A megújuló energiaforrások kiaknázása kétségkívül az energetika perspektív, jövőbe mutató irányzata. Magyarországot elárasztották a szélerőművek, Szlovákiát és Csehországot pedig a fotovoltikus naperőművek. Szlovákiában hamarosan megalakult a Naperőmű Ipar Szövetsége (Slovenská asociácia fotovoltického priemyslu – SAPI), a szakma lobbi szervezete.
Ám minden hasznos tevékenységnek megvan a maga ésszerű határa. A fenti szövetség szóvivője a minap kijelentette: ha a kormány a költségvetési konszolidáció keretében lecsökkenti a megújuló energia előállítására szánt állami támogatás keretét, a csökkenés következtében Szlovákiában leromlik a vállalkozási környezet. Nézzünk utána, vajon helytálló-e a szóvivő kijelentése, vagy csupán egy szűk csoportérdek megnyilvánulásáról volt szó?
Egy kis történelem
Fico első kormányzati időszakában eldőlt: a két irányzat közül Szlovákiában „zöld utat” kap a napenergia intenzív hasznosítása. Ennek megfelelően kialakították a legiszlatív környezetet, busás állami támogatást ígértek a befektetőknek. A helyi önkormányzatokat azzal csalták lépre, hogy ipari létesítmény épül fel településük határában, emiatt jelentős bevételre számíthatnak a jövőben, a megnövekedett ingatlanadó formájában. Egy szűk vállalkozói csoport teleszőtte Dél-Szlovákia sík vidékét fotovoltikus erőművekkel, a Csallóközből Bodrogközbe haladva szó szerint szinte minden harmadik település határában megjelentek a napkollektor mezők. A beruházók a tetemes állami támogatás ellenére méregdrágán árulták a zöld villamos energiát. Kilowattórája több mint tízszeresébe került annak, amit hagyományos erőművekben (atomerőmű, hőerőmű) állítottak elő. Mivel Szlovákia vállalta, hogy 2020-ra az energiafogyasztás 14 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezi, szigorú törvény kötelezte a villamos áram szállítóit arra, hogy ebben az arányban vásároljanak zöld áramot a frissen felépült fotovoltikus erőművektől. Igen ám, emiatt lassan, de biztosan felfelé kúszott a villamos áram ára a fogyasztók számára. A helyi önkormányzatokat is átverték. Mivel a fotovoltikus erőművek nincsenek tartósan a földbe építve, csupán acél lábakon állnak a kollektorok, nem minősülhettek ipari létesítménynek, épületnek, vagyis számukra csupán a szántóföldre vagy az egyéb telkekre érvényes, lényegesen alacsonyabb díjszabás szerint szabhatták ki az önkormányzatok az ingatlanadót.
Alábbhagyott a lendület
A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem a napenergiát és a szélenergiát hasznosító erőművek rendelkezésre állása. Igaz, hogy a mai fotocellák olyannyira érzékenyek, hogy éjszaka is képesek áramtermelésre, ám magas hatásfokot csupán napsütés idején képesek elérni, ezért azokat a legmagasabb napsütötte óraszámmal bíró régiókba telepítik. A puding próbája az evés, mondja a közmondás. Ez a kritikus pillanat, a „puding” próbája akkor érkezett el, amikor 2010 elején a kiüresedő gázvezeték miatt kitört az energetikai válság. Németországban, ahol a szélerőművek és a fotovoltikus naperőművek százait telepítették, egyszeriben az energiaválság miatt óriási igény mutatkozott a zöld energia iránt. Ám éppen akkor szélcsend volt, és a nap sem sütött ki, a rendelkezésre állással volt tehát óriási gond. Éppen akkor, amikor legnagyobb szükség volt rájuk. Itt, ebben a pilanatban valami megtört az Európai Unióban, azóta sokkal kisebb lendülettel lobbiznak a megújuló energiaforrások hasznosítása érdekében, enyhült a törvényes keret, lazultak a kötelezettségek.
Az elszabadult hőzöngésnek tájainkon Radičová kormánya szabott gátat, megváltoztatta a vonatkozó törvényeket, a szállítókat ezután nem kötelezték oly keményen a zöld villamos energia felvásárlására. Befejeződött a fotovoltikus erőművek telepítése, azóta nem épülnek, nem szaporodnak gomba módjára, mint korábban. Valami itt is megtört. Ám Csehországban Nečas kormányzásának idején sokkal erőteljesebb visszalépés történt, a módosított legiszlatív keret rendkívül beszűkítette a fotovoltikus erőművek üzemeltetőinek mozgásterét.
