Értem én a kicsik alsóbbrendűség érzetét. Értem én a fiatalok, főleg az 1993-asok felnőtté válási vágyakozását. Értem én a jogtalan (terület) birtoklás következtében kialakult félelemérzetet. Értem én a gyökértelenség okozta egyensúlyzavart.
Értem én az ebből származó állandó bizonyítás-kényszert, érzékenységet, türelmetlenséget, ingerlékenységet. Értem én az asszimiláció felgyorsítási kényszerének mindenhatóságát ebben az országban. Csak nehéz együtt élni vele…
Tény és való, hogy Szlovákia legfigyelemreméltóbb szomszédja Magyarország. A csehek, ukránok, lengyelek, osztrákok akár meg is sértődhetnének, mert történhet náluk bármi, mondhatnak politikusaik bármit is a mi kis Szlovákiánkra, mi rájuk se hederítünk, le se fütyüljük őket, mintha nem is lennének a közelünkben. Bezzeg Magyarország, az igen, arra érdemes odafigyelni minden oldalról: ellenzékiről és kormánypártiról egyaránt! Ott egy politikus se tüsszenthet, vagy szellenthet Szlovákia felé, szembe vagy hátra fordulva büntetlenül. Szinte az az ember érzése, hogy még mindig a Monarchiában élünk, annyira Budapest-centrikus az egész Felvidék. Árgus szemmel figyelnek ezen a tájon a magyar törvényalkotási folyamat minden rezdülésére! Bírálják a magyar médiatörvényt, az új alaptörvényt, a honosítási törvényt. Még a gólyák szabad vonulását Magyarország irányába is aggódva figyelik, nehogy már befolyásolják a magyar gyermekszaporulatot. Előre sápítoznak az előkészítési folyamatban lévő választási törvénymódosítás felett is. Tényleg, szinte jobban odafigyelnek a Fidesz-KDNP-kormány tevékenységére, mint a gyenge lábakon remegő magyarországi politikai ellenzék. Pici túlzással azt is mondhatnánk, hogy jelenleg a Fidesznek a legkomolyabb politikai ellenzéke a mindenkori szlovák politikai pártok magyarellenes koalíciója, beleértve a Most-Hidat is. Mintha egy országban élnénk…
Képzeljék el, tegnap hallottam-láttam az egyik szlovák kereskedelmi televízióban egy reklámfilmet, amelyben a következő kérdezz-felelekre lettem figyelmes: Tudják, melyik a legnagyobb szlovák tenger? Hát a horvátországi – hangzott a válasz. Elgondolkodtam azon, mi lenne, milyen politikai ellenreakciókat szülne, ha létezne egy kb. ilyen magyar reklámfilm-szöveg: Tudják, melyik a legmagasabb magyar hegység? Hát a Magas-Tátra…
Az öklét harapdáló Slota azonnal berohanna a Gašparovičhoz, a szlovák hadsereg főparancsnokához, hogy azonnal vezényelje mindhárom tankját a magyar határra. A habzó szájú Fico sajtótájékoztatóját a TA3 óránként megismételné, melyen újból kifejtené, hogy látjátok, így néz ki egy olyan ország, ahol egy gyenge, katonásdit soha sem játszó nő a miniszterelnök. A maratonfutó Dzurinda egy nap alatt véres kardot lobogtatva körbefutná az országot. Az együgyű Matovič kérné, hogy a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok részére újra vezessék be a kötelező kétéves katonai szolgálatot, és élő barikádalakításban képezzék ki őket. A KDH megvárná, amíg mindenki elmondja a véleményét, aztán átszellemülten bejelentené, hogy a Magas-Tátra nemzeti érték, ezért nem eladó. A Most-Híd bejelentené, hogy ő megszavazza a reklámfilmet elutasító szlovák parlamenti határozatot…
De ez is érthető, mert hosszú éveket töltött el ez a kis ország magyar, német, orosz és cseh szolgaságban, most végre önállóság és szabadság van! És 1993-tól országhatárok is, viszont egyesek legnagyobb bánatára ezek gyorsan „schengenesültek“. Érdekes viszont, hogy a németekre, oroszokra, csehekre nem haragszanak annyira, mint a magyarokra. Gondolom, azért, mert a történelem viharában valahogy mégis itt felejtődött a légiesült államhatárra tapdva több mint félmilliónyi (lehet, hogy most írhatom le ezt az adatot utoljára) magyar, és ez borzasztó…
Hogy a politikai magatartás részeként Szlovákiában kifejlődött a szlotaság? Hogy ezt valaki ki merte mondani? Pedig a saját történelmével szembesülni kényszerülő, de ezt teljes mértékben elfogadni nem hajlandó szlovák nemzettudat természetes lételeme ez. És addig ott is marad, amíg az iskolákban, a szlovák parlamentben, a minisztériumokban ezt gondosan ápolják. És mindig is benne volt a levegőben, hölgyeim és uraim, csak a felkészületlenül ránk zúduló demokrácia árvizében a szemét került a leggyorsabban a felszínre.
A baj csak az, hogy amíg fecseg a felszín, hallgat a mély.
Felvidék Ma, Száraz Dénes
