A Csehszlovák Szövetségi Állam felbomlását, amelyre 20 évvel ezelőtt került sor, Iveta Radičová volt szlovák kormányfő szerint már az 1992-es választások meghatározták.
Ezek ugyanis az akkor még közös államban lévő két országrészben teljesen különböző politikai felállást hoztak.
A bársonyos forradalom idejének eredeti partnermozgalmai már 1991 tavaszára belülről felbomlottak − a cseh Polgári Fórum (Občianske forum) az ODS-re és a Polgári Mozgalomra (Občianske hnutie), Szlovákiában pedig az Nyilvánosság az Erőszak Ellen a HZDS-re és az ODÚ-ra (Polgári Demokratikus Unió). Csehországban az ODS-KDS koalíció nyerte meg a választást, Szlovákiában pedig a HZDS.
„A választások eredménye előrevetítette, sőt, egyenesen előirányozta az elkövetkező történések folyamatát. És én tiszteletben tartom a választások eredményeit. Az, ami történt − szerintem − a politikai struktúrák egyezsége volt Csehszlovákia szétválásáról. Azoké a politikai struktúráké, amelyek nem kaptak a választóktól felhatalmazást erre a lépésre” − vélekedik Radičová. A volt kormányfő emlékeztet arra, hogy az SNS-en kívül akkoriban egyetlen politikai pártnak sem volt a programjában Csehszlovákia szétválása. „Egyetlen egynek sem. A HZDS öt alternatívát kínált fel, és a választóknak kellett volna dönteniük. Hosszú ideig különböző konföderáció-formákról, szövetségi formákról volt szó, de nem léptek a választók elé az ország felbomlásának programjával” − hangsúlyozta.
Az ország szétválásáról született egyezség Radičová szerint annak a következménye volt, hogy az akkori politikai struktúrák alapvetően különböző nézeteket vallottak arra vonatkozóan, hogyan tovább Csehszlovákia gazdasági és társadalmi transzformálásában, de a demokratizálódás tekintetében is. Ez az egyezség azonban, véleménye szerint, rányomta bélyegét a politikai kultúrára, ami mind a mai napig érezhető, „amikor is a politikusok olyan döntéseket hoznak, amelyre nem kaptak felhatalmazást a választóiktól”.
Radičová úgy véli, ez a precedens a későbbiek során az egész mečiari korszakon tükröződött. „Eljött a hosszú kések éjszakája, a gazdasági reform megváltoztatása, a verseny nélküli privatizálás a kijelöltnek. Ez az egész korszakra rányomta a bélyegét, amelyet joggal neveztek szlovák pszeudodemokráciának vagy kvázidemokráciának” − fűzte hozzá Radičová.
A volt miniszterelnök asszonynak meggyőződése, hogy az olyan fontos kérdésben, mint az államjogi berendezkedés, népszavazást kellett volna tartani. „Végeredményben az Európai Unióba való belépésünkről, amelynek során lemondtunk bizonyos hatáskörökről, is népszavazással döntöttünk. Ebben az esetben viszont új hatáskörök szerzéséről volt szó. A demokratikus rendszerben a referendum az egyetlen eszköz erre” − érvelt Radičová. Egyúttal azonban azt is belátja, hogy a szövetségi állam felbomlása visszafordíthatatlan volt.
A demokratizálódás abban az időben az új önálló államok szinte rakétasebességű létrejöttét hozta Európában. „Mivel ezek az egységek a sztálini, majd később a brezsnyevi szovjet szatelitállam-modell termékei voltak. Mesterséges konstrukciók voltak ezek, amelyek a demokratizálódással teljesen érthető módon a már demokratikus alapokra épülő új államalakulatok kialakításához vezettek” − tette hozzá.
Szlovákia helyzetének kérdése a közös államban azonnal a Bársonyos Forradalom után felmerült. Akkoriban Radičová a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom aktív tagja volt. „Amikor a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmon belül megfogalmaztuk a nemzeti megbékélés első programját, a támpontok egyike a Szlovák Köztársaságnak nyújtandó hatáskörök voltak, mivel Szlovákia felállása, az önálló hatáskörök tulajdonképpen már több mint száz éve rezonáltak, formálódtak” − jegyezte meg. Első ízben még a 19. század során, később a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor az első világháború után. De az 1968-as demokratizálódási év is foglalkozott a kérdéssel. Radičová szerint teljesen természetes, hogy 1989 a demokratizálódással együtt a hatáskörök decentralizációjának kérdését is elhozta.
SITA, ford. dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35318,37250,37233,37213″}
