Az ember lelke a búcsúzás pillanatában a legfogékonyabb. Ezért az igazgatók az évzárón, a ballagáskor mondják el legfontosabb üzenetüket. Szavaik mélyen belevésődnek a hallgatók emlékezetébe.

Jézus is a búcsú pillanatában tárta legszélesebbre szívét, engedett bepillantást belső világába, tárta fel legféltettebb titkait. Ígéreteket tett, bizonyítékkal szolgált és buzdította apostolait az utolsó vacsorán. A liturgia pedig a Húsvét utáni 5. vasárnap tárja fel előttünk az örömhírt.

I. Jézus ígéretei

1. Megígérte a mennyei hazát.
Búcsúbeszédében szólt életről, halálról, a meghalás pillanatáról, és arról, mi történik velünk a halál után. Szerinte a halál alagúthoz hasonlítható, mely a földi életből az örök hazába vezet. Csakhogy ennek az alagútnak nem csúszós a talaja, mert Jézus maga az út. Nem egyedül kell végighaladnia rajta, mert az Úr ígérete szerint Ő a halál pillanatában eljön értünk és kézen fogva átvezet Atyja országába. És nem sötét a kijárata, mert Ő már előrement, helyet készített számunkra a mennyei hazában. És hova megyünk? Haza! Mert aki az Atya hajlékába megy, az hazamegy. Akinek Jézus helyet készített, az hazamegy.
Pl. a budai Cserkészpark létrehozójának, a Magyar Cserkész folyóirat szerkesztőjének, Sztrilich Pálnak, farkasréti síremlékébe bevésve találunk egy cserkész útjelzést: kör közepén egy pont. Jelentése: „Hazamentem!” mennyire kifejező! Sírkőre tűzve azt jelenti: számomra a halál nem megsemmisülés, hanem hazamenetel.

2. A szív nyugalmát
„ne nyugtalankodjék szívetek!” – mondja Jézus. Pontos fordításban: „Ne rendüljön meg szívetek!” Amikor önmaga sorsára gondolt a görög zarándokokkal való találkozáskor, kijelentette: „Most mélyen megrendült a lelkem.” (Jn 12,27) Az árulás megjövendölésekor is „megrendült”. A tanítványokat viszont óvta a megrendüléstől.

3. A vele való együttlétet
„Ahol én vagyok, ti is ott lesztek.” Nem színezi ki a mennyországot. Nincs szükség a fantázia beindítására.
Pl. Dante Isteni színjátéka megjelent a könyvesboltokban illusztrált kiadásban. Képekkel érzékeltetni az Infernót és a Purgatóriumot. A Paradisóhoz azonban nem közöl képeket. Mintha jelezni akarná: azt „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelembe fel nem hatolt.”
Ne meséljünk mi sem gyermekeinknek, unokáinknak tündérországi képekkel a mennyországról. Elég, amit Jézus mond: „Ahol én vagyok, ti is ott lesztek…”

4. hogy Jézuson keresztül juthatunk az Atyához
Jó, hogy Tamás föltette a kérdést: „Nem tudjuk, hová mégy, sem az utat nem ismerjük.” Mert erre hangzik fel a hatalmas mondat: „Én vagyok az Út!”
Pl. Ausztriai idegenvezető a dachateini ormokra vitte a hegymászókat. A turisták Herr Wegnek nevezték, azaz „Út Úr”-nak. Mert egy bizonyos magasságon túl, amikor az ösvény eltűnt, azt mondta: „Mindenki lépjen a lábam nyomába, mert ettől kezdve én vagyok az Út!” Aki a Mennyei Atya országába akar jutni, az lépjen Jézus nyomdokaiba.

II. Jézus bizonyítéka: az Atyával való egysége

Bizalmas titkokat csak bensőséges hangulatban árulunk el. Jézus nyilvános működése alatt tartózkodó volt a Szentháromság belső életére vonatkozólag. Szemérmesen hallgatott az Atyával való egységéről. A búcsúzás pillanatában azonban félretette tartózkodását. Mint egy szerelmes vőlegény intim suttogás közepette árulta el titkát. Mert ígéreteit ezzel akarta hitelesíteni. Önfeledt pillanatában elhúzta a függönyt szentháromságos életének titka elől: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek”. Ne csodálkozzunk Fülöpön, hogy ezekre a szavakra elállt a lélegzete is. Aztán kérte: „Mutasd meg nekünk az Atyát!”

Valamikor Mózes is ezt kérte: „Mutasd meg nekem arcodat!” És a válasz: „Élő ember azt nem láthatja.” Illés számára a földrengés, tűzvész, vihar nem közvetítette Istent. Az enyhe szellő suttogása is csak jelképezte. De most Jézus azt mondja: benne megjelent közöttünk látható módon a láthatatlan Isten. Mintha mondaná: „Akarjátok végre tudni, milyen az Isten? Akarjátok látni szemetekkel? Hát akkor nézzetek rám!” Amennyire Istent teremtményi formában ki lehet fejezni, annyiban tükrözi az én emberi természetem az Atyát. Jézus megerősíti: „Én az Atyában vagyok, az Atya pedig bennem! A beszédeket és a cselekedeteket is az Atya műveli bennem.”
A teljes egységre hivatkozik. Homo-usios az Atyával = egylényegű.

Ez olyan fantasztikus kijelentés, hogy nem telt bele 300 esztendő és máris okoskodók léptek föl, akik ezt enyhíteni akarták. Nem fogadták el Jézus egylényegűségét, hanem „hasonló-lényegű”-nek nevezték. (Árius és arianisták)

III. Buzdítás

Jézus nem magyarázkodott Fülöpnek, hanem azt mondta: „Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok.” Ez tehát hit kérdése. a Szentháromságot „bebizonyítani” semmiképpen sem lehet: szoros éretelemben vett hittétel.

Miért nyilatkoztatta ki Jézus az emberileg felfoghatatlan hittitkot? Mert barátainak tartotta az apostolokat és minket is: „már nem mondalak többé szolgáknak. Barátaimnak mondalak titeket. Mert mindent tudtul adtam nektek.” Másrészt jelezni akarta, hogy a mennyország nem unalmas semmittevés lesz, hanem a felfoghatatlan, végtelen Isten színről színre való látása és az Ő örök szeetetében való részesedés.

Uram, most csak arcod fátylát láthatom. Kérelk, Uram, add meg, mire szomjazom. Boldogan láthassam egykor színedet, és dicsőségedben dicsérhesselek. Amen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír