Most derül ki, ha egyáltalán kiderülhet, hogy ki miben dicséretes és miben elmarasztalható az olimpiai sikeresség/sikertelenség okán. Megdöbbenve olvasgatom a szlovák szereplés miatti kritikát, ahol szinte semmi másról nem esik szó a pénzen kívül.
Elképzelem úgy magam elé azt a „teszemazt” kilencedik osztályos gyereket, amint a tornaóráról kijövet átveszi a nekijárót valakitől, s azt kezdi mérlegelni, hogy jövő órán egy fekvőtámasszal többet csinál, mert akkor jégkrémre is jutna. Ebben a képben sok komikum van.
Az első komikus pillanatot az okozza ki adja át az anyagi juttatást? Egy sportbarát szülő, egy teljesen kívül álló támogató, a szaktanító, netán az igazgató/ elfoglaltsága esetén a helyettese, vagy a fűtő , netán a karbantartó, végső esetben valamelyik takarító? A komikumot még bizonyára fokozni is lehetne egy megfelelő ceremónia celebrálásával is.
Mindezek után viszont felmerül a klasszikus kérdés a kinek mennyit? Nyilván itt valamiféle olyan tarifát kéne kitalálni, hogy ne legyen túl szembeötlő, ha a polgármester úr fia kétszer annyit kap egy bakugrásért, mint a szőlészeti szakmunkás csemetéje. Már ha ezt az akadályt is sikeresen legyűrtük, akkor csak az marad hátra, hogy pénzt kéne szerezni. Adódik a válasz, hogy egy jó mesét kéne kitalálni, miszerint a költségvetés úgy adhatna, hogy valójában nem ad semmit, vagy inkább a támogatás ürügyén még el is vesz az intézmény költségvetéséből. Szerintem ez is megoldható lenne némi töprengés után. Mindezeknek utána automatikusan jön a kérdés, honnan vegye a költségvetés az erre való összeget? Sok töprengés után az egyik intuícia centrum ráérez, hogy a gyalogosokat még alig bírságoljuk, miközben zavartalanul útra kelnek néhány sör elfogyasztása után is. Nosza itt a megoldás – az indoklás és a logikai lánc lezárul, ugyanis nyilvánvaló, hogy a sörözés az igazi oka a sport visszaesésének, tehát legalább ezt az okot kell bírságolni, ha már eltávolítani nem lehet néhány nagyhatalmú multi szponzor dühe folytán.
A komikum csúcsa, amikor Janika a tornaórát követően közli, hogy ő bizony holnaptól Bukfencfalvára fog suliba járni, mert ott egy rúdtámasztásért egy montenbájkot fizetnek! Hogy miből telik bukfencfalván a sok bikára? Sajnos a kérdésre adandó választ az oknyomozó újságíróknak nem sikerült kideríteni, mivel Nekradni polgármester úr távollétében nem volt illetékes, aki nyilatkozhatott volna. A választ valószínűleg a jövő héten tudjuk meg, amikor polgármester úr hazatér a költségvetési bizottság üléséről. Addig szemfüles riporterünk a bukfencfalvi rudak bevonatát vizsgálja, hátha abban rejlik a válasz a kérdésre, hogy miért jobbak Bukfencfalván a rúdtámasztás-beli eredmények. Az előzetes értesülések szerint már körvonalazódik a megoldás.Kiderült ugyanis, hogy a Bukfencfalvi rudakat naponta sörben pácolják. Tehát megszületőben a megoldás: A sportot azzal lehet magasabb szintre emelni, ha minden rudat sörben pácolunk, lehetőleg naponta. Így még a multi is elégedett lesz, a sport színvonala és az olimpiai eredményesség az egekbe szökik, mi meg imádkozhatunk, hogy az ég ránk ne szakadjon valami vihar folytán, mert az ilyenkor nyáron elég gyakori esemény.
Varga Lajos
