A budapesti székhelyű Pro Libertate Alapítvány szervezésében szombaton, július 4-én tudományos emlékülésre került sor Dél-Komáromban, a város önkormányzata dísztermében a 907-ben lezajlott pozsonyi hadi diadal emlékére.
K. Horváth András, a Pro Libertate Alapítvány elnöke és Hornig Rudolfné alpolgármester ünnepi köszöntője után Prof. Dr. Zachar József, az MTA doktora, az emlékülés levezető elnöke, üdvözölte a jelenlévőket. Bevezetőjében többek között kiemelte a csata jelentőségét a magyarság végleges megtelepedésére a Kárpát-medencében és a fiatal magyar állam függetlenségének megőrzésére, mivel csak 130 év után próbálkoztak újra a németek betörni a magyarság szállásterületeire. Az előadók közül elsőként Csámpai Ottó, a Nagyszombati Egyetem docense kapott szót, aki rendhagyó módon Ady idézettel kezdte, amely szerint „mi mindig mindenről elkésünk”, utalva arra, hogy a két év előtti 1100 éves évforduló esztendejében Magyarországon nem kapott ez az esemény kellő publicitást. Ugyanakkor leszögezte, hogy manapság, amikor tanúi vagyunk ellenfeleink magyarságnyomorító törekvéseinek, példaként kellene felidézni, miként válaszoltak eleink az ilyen támadásokra. Az előadó kiemelte, hogy ma használt fogalmakkal a 907-es pozsonyi csata valójában a két akkori civilizáció összecsapása volt: az egyik, a kereszténynek mondott „művelt” Nyugat, amely szellemi és erkölcsi szennyben fetreng és tucatszámra gyilkolja le saját pápáit; másik, a pogánynak kikiáltott, de valójában már Jézus-hitű, a Kárpát-medencében megtelepülni kívánó magyarság, amely az elkövetkezendő évek alatt annyi szentet adott a keresztény egyháznak, amennyit egyetlen más nemzet nem adott. Az előadó által feltett kérdéssorozat, tükrözi a mai magyar valóságban uralkodó helyzetet: Valójában miért maradt ki ez az esemény a tankönyvekből? Azért, hogy tovább fokozza a történelemtudat zavarait? Azt, hogy a magyarság történelme csak a folytonos tragikumot hordozza magában és így ez a nép nemcsak, hogy győzelmes csatákat nem tudott vívni, de érdemlegeset sem tudott alkotni? Pedig, amint kihangsúlyozta, a pozsonyi csata az akkori ismert világ egyik legnagyobb hadi eseménye, amelyből a magyarok győztesen kerültek ki.
Továbbiakban Poór Miklós diplomás mérnök, helyszíni kutatások és felmérések, valamint az osztrák területen máig használt hely- és dűlőnevek elemzése alapján próbálta rekonstruálni a 907. július 3 – 7. közti történéseket. Ugyancsak sok új és érdekes adattal szolgált Bérczi Szaniszló, az ELTE docense, aki előadásában Eurázsia műveltséghorizontját ismertette a pozsonyi csatát megelőző és azt követő évszázadokban.
A Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság tagjai részvétele a tudományos tanácskozáson fokozta az ünnepélyes hangulatot, amely bizonyára mély nyomot hagyott az emlékülés minden résztvevőjén.
Dr. Márkus Renáta
Felvidék Ma, ddg
