Szombaton Pozsonyban ülésezik a Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa, amely meghatározza az elkövetkező év pontos forgatókönyvét. Berényi József pártelnök szerint egy éven belül két kongresszusra is sor kerülhet.
A Magyar Koalíció Pártja Országos Elnöksége és Elnöki Tanácsa után a párt járási szervei is értékelték a márciusi előrehozott parlamenti választások eredményét. Milyen a hangulat a pártban a sikertelen parlamenti választások után?
– Az eredmény csalódást okozott, hiszen nem jutottunk a parlamentbe, ami a célunk volt. Ugyanakkor nincs pánikhangulat, parlamenten kívüli pártként meg tudtuk őrizni szavazóinkat, néhány régióban jobb eredményt értünk el, mint 2010-ben. Mindenhol megfogalmazták azt az igényt, hogy a pártnak folytatni kell a munkát, a száztízezer szavazat arra kötelez bennünket, hogy minden lehetőséget maximálisan kihasználva erősítsük régiónk és magyarságunk érdekképviseletét. A kérdés az, milyen formában, milyen tartalommal és milyen szerkezeti egységben dolgozunk tovább, igazából erre kell megtalálnunk a közeljövőben a lehető legjobb választ.
– A márciusi választásoknak volt egy különösen kellemetlen tapasztalata, nevezetesen az, hogy a szlovákiai magyar választók körében igen nagy volt a passzivitás. Talán először a rendszerváltás óta kevesebben járultak az urnákhoz, mint az országos átlag, minden déli járásban csökkent a részvétel 2010-hez viszonyítva is. Önök szerint mi volt ennek az oka?
– Részben az MKP és a Most-Híd közti versenyfutás eredményezte ezt, úgy tapasztaltuk, sokan voltak, akik nem tudtak vagy nem akartak dönteni, ezért inkább otthon maradtak, nem vettek részt a szavazáson. Hozzájárulhatott a passzivitáshoz az idő rövidsége is, ami rendelkezésünkre állt az előrehozott választásokig: azokat az embereket, akik csalódtak a jobb-közép kormányban, s azon belül a Most-Híd pártban, nem értük el üzeneteinkkel, nem tudtuk visszahozni szavazóink táborába, ők kiábrándultságuk miatt nem éltek választójogukkal. De az is látható, hogy a választási aktivitás jelentősen alacsonyabb volt azokban a régiókban, ahol huzamosabb ideje magas a munkanélküliség, évek óta rossz a gazdasági és szociális helyzet, talán legkirívóbb a Tőketerebesi járás, ahol országosan a legalacsonyabb volt a részvétel. Az MKP eredményét mindezen belül még az is befolyásolta, hogy a magyar választók közül sokan szavaztak a Smerre, egyes vélemények szerint a rendszerváltás óta még egyetlen szlovák párt sem kapott annyi magyar szavazatot, mint Robert Ficóék a márciusi szavazáson.
– A győztes pártra leadott magyar szavazatok több szlovák elemzőt is megleptek, többek között azért, mert az MKP programját gazdasági és szociális szempontból független intézmények sorolták a legjobbak közé, többek között éppen a Smerrel szerepeltek dobogós helyen – ahogy mondani szokás.
– Igen, ennek kapcsán is említettem az idő rövidségét, vagyis azt, hogy nem tudtuk eljuttatni üzeneteinket az emberekhez. Ehhez persze az is kellett, hogy alig kaptunk teret a szlovákiai médiákban prezentálni céljainkat, nézeteinket. Ezzel függ össze az is, hogy rajtunk maradt néhány olyan bélyeg, amit ellenfeleink híreszteltek rólunk a sajtó hathatós támogatásával, illetve röplap formájában is terjesztettek közvetlenül a választások előtt, ami ellen nem volt időnk és terünk védekezni. Ilyen vád volt, hogy konfrontatív párt vagyunk, amely nem tud és nem is akar együttműködni a szlovák pártokkal, ami egyszerűen hazugság. Polgármestereink és helyi képviselőink minden településen együttműködnek a szlovákokkal is, a megyei önkormányzatok esetében pedig az MKP a szlovák a pártokkal közösen kormányoz, Nyitra megyét leszámítva. És még a korábbi Fico-kormány idején is mi voltunk azok, akik a tanügyi törvény, illetve a tankönyvek helységnév-használatával kapcsolatban módosításokat tudtunk elérni, az indíványon pedig Szigeti László és az én nevem szerepelt. Az országosan terjesztett röplap még a Fidesz fiókpártjának is titulált bennünket, holott a kampányunkat is a saját elképzeléseink szerint vezettük, programunk a szlovákiai helyzetre reagál, és igen jelentős szemléletbeli különbség van e tekintetben köztünk, például az adózási rendszerrel kapcsolatban is. Soha semmilyen utasítást nem kaptunk és nem is fogadtunk el Budapesttől. A vádakat, sajnos, nem tudtuk kivédeni, be kell ismerni, az ellenünk indított hadjáratot profi módon végezték.
– A pártatlan elemzők és a sajtó között továbbra is megfigyelhető a különbség az értékelést tekintve. Míg több szlovák politológus is arról beszél, hogy az MKP-nak jó a programja és erős a választói bázisa, ezért a jövőben is számolni kell a párttal a szlovákiai politikai térképen, addig a szlovákiai magyar sajtó szinte már temeti a pártot azt sugallva, hogy a parlamenten kívül nincs is politikai élet. Nos, akkor hogyan tovább?
