A Somorja melletti Csölösztőn szlovákiai magyar civil szervezetek vezetői tanácskoztak a szlovákiai magyarság helyzetéről.
Domsitz Károly, Somorja polgármestere megnyitójával indult a tanácskozás, aki kiemelte: fontos lépésnek tartja, hogy a civil szféra közösen ült le az egyházakkal, vállalkozókkal, hogy felkutassa a felvidéki magyarság asszimilációjának okozóit, hogy a problémákra közösen találjanak megoldást.
Petőcz Kálmán politológus előadásában hangsúlyozta, hogy a rendszerváltozástól eltelt húsz év tágította az állampolgárok lehetőségeit, ez az idő mégsem volt elég arra, hogy Dél-Szlovákia is felvegye a fejlődés ütemét, hogy érdemben fejlődhessen. Mivel Szlovákia nemzetállamnak tartja magát, ezért az állami érdekek mögött másodlagosnak tartja a kisebbséggel kapcsolatos törvényeket. Világossá kell tenni az állami vezetés számára a kisebbségi jogok, kisebbségi nyelvek használatát irányító törvények létét, esetleges nem létét, azok hibáit, ezért egy kisebbségi jogvédő iroda létrehozását javasolta.
Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke kiemelte: ahogyan azt a történelem is igazolja, külön-külön sose tudtunk eredményesek lenni, de ha összefogva érvényesítjük érdekeinket, akkor eredményeket, legalábbis részeredményeket érhetünk el. Fontosak az összefogó kerekasztalok, hogy lássuk a megoldásra váró problémákat, és azokra közös megoldásokat találjunk.
Király Zsolt korreferátumában elmondta, hogy az elmúlt húsz év alatt sokat változott életünk, lehetőségeink. Mivel az ország sereghajtóból élenjáró lett, az állampolgárai is kezdték átvenni ezt az optimista hozzállást – el lehet érni szinte bármit, ha akarjuk. Ugyanakkor a kisebbségek sajnos nem tudnak élni ezzel az optimizmussal. A nemzeti öntudat mellett fontos az államnyelv bírása is, hogy ki tudjunk, ki merjünk állni önmagunkért. Az elmúlt kormányzati időszak sajnos nem tudta létrehozni a kisebbségi civil társadalom megerősödését, intézményi rendszerét. Egyik megoldásként látja, hogy a szlovákiai nem magyar nyelvű civil társadalommal a különbségek ellenére is keresni kell a kölcsönös megoldásokat, hiszen Európában több pozitív példa is mutatja, hogy lehetséges a tartalmas kisebbségi lét.
Zászlós Gábor szerint a kisebbségek esetében a törvényi keretek közt létező intézményrendszer a kiemelkedően fontos, illetve ugyanilyen fontosságú, hogy az önkormányzatiság átvegye regionális szinten is az állami hatalmat.
Gyurgyík László az asszimiláció kutatási eredményeit ismertetve szomorú jelent és esetleges jövőképet mutatott be. Míg Szlovákia összlakossága esetében a természetes szaporulat nulla körüli értéket mutat, a magyarság esetében ez sajnos negatív. Az 1980-as 559 ezer lélekszámról a 2011-es érték alapján nagy valószínűséggel 486 ezerre csökken a Szlovákiában magukat magyarnak vallók aránya. A kormányzatnak kellene stabillá tenni a szociális rendszert, hogy annak kiszámíthatósága elősegítse a gyermekvállalást.
Mészárosné Lampl Zsuzsa a nemzeti identitás megerősítéséről beszélt. Szerinte ez a problematika egyre nehezebben megoldható, nem lehet leegyszerűsített megoldásokat keresni, csak komplex módon szabad nekilátni a problémák orvoslásának.Legfontosabb identitást formáló és megtartó szerepe az általános iskolai tanítás nyelvének van, ezért lenne fontos, hogy minden magyar szülő magyar iskolába adja gyermekét, ugyanakkor fontos a különböző magyar iskolát szorgalmazó programok indítása, a már meglévők erősítése. Összetett stratégiával lehet erősíteni a nemzeti öntudatot, újra kell gondolni magát az identitás kérdését, annak fontosságát meg kell tudni magyarázni, érveket felhozni, megfogalmazni, hogy miért is érdemes magyarnak lenni, majd ezt széleskörűen alkalmazni. Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a tömbmagyarság és a szórvány esetében különböző stratégiával lehet csak célt érni.
Hajdók Katalin a születések csökkenésében, a munkanélküliségben, a nem kielégítő infrastruktúrában látja az asszimiláció legnagyobb problémáit. Szerinte a fiatalokat kell megcélozni olyan jellegű programokkal, amelyek következtében tudatosítják, hogy ők nem csak egyének, hanem egy közösség részei is.
Fóthy János rövid hozzászólásban kiemelte, azt kell tudatosítanunk, hogy az iskolában nem nyelvet, hanem ismereteket kell elsajátítani, és ezt legkönnyebb az anyanyelvünkön.
A délutáni programot Nagy Myrtill előadása nyitotta, melyben a rendelkezésre álló anyagi erőforrások hatékony felhasználásáról beszélt. .
Hajdú István hangsúlyozta, hogy a helyi közösségek társulásai hivatott a helyben felhasználásra kerülő juttatások elosztásának megítélésben. Konszenzusos alapon nyitottan lehet megítélni a támogatásokat.
