Főpapi szentmisével fejeződött be IV. Felvidéki Imakilenced Helembán

Utolsó, 9. állomásához érkezett a IV. Felvidéki Imakilenced november 23-án, a Párkány melletti Helemba községben. Ahogy az első állomást is püspök atya kezdte el, úgy az utolsót is főpap celebrálta Spányi Antal, székesfehérvári megyéspüspök személyében.

A szentségimádás után Sranko László bacsfai plébános ismertette meg a hívekkel Szent Imre életét és imádságos lelkületét. Az előadó különösen kitért a vallás iránti elkötelezett életére, virrasztásaira és az Egyház iránt való mély tiszteletére. A magyar ifjúság védőszentjének példája ma is aktuális fiataljaink számára, hiszen a jövő nemzedéke is felelős lesz nemzeti, kulturális értékeink továbbadásáért és megtartásáért. A szentmise elején Farkas Zsolt helembai plébános üdvözölte a székesfehérvári püspök atyát, a megjelent oltártestvéreit és a zarándokokat, akik Dunaszerdahelyről, Felsőtúrról, Zselízről, Szentpéterről és más egyházközségekből érkeztek. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök Krisztus Király vasárnapján a katolikus hit megőrzésére, magyar identitásunk továbbadására és a más népekkel – különösen a szomszédos nemzetekkel – való békés együttélésre buzdította a jelenlevőket. Figyelmeztette a híveket, hogy a család az egyedüli olyan lehetőség, amelynek jövője van és amelyben továbbélhet a krisztusi igazság és az Egyház szeretete. „Amikor az európai gondolkodáshoz az tartozik hozzá, azt állítják, hogy nemcsak a férfi és a nő szerelme a család alapja, hanem bárkinek, bárkiknek egymás iránti gerjedelme ilyen lehet, amikor olyan dolgokról kezdenek beszélni, amiről tisztességes családban nem szoktak beszélni, amikor úgy akarják megfogalmazni a családtörvényt, hogy abban ne essen szó a hűségről és a kizárólagosságról, akkor látjuk, hogy a társadalom alapvető sejtjét, a családot egyenrangúvá teszik a pusztán maga gyönyörét kereső alkalmi kapcsolatokkal. A nagy európai konferenciákon ki sem merik ejteni a család szót, hanem háztartást használnak, amibe belefér az elválás, az egyneműek kapcsolata, mindenféle alkalmi kapcsolat és ezt állítják szembe a házasság szentségével. A vallással és az Egyházzal is ugyanúgy tesznek.” „Ez a világ, ahogy II. János Pál mondta, a halál kultúráját szeretné az élet kultúrájával szemben. Már meg sem döbbenünk, amikor halljuk, hogy törvénynyé szeretnék tenni, hogy joga van a nőknek az abortuszhoz – gyermekeik megöléséhez. És vitatkoznak azon, hogy hogyan és milyen körülmények között illeti meg az embert az euthanázia, a boldog halálnak mondott gyilkosság és a gyermekek eutanáziája milyen körülmények között valósítható meg.” A továbbiakban a magyar egyházat megalapító Szent István királyunk bölcsességéről és Krisztus igaz ismeretének tudójáról szólt. „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy meg vagyunk keresztelve, nem elégedhetünk meg azzal, hogy mindennap imádkozunk és esetleg hétről hétre részt veszünk a szentmisén. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy családunkban megpróbáljuk a hitet őrizni. Nem elég, hogy buzdítjuk a fiatalokat, hogy legyenek jámborak és hűségesek, többet kell tennünk a kereszténységért. Először is tiszta szívvel hálát kell adnunk Istennek, hogy meghívott bennünket az Egyházába, hogy részesülhetünk a keresztség kegyelmében és az isteni gyermekei lehetünk. Nem mindenkinek jut ez ki, nem mindenkinek lett ez osztályrésze, bár örömmel meg kell mondanunk, hogy az Egyház még sosem volt olyan hatalmas, mint most. Soha nem élt a Földön egyszerre annyi keresztény, mint napjainkban él. Soha nem volt még, hogy különböző földrészeken olyan tömegek hitüket megvalló, hitüket gyakorló, Egyházhoz tartozásukat nyíltan vállaló emberek éltek volna, mint akik most élnek. Örüljünk annak, hogy az Egyház tagjai vagyunk, hogy Szent István, Szent Imre és a magyar szentek utódaiként ugyanannak az Egyháznak lehetünk mi is tagjai. Ha egyszer az Egyház tagjai vagyunk, akkor világossá kell tennünk magunk előtt, hogy nincs megalkuvás! Akkor komolyan és őszintén egész lélekkel törekednünk kell arra, hogy megvalósítsak életünkben azt, amit a keresztény Egyház tanításával elénk ad, hogy tudjuk azt az életet élni, amelyet az Egyház az ő híveitől kér, mert Krisztustól kapta a tanítást és mert ez az élet vezet bennünket az örök életre, mert ez az Egyház tanítása szerint leélt élet segít bennünket, hogy a földi élet sokféle útvesztőjében, sokféle hazugságában, sokféle megtévesztő, nagy hangon kijelentett tanúságtételek között el ne tévedjünk, hanem Krisztust tudjuk követni. A szentmise után a helybeli plébános megköszönte mindazok segítségét, akik hozzájárultak az imakilenced méltó befejezéséhez. A szobi kórus éneke meghitté varázsolta az utolsó imakilenced állomását, amely majd jövő tavasszal új helyszínekkel ismét útjára indul. Spányi püspök atya végezetül a XXI. század elején a keresztényekért mondott imával fejezte be a szentmisét. A magyar Himnusz eléneklése után a templom mellett került sor az új lourdes-i barlang felszentelésére.

Ima a XXI. század elején a keresztényekért

Istenünk, értünk szenvedő Szent Fiad így tanított minket: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben jutalmatok”. Kérünk, emlékezz meg keresztény testvéreinkről, akik Indiában, vagy bárhol a világban Nevedért üldözést szenvednek. Adj nekik erőt a megpróbáltatásokban, vigasztalást a szorongattatásban és békét hitük megvallásához. Kérünk, add meg üldözött testvéreinknek, hogy tanúságtételükben szilárdan kitartsanak, és folytonos békében élhessenek.
Istenünk, Te azt is tudod mennyi megpróbáltatás éri nemzetünket: erkölcsi, szellemi és anyagi téren egyaránt. Kérünk, adj megtérést a népünknek, erőt a nehézségek elviseléséhez, hűséget keresztény gyökereinkhez. Add, hogy békében és felebaráti szeretetben élhessünk egymással és a körülöttünk élő népekkel, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.