– A szlovákiai magyar sajtó sokat tett az elmúlt években azért, hogy a Magyar Koalíció Pártja vesszen jelentőségéből, a perifériára szoruljon, esetleg megszűnjön. Ennek következtében néhány kommentátor véleményére már nem is tudunk megfelelő komolysággal figyelni. A jövő kérdése, a „hogyan tovább?” viszont nagyon is foglalkoztat bennünket, s úgy látjuk, sok múlik azon, milyen lesz a kormányzás, mert az határozza meg, milyen parlamenten kívüli ellenzéki politikát tudunk folytatni a Dél-Szlovákiában élő emberek szempontjából és javára. A kormányalakítás során láthattuk, hogy a Smeren belül valóban létezik a klientelizmus, talán a legjobb bizonyíték erre a mezőgazdasági miniszter személye, aki minden szakmai előélet nélkül, valamilyen furcsa, számunkra ismeretlen érdekek miatt került a tárca élére. Márpedig ha ez így van, ha a klientelizmus dominál majd a fejlesztések során, a támogatások elosztásában és megint mellékvágányra fut Dél-Szlovákia ilyen téren, akkor nagyon erőteljesen kell hangoztatni érdekeinket, akár az Európai Parlament talaján is, amit MKP-s képviselőinken keresztül meg is teszünk. A másik válasz a hogyan továbbra az, hogy mind megyei, mind helyi szinten maximális teljesítményt kell nyújtaniuk választott képviselőinknek és polgármestereinknek, és minden lehetőségre oda kell figyelni, hogy szembesítsük céljainkkal, projektjeinkkel a kormányt, hogy bizonyítsuk érdekérvényesítő akaratunkat. Vagyis: az MKP-nak mindenképpen van helye és tere a politizálásra a jövőben is.
– A párt alapszabálya értelmében a parlamenti választásokat követően egy éven belül tisztújító közgyűlést kell tartani, ami viszont nemcsak a központi vezetésre vonatkozik, hanem a helyi és járási szervezetekre is. Hogyan készítik elő, és mikorra várható a közgyűlés?
– Az elkövetkező év pontos forgatókönyvét az országos tanács határozza meg, amely április 21-én tartja legközelebbi ülését. A tavalyi közgyűlés határozata szerint az idén tavasszal alapszabály-módosító kongresszust kellett volna tartanunk, amit a választások miatt elhalasztottunk. Ezért feltételezem, hogy először ezt a feladatot kell elvégeznünk, amely során azonban nemcsak a működés feltételeit szabjuk majd meg, hanem megvitatjuk például egy esetleges névváltoztatás lehetőségét is, meg azt is, miként tudunk tovább nyitni a társadalom felé, miként tudjuk vonzóbbá tenni a pártot a tennivágyó emberek számára. Az én elvárásom szerint erre a közgyűlésre kora ősszel kerülhetne sor, hogy a tisztújítás folyamatát már az új alapszabály szerint tarthassa meg a párt, minden szinten. Ez kissé megterhelő lesz az én megítélésem szerint, hiszen a legutóbbi ilyen kongresszust éppen egy éve tartottuk, s úgy gondolom, nem jó egy párt életében, ha évente tisztújítással kell foglalkoznia. De mindenképpen betartjuk az alapszabályt, s vélhetően a jövő év legelején tartunk egy újabb közgyűlést.
– A parlamenti választások eredményének ismeretében és a népszámlálási adatok tükrében az elmúlt hetekben többször is beszélt arról, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a jövőben közösségépítő feladatot is vállalnia kell. Mit takar konkrétabban az Ön elképzelése, ez az új cél, szándék?
– Igen, valóban úgy érzem, közösségépítő munkára van szükség. Gazdasági és szociális érdekérvényesítő erőnk, identitásmegtartó törekvéseink sikere függ attól, milyen közösséget tud alkotni a szlovákiai magyarság. Említettem már, hogy meg kell vizsgálnunk a pártban a nyitás lehetőségét. Mi is látjuk, hogy több helyi szervezetünk megkövesedett, egyfajta zárt klubbá vált. Leginkább a helyhatósági választások, jelölések miatt tapasztalható az, hogy a már taggá vált emberek nem engednek be maguk közé új arcokat, személyeket, mintha a konkurenciától félnének. Ezen változtatnunk kell. Azt is látnunk kell, hogy a szlovákiai magyar civil szféra szervezettsége és cselekvőképessége mára szintén csökkent, akár a Csemadok vagy a pedagógusszövetség munkáját vagy más, éppenséggel regionális szervezeteket vizsgálunk, láthatjuk, hogy erőfeszítéseik hatékonysága nem éri el a néhány évvel ezelőttit. Az MKP struktúráinak kiépítettsége és szervezői tapasztalataink azok, amivel segíteni tudunk a civil szférának, akár tanácskozások, konferenciák rendezésével vagy egyéb események szervezésének támogatásával. Helyi vagy regionális, de országos aktivitásaikat is segíteni tudjuk és akarjuk, amennyiben közösségünk érdekérvényesítéséről, identitásunk megőrzéséről van szó. (-i-r)