Felvidék jeles szülötte, Vámbéry Ármin közép-ázsiai expedíciója 150 évvel ezelőtt ért véget. A híres Kelet-kutató tiszteletére és felbecsülhetetlen értékű utazását elismerve a 2013-as évet Vámbéry-emlékévvé nyilvánították.
Balassi Bálint, Jókai Mór, Tompa Mihály. Márai, Kassák, és Csontváry. Pázmány Péter, Hamvas Béla, Mednyászky László. Lehár és Kármán. Kempelen Farkas és Jedlik Ányos. Mindannyian jeles képviselői a magyar kultúrának. De van e névsornak legalább még egy közös nevezője. Mindannyian a Felvidék szülöttei.
Természetesen a felsorolás nem lehet teljes, ráadásul most szándékosan is kihagytunk egy nevet. Annak a tudós-utazónak a nevét, aki Wamberger Hermann néven látta meg a napvilágot. Ő Vámbéry Ármin orientalista, néprajztudós, akadémikus, aki 1832. március 19-én született, a felvidéki Szentgyörgyön. Vagyis száznyolcvanegy esztendeje.
Vámbéry Dunaszerdahelyen nevelkedett, ahol hamar felismerték ragyogó képességeit. Különösen az idegen nyelvek terén mutatkozott meg a tehetsége. Fiatalon már folyékonyan beszélt németül, franciául és latinul. Korán megismerkedett a török nyelvvel és irodalommal. Ez aztán egész pályáját döntően befolyásolta. Élete során közelebbi ismeretséget kötött többek között Arany Jánossal, Vörösmarty Mihállyal és Reguly Antallal. 1857-ben első keleti utazása Konstantinápolyba vezetett, ahol négy évig maradt, és számos – a magyar történelem török vonatkozásairól írt – tanulmánya mellett, itt szerkesztette meg német-török, török-német szótárát.
1861 őszén aztán újra útra kelt, hogy felkeresse a magyarok őshazáját. Úgy járta be a Keletet, hogy egy gyermekkori betegség következtében egész életére lebénult a bal lába. Ennek ellenére olyan helyekre jutott el, ahová előtte európai ember még nem. Legalább húszféle különböző dialektust ismert. Ennek köszönhetően eljutott Teheránig, bejárta Közép-Ázsia sivatagjait, és a mai Üzbegisztán területén is megfordult. Végül Buharán át Szamarkand érintésével tért vissza Konstantinápolyba. Kalandos utazása 1863-ban ért véget. Kereken százötven évvel ezelőtt. Az idei Vámbéry-emlékév erre a nagyszabású utazásra igyekszik felhívni a figyelmet.
Az évforduló alkalmából Páczai Tamás, marosvásárhelyi fotográfus megismételte Vámbéry közép-ázsiai útját. Ő ugyan nem gyalog, hanem vonaton és buszon, de legfőképp egy erre a célra készített kerékpárral indult el Vámbéry nyomában. Élményeiről, benyomásairól rendszeresen beszámolt a Magyar Nemzet hétvégi számaiban. Ha mástól nem, akkor Páczai Tamástól megtudhattuk, Vámbéry Ármin az egyetemes magyar művelődéstörténet jeles alakja. Éppen ezért hibát követnénk el, ha a jövőben egy fentiekhez hasonló névsorból Vámbéry nevét mellőznénk.
Langschadl Mátyás
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33049,31185″}