Szabómihály Gizella megbetegedése miatt Menyhárt József ismertette a nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos előadását, melyben utalt arra, hogy sajnos napjainkban ezek a jogok jelentősen szűkítve vannak. Elmondta, hogy mivel az Európai Uniónak nincs egységes kisebbségi nyelvhasználati szabályzata, ezért a kormányzat által sokszor említett kisebbségi jogok európai uniós, standard feletti joghasználati lehetőségére hivatkozni nem mérvadó hivatkozási alap. Előadásában hangsúlyozta, hogy fontos a jogszabályok nyújtotta lehetőségek maximális kihasználása, a fordítások színvonalának emelése és a felvilágosító tevékenység a többség irányában.
Menyhárt József korreferátumában a szlovákiai magyar egyházi életben tapasztalható nyelvhasználat probelmatikájáról beszélt.
Pék László az iskola, az oktatás szerepét emelte ki a közösség életében. Az iskola használható tudásanyagot kell, hogy adjon a diákoknak, ezért fontos annak folyamatos modernizálása.
A. Szabó László szintén az oktatás, az oktatásban részt vevők minőségének fontosságára helyezte a hangsúlyt. Az egyes iskolai szubjektumok kooperációjában és azok közös, minőségi koordinációjában látja a megoldást.
Az estébe nyúló vita, a közösen kiadandó nyilatkozat hosszas boncolgatása, átfogalmazása után megszületett a Szlovákiai Magyar Kerekasztal közös nyilatkozata, mely az alábbiakban olvasható.
Nyilatkozat
Húsz év telt el a rendszerváltás óta. A Somorja melletti Csölösztőn összegyűltek a szlovákiai magyarság civil szervezeteinek, társadalmi intézményeinek és gazdasági szereplőinek képviselői, hogy megvitassák a közösséget érintő legfontosabb kérdéseket, és választ keressenek az előttük álló döntő kihívásokra.
A rendszerváltás, valamint az Európai Unióhoz, a schengeni szabad mozgás övezetéhez és az eurózónához való csatlakozás jelentősen növelte az egyéni szabadság mértékét és tágította az érvényesülési lehetőségeket a szlovákiai magyarok számára is. E történelmi jelentőségű eseményekben fontos szerepet játszottak a magyar közösség tagjai, politikai és civil szervezetei.
Ugyanakkor húsz év sem volt elegendő ahhoz, hogy alapvetően kiegyenlítődjenek a regionális, gazdasági és szociális különbségek a magyarlakta vidékek és az ország többi része között. A szlovákiai magyarság továbbra is jóval kedvezőtlenebb demográfiai, egészségügyi és képzettségi mutatókkal rendelkezik, mint a többségi lakosság. Mi több, tíz év alatt több mint negyvenezerrel csökkent a magukat magyaroknak vallók száma, és valószínűsíthető, hogy a következő népszámlálás újabb jelentős csökkenést mutat ki.
Húsz év alatt nem sikerült megnyugtatóan rendezni a magyar közösség és a többi nemzeti kisebbség státusának kérdését sem. Nem született meg egy olyan átfogó törvényi és intézményi keret, amely az aktuális politikai kilengésektől függetlenül hosszú távon szavatolja a nemzeti kisebbségek tagjainak természetes jogait, és támogatja őket önazonosságuk megőrzésében és ápolásában.
A hatalom a választói és a külföld felé azt hangoztatja, hogy a magyar kisebbség jogai „normán felüliek”. Ezt mi azonban nem így látjuk, a tárgyilagos elemzés, valamint a külföldi példákkal való összehasonlítás sem ezt mutatja. A hatalom minduntalan megkérdőjelezi lojalitásunkat, pedig mi csak azt kívánjuk, hogy magyarként is egyenlő állampolgárai legyünk Szlovákiának. Szlovákia fennállása óta rengeteg jogsértő esetet tudnánk felsorolni, ezek közül most a kisebbségi állampolgárok anyanyelvhasználati jogainak korlátozása ellen tiltakozunk, és szorgalmazzuk a kisebbségi közoktatást segítő háttérintézmény-rendszer létrehozását, továbbá a kisebbségi nyelvhasználat olyan kiszélesítését, amely összhangba hozza azt a Nyelvi Charta és a szlovák–magyar alapszerződés alapelveivel.
Húsz év után azonban önvizsgálatra is kényszerülünk. A jelen helyzet javítását nem csak az államtól és a politikai képviselőnktől kell várnunk. A szlovákiai magyar közösségnek szilárdan két lábon kell állnia. A politikai képviselet mellett meg kell jobban szerveznie önmagát, hogy józanul, kulturáltan, ám egyértelműen és félreértelmezhetetlenül hallassa a hangját az őt érintő kulcsfontosságú kérdésekben.
Ennek érdekében megalakítottuk a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát olyan reprezentatív, egyeztető fórumként, amely megvitatja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
A Kerekasztal magára vállalja a specifikus kisebbségügyi jogvédelmet és jogképviseletet, amihez létrehozza a Kisebbségi Jogvédő Irodát, és kezdeményezi egy olyan átfogó törvényi szabályozás kidolgozását, amely szavatolja a nemzetiségek jogát az őket érintő ügyek intézésében való hatékony részvételre országos, regionális és helyi szinten. A Kerekasztal állást foglal a szlovákiai magyarokat érintő közéleti kérdésekben, és a hivatalos szervekkel szemben érvényesíti a szlovákiai magyar intézmények, szervezetek közös akaratát. A közmegegyezésen alapuló döntéseket a résztvevő intézmények a munkájukban érvényesítik. A következő kerekasztalok előkészítésével a szervező bizottságot bízza meg.
Célunk a hatékony kisebbségi érdekérvényesítés egy demokratikus, polgári elvre épülő, multikulturális állam keretei között, amelyben a polgárok különbözőségükben is egyenlőek.
A Kerekasztal résztvevői
Somorja-Csölösztő, 2009. január 29.
