2008. június 20-án nyílik 
a Nyitrai Kerületi Önkormányzat és a Komáromi Duna Menti Múzeum közös szervezésében Tóth István, Unesco-díjas fotóművész születésének 85. évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás, melynek helyszíne a múzeum fő épülete /Nádor u. 13., Komárom/.
A kiállítást ünnepélyes keretek közt Dr. Gaál Ida művészettörténész nyitja meg. A kurátor Nagy Tivadar fotóművész, MZS, valamint közreműködik a Borostyán Együttes. A kiállítást 2008. szeptember 6-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Tóth István, Balázs Béla-, SZOT-díjas, Érdemes Művész, Az Évszázad Kiváló Fotóművésze /New York, 1980/, a Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztjével kitüntetett, Unesco-díjas fotóművész.
Húsz évvel ezelőtt, 1988-ban került sor az első fotóművészeti kiállítás megrendezésére a komáromi Duna Menti Múzeum történetében. A kiállító művész Tóth István volt, az egész világon ismert és elismert, Magyarországon élő alkotó. Ma, két évtized elteltével, ismét az ő képei láthatók múzeumunk kiállítótermeiben, a fotóművész 85. születésnapja alkalmából megrendezett tárlaton.
Tóth István 1923-ban született Nyáregyházán. A fényképezéssel a véletlen hozta őt össze. A negyvenes években történt, hogy segíteni akarván barátja szorult anyagi helyzetén, megvette tőle a felkínált fényképezőgépét. Ez keltette fel benne a fotózás iránti érdeklődést, olyannyira, hogy kereste és olvasta a szaklapokat. Így olvasott először a „fotóművészetről”, Haller Frigyes tollából. Tóth Istvánnál a véletlenhez bátorság és elszántság is párosult. Személyesen is felkereste a kiváló fotóművészt és esztétát, s ez meghatározó lett művészi pályafutására. Tőle tanulta meg a képszerkesztés alapvető szabályait, a fény és árnyék jelentőségét és összhatását, a tartalom, a forma és a technika egységének törvényét. Haller Frigyes tanácsára kapcsolódott be a nemzetközi kiállításokba 1948-tól kezdődően. Neve hamarosan ismertté vált különböző hazai és nemzetközi fotószalonokon és kiállításokon. Alkotásait 52 országban, 2201 nemzetközi kiállításon mutatták be, s 328 nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát. Ezek között az egyik legjelentősebb a New Yorkban adományozott „Az Évszázad Kiváló Fotóművésze” (1980) díj, amelyet szakmai körökben a fotóművészet Oscar-díjának tekintenek.
Tóth István fotográfiáin a művészi tehetség és a mesteri technikai tudás harmonikus ötvözete tükröződik. A tartalom, a forma és a technika egyformán fontosak számára, ha ez a három dolog legfelső fokon nincs jelen az alkotásokban, szerinte nem lehet fotóművészetről beszélni. Sajátos meglátással érzékeli és ábrázolja az embert és a természetet. Mestere az emberi élet és az érzelem ábrázolásának. Képeiben mindenütt ott van az ember: a gondolkodó, a tépelődő, a bánatos, kitagadott, megfáradt, bizakodó, az örömet kereső. Még ott is, ahol nem látható, érezzük jelenlétét.
A klasszikus fotóművészet útját járja. Fekete-fehérben látja és láttatja a világot. nem hagyja, hogy elkápráztassák a színek, mint ahogy a mai technika bravúros lehetőségei sem. Megelégszik azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a fény kínál az érzékeny papír számára, azt viszont a legteljesebb mértékben kihasználja a kép mondanivalója érdekében; ahogy szívesen mondja önmagáról: ő nem fényképez, hanem fénnyel ír. Fehérjeinek és feketéinek százféle árnyalata van, ezeket a szerint alkalmazza, hogy éppen mit akar kifejezni. Ezt nem öncélúan teszi, nem elbűvölni, megdöbbenteni akar, hanem ennél sokkal többet: elgondolkodtatni.
Tóth István képei kiegyensúlyozottak, tartalmuk, mondanivalójuk időtálló. Mielőtt a képeit megalkotja, megszerkeszti, többnyire előre megtervezi azokat, sőt, néha ceruzavázlatot is készít, s ehhez keresi a megfelelő modelleket, helyszíneket. „A kép felületén nem lehet semmi, ami nem a kép tartalmát segíti”, vallja a mester. A lényeg kifejezésére szolgáló, céltudatosan egymás mellé rendelt képi jelenségek szimbólumokat, drámai tartalmakat hordoznak.
Alkotásainak jelentős része portré, túlnyomó részben művészportré. Ezek a képek túlmutatnak a modellek pillanatnyi állapotán, hangulatán. Az otthonukban, műtermükben megörökített írók, festők, szobrászok karaktere, életútja, a világhoz való viszonya is leolvasható a fényképekről.
Tóth István képeiből, művészetéből a mélységes emberség árad. Nem utánoz, maga választotta útján halad töretlenül, következetesen, a művészet iránti elkötelezett alázattal és tisztelettel. Művei bizonyítják, hogy ez így helyes – csak így szabad.
Dr. Gaál Ida, művészettörténész
FelvidekMa
