Nagyszombatban az 1848-49-es hőseinkről a temetőben lévő honvéd emlékműnél, majd a Szent Ilona templomban szentmise keretében emlékeztek meg március 14-én.
A nagyszombati temetőben a honvéd emlékművénél rendkívüli hideg szélben a megemlékezők kisebb csoportja gyűlt össze, erről számolt be Zilizi Kristóf portálunknak.
„Elhangzott Petőfi Sándor: Élet vagy halál című költeménye, majd egy rövidebb beszélgetés erejéig felelevenítettük közösen a 165 évvel ezelőtt történt eseményeket. Gyertyáinkat sikerült meggyújtani az emlékmű tövében, bizonyára egy kis ideig égtek is, amíg el nem fújta őket a szél.
Egy ötödik érdeklődő is csatlakozott hozzánk – már épp elindultunkkor a temető kijáratánál – leszólítva minket, így neki még megmutattuk az emlékművet, majd átvonultunk a 18 órás szentmisére a Szent Ilona templomba, melyet az emlékezés folytatásaként Kiss Róbert püspöki vikárius úr oltártestvérével, Puss Sándor SJ jezsuita atyával együtt mutatott be. Nem voltunk sokan, de Sándor atya megerősített bennünket: köztünk volt a legszentebb oltáriszentségben Jézus, hiszen „ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok köztük”. A közös könyörgésben az elesett hőseinkért-példaképeinkért fohászkodtunk.
A mise végén a vikárius úr elmondta, nagyon örül, hogy már másodszor ünnepelhetett velünk együtt itt, Nagyszombatban a szlovákok által is „magyarok templomaként” ismert, otthonos Szent Ilona templomban.
A mise után átvonultunk Sándor atya vezetésével a jezsuita rendházba, ahol átmelegedtünk, és arról beszélgettünk, hogy igyekezni fogunk Nagyszombatban havonta egy napot kialakítani, amikor lesz magyar szentmise, s így remélhetőleg a résztvevők száma megsokszorozódik. Ebben is legyen a Szentlélek segítségünkre” – írta Zilizi Kristóf beszámolójában.
Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2013/03/38577_2.JPG” width=”200″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
