(Fényképgalériával) A Szent István-ünnepségre 1986 óta immár hagyományosan, tehát idén is Kisasszony havának negyedik szombatján, Szent István királyunk napját követő második szombaton került sor.
Az ünnepi szentmise 13 órakor kezdődött Szent István, az első vértanú tiszteletére szentelt Bécs központi, turisták által nagy számban, az év folyamán szinte állandóan látogatott templomában, a Stephansdomban. A szentmise kezdete előtt még Simon Ferenc nagyváradi származású atya, a bécsi magyarok papja köszöntötte az egész Kárpát-medencéből idesereglett zarándokokat, a 26 hagyományőrző tánccsoportot, mely főleg Felvidékről érkeztek, többek között Felsőszeliből, Zséréről, Vicsápapátiról, Alsóbodokról, Aha községből, Naszvadról, de voltak Magyarországról is, mint például Úriból, Pápáról a helyi atyájuk vezetésével. Leginkább kiemelném a legmesszebbről érkező zarándokokat, Székelyföldről voltak Székelyudvarhelyről, illetve Brassóból. Mint megtudtam, egyéni zarándokok érkeztek a Délvidékről is, konkrétabban Újvidékről és itt volt a szabadkai Pannon Rádió munkatársa, ahogy hasonlóan jelen voltak a Duna TV-ből, a Burgenland-várvidéki ORF rádió magyar szerkesztőségéből is. A hívek köszöntése után néhány perccel délután 1 óra után kezdetét vette az ünnepi szentmise, melyet idén Ferenc atya meghívását elfogadva a veszprémi érsek atya, dr. Márfi Gyula celebrált 9 oltártestvérével. Az egész mise alatt díszőrséget állt az oltár mellett a pápai 7-es számú, valamint a soproni honvédezred néhány tagja. Az érsek atya nyitó beszédében megköszönte a zarándokoknak az eljövetelt, és említette, hogy már 9 órakor elindult Szombathelyről, ahol idős, beteg édesanyjánál volt látogatóban. Az evangéliumot, amely a homokra és a sziklára épített ember házáról szólt, Jankó Gábor atya olvasta énekelve. Ezután következett a prédikáció. Márfi érsek atya először is röviden ismertette Szent István király életét. 969-ben született, 1001.január 1-jén koronázták királlyá, ekkor vette fel az István nevet, erős vármegyerendszert épített ki, 10 püspökséget alapított, amelyek közül az első volt az esztergomi, majd a veszprémi, győri, pécsi, erdélyi (gyulafehérvári székhellyel), egri, kalocsai, csanádi (mai székhelye Szeged,18.sz.-ban a székhelye Temesvárra költözött, tervben volt a székhely Makóra történő helyezése is), váci és bihari (székhelye Nagyvárad). Elrendelte, hogy minden 10 falu templomot építsen, ezzel is megerősítve az emberek között a kereszténységet az akkori pogány világban. Kolostorokat, apátságokat alapított, így a pécsváradit, bakonybélit és a veszprémvölgyit, a pannonhalmit pedig, amely ugyan már korábbi keletkezésű, tovább fejlesztette. Felépítette az esztergomi és székesfehérvári székesegyházakat. Királyi udvarában fogadta és ellátta a Szentföldre és a Kárpát-medencén keresztül haladó zarándokokat. A Szentföldre ill. Rómába utazó zarándokok számára szállást biztosított az általa épített vendégházakban Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Rómában és Ravennában. Említette, hogy az István által alapított, keresztény alapokra épült állam volt a tartós, hiszen már több mint egy évezrede, máig, ha más formában is, de fennáll. Voltak ugyan már őt megelőzően próbálkozások államalakításra a pogány hunok, avarok részéről, de azok nem jártak ekkora sikerrel. Egy idő után megszűntek létezni, hiszen nem voltak erős, keresztény alapokra építve. Ez lett tehát a vesztük. Valaki pedig vissza akarná állítani az akkori próbálkozásokat az állam kialakítására, akkor hát lóra ülnénk és nyilaznánk az égbe? – mondta ironikusan a püspök atya. Mint mondta, egyes ultraliberális magyarországi vezetők szerint Magyarország az utóbbi 10 esztendőben nagyon legyengült állam. Érsek atya azonban ezt cáfolta, hiszen míg István szigorúan bánt a gazdagokkal, és enyhébben a szegényekkel, addig ez a mai társadalomban pont fordítva működik. Könnyű tehát ilyen szerrel vádolniuk az ország helyzetét a milliomos vezető szerepeket betöltő egyházellenes vezetőknek.
Nemrégiben látott egy műsorban az Echo TV-ben egy istennőről szóló verset szavalni, miközben mutatták a csíksomlyói, szentkúti stb. Szűzanya-képeket, amit nagyon bírált és ellentmondásosnak tartott, hiszen hogy lehet már ugyan együtt említeni Szűz Máriát és egy valamilyen istennőt. Ez, mint mondta, félrevezetés, megtévesztés, hiszen Máriához nem úgy imádkozunk, mint valami istennő bálványához, hogy azt imádnánk, ellenben őt a Megváltó-Messiás édesanyjaként tiszteljük, akinek oltalmába halála előtt felajánlotta István az országot 1038.aug.15-én. Szentbeszédét egy szép csángó búcsún hallott első szent királyunkat dicsőítő énekkel zárta:
„Ó, szent István, dicsértessél,
Menny- és földön tiszteltessél,
De főképpen nálunk ma,
Mint országunk istápja.
Kérünk mint apostolunkat,
És az első királyunkat,
Szent István nézz mennyből le,
Tekints a magyar népedre.
A hívek könyörgéseiben 13,a legfiatalabbtól legidősebb népviseletbe öltözött fiú, lány, néni, bácsi olvasta fel saját maguk által megfogalmazott könyörgését. Ezalatt előrehozták a zarándokok érsek atyához a megszentelendő adományokat, kenyereket, gyümölcsöket és más ételeket. Az általam ismert oltártestvérek közt ott voltak Burián, Jankó, Karaffa, Matus, Bíró és Myjavec atyák, továbbá a pápai zarándokcsoportot vezető atya. Az áldozás után Gyula atya megáldotta ünnepélyesen az adományokat, majd következett a püspöki áldás, a Pápai, Székely és a Magyar Himnuszok eléneklése, utána pedig Szent István ereklyéjének átvitele a máriapócsi kegyoltárhoz, s a Boldogasszony, Anyánk. Ezután bevonultunk a sekrestyébe, jómagam a papság előtt ministránsként, majd utánunk a Máltai Lovagrend jelenlévő tagjai. A misén részt vett dr. Solymár Mónika helyi evangélikus lelkésznő, több községből a polgármesterek, valamint a bécsi magyar követségről is volt küldött. A mise befejezése jelentette tulajdonképpen a népcsoportok fellépéseinek kezdetét a műsorszámaikkal egy időben két helyen, mégpedig a dóm előtti téren és az érseki palota udvarán. Utóbbi helyen szerény agapéban volt részünk, kóstolót kaptak a hívek a megáldott ételekből, főleg házilag sütött kenyerekből, borokból. A fellépők között voltak ismerősök Vicsápapátiról, Felsőszeliből Jakubecz Márta asszony és férje, a zsérei csoportból örömömre Bencz Gabi, aki szintén Duna utcás gimnazista, s csoporttársam volt a Lakiteleken Romzsa Tódor ungvári görögkatolikus püspök tiszteletére áprilisban megrendezett döntőn, amelyen a 24 csapatból az ötödik helyet szereztük meg, s jutalmul részt vehettünk Lezsák Sándor úr vezetésével Tódor püspök atya életét végigkövető zarándokúton Kárpátalján, csak ő sajnos akkori elutazása végett nem tudott eljönni, Maga Kati, aki szintén egy másik zsérei lánnyal részt vett Lakiteleken az előbbiekben már említett versenyen. A téren utoljára fellépő csoport a legmesszebbről érkezett Búzavirág Néptánccsoport volt szép műsorával Brassóból.
Elmondható, hogy itt Bécsben találkozott az egész Kárpát-medencei magyarság, kivéve a kárpátaljaiakat. Jövőre javasolnám a beregszászi „ficseri gyermekstúdió” tagjainak meghívását és fellépését, akiket három héttel ezelőtt volt szerencsém megismerni és látni a Romzsa Tódor-zarándoklaton Mezőváriban, ahol akkor el voltunk szállásolva nagyon kedves, készséges kárpátaljai családoknál. Utolsó esténken a kultúrházban adták elő Vidnyánszkyné Szabó Éva néni vezetésével a június 4-ére betanult Trianon-darabjukat. Ez a produkciójuk igazán olyan megható volt, hogy az embernek kicsordultak a könnyei, mennyire szívből szóló volt a kis 7 évestől a legnagyobb 20-22 éves gyerekek által elszavalt Juhász Gyula: Trianon-verse vagy pedig Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréma Magyar Hiszekegye. Szinte látható és érezhető volt, hogy fáj nekik is ez a területvesztés, megcsonkításunk, ahogy meghatódva szavalták a versekből idézve a ” mernéd feledni a kincses Kolozsvárt, hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső…, s nem lehet feledni nem, soha, hogy miénk volt a kedves Pozsony, hol királyokat koronáztak egykor…, mert ki feledné, hogy Verecke útján jött e hazába a honfoglaló nép…,s tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol Arany Jánost ringatá a dajka…, vagy akár csak a Hiszek Magyarország feltámadásában c. sorokat említsem. Ide kívánkozik még múlt héten az újvidéki szent István-napon való részvételem során hallott Sztrikovits János főesperes úr fontos mondata:”Az igazi magyar az a mai határokon túl élő magyar, mert neki meg kell küzdeki magyarságáért, fennmaradásáért, az anyaországinak csak adottság, amit, mint látható az mostanság csak félvállról vesz, nem is tudatosítja, ez csak olyan közömbös számára.” Ez a mondat szerintem valóban helyén álló, elgondolkodtató és számunkra, elcsatolt területeken élők számára egyúttal biztató.
A „ficseri gyermekstúdió” vezetőjével beszélve megtudtam, nagyon szívesen eljönnének akár ide, a Felvidékre, vagy máshova, ha meghívnák őket. Éva néni, a vezetőjük elmondta, jövőre már talán könnyebb lesz az utazásuk országon kívülre a kettős állampolgárság felvételének jóvoltából. Itt a lehetőség meghívni őket, hátha jobban felébresztenék csodás produkciójukkal az elalvófélben lévő népünket!
További fényképek megtekinthetőek a Fotóalbumunkban.
Zilizi Kristóf , Felvidék Ma