Új fordulat
Azonban Fico újra kormányoz és a fotovoltikus erőművekben legyártott energia állami támogatása 2012-ben újra politikai prioritás lett. Az állami támogatással ez a magasan nyereséges vállalkozási forma tovább virágzott. Gondoljunk csak bele: mekkora beruházási költségei vannak egy atomerőműnek, és mekkora költségekkel telepíthető egy fotovoltikus kollektor mező? Ennek ellenére az utóbbiban legyártott 1 kWó ára tízszerese az előbbiben legyártott kilowattóra árának. Meglepetésszerűen, látva az államadósság rekordnagyságú növekedését (amikor a kormány képtelen tartani idei vállalását, az államháztartás hiányát 3 százalék alatt), komoly lépésre szánta el magát a kormány. Megelégelte a hőzöngést, a gazdasági tárca fontolóra vette, hogy lecsökkenti a fotovoltikus napenergia hasznosításának állami támogatását.
Erre reagált a fenti szövetség szővivője oly módon, hogy az állami támogatás lecsökkentése lerontja a vállalkozási környezetet. Mondja ezt akkor, amikor az Európai Unióban Szlovákiában a legmagasabb az iparban és a vállalkozások számára a villamos energia ára. Számukra, vagyis a fotovoltikus ipar számára az állami támogatás megkurtításával minden bizonnyal leromlik a vállalkozási környezet. Azonban az általános vállalkozási környezet javításának egyik eszköze éppen a hihetetlenül magas energiaárak mérséklése, hogy megérjen Szlovákiában vállalkozni, újra versenyképes legyen az ország. A Kassai Vasmű nem emiatt akarta elhagyni az országot, az ipari villamos áram hihetetlenül magas ára miatt? Hol él a fenti szövetség szóvivője? Nagyon helyes, ha e területen kívánja a kormány lecsökkenteni az állami támogatás mértékét, mert szűk csoportérdekről van szó. Ezzel párhuzamosan végleg meg kellene szüntetni a törvényes rendelkezést a villamos energia szállítói részére, mely kötelezi őket a zöld villamos energia felvásárolására a fotovoltikus ipartól. Mindaddig, amíg nem kínálják számukra ésszerű, vállalható, indokolható felvásárlási árakon, állami támogatás nélkül. Na itt legyen aktív az állami Árszabályozási Hivatal (ÚRSO), nem pedig a hőerőművek froclizásánál (erről szólt az előző írásom), amelyek bezárása munkahelyek százainak, ezreinek megszűnését okozná az Ung-vidéken és a Bodrogközben.
Fontos szempont
Egyáltalán nem vagyok maradi, nem vetem el a korszerű, megújuló energiaforrások kiaknázását, csupán az árszabályozást, az állami támogatást és az illetékek (ÚRSO), valamint a büntetések (környezetvédelmi hatóság) meghatározását kellene ésszerű, vállalható keretek közé szorítani minden energiaforrás kiaknázásánál. Nem szabad az egyik formát ésszerűtlenül hátrányba taszítani, a másikat pedig indokolatlanul kiemelni. A környezetvédelmi szempontok mellett nyilván figyelembe kell venni a gazdasági és a szociális tényezőket is. Míg a fotovoltikus erőművek jelentős állami támogatásban részesülnek, addig a hőerőművek üzemeltetőit a káros anyagok kibocsátása miatt (meg kell vásárolniuk a kvótákat) büntetik. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az atomerőművek és a hőerőművek éjszaka is legmagasabb hatásfokon termelnek, nem időjárásfüggők. A fotovoltikus kollektorok hátránya, amellyel telepítésük idején nem számoltak, hogy az idő előrehaladtával bepiszkolódnak, ezáltal hatásfokuk évről évre csökken. Hatékony tisztításukat máig nem alkalmazzák. Mindemellett fontos szempont a munkaerő-gazdálkodás is. Vajon hány embernek nyújtanak munkát a fotovoltikus erőművek és hány embert foglalkoztat a vajáni vagy akár a nyitranováki erőmű? Diametrális különbség. A mai Szlovákiában ez is kulcsfontosságú szempont.
Farkas Iván
A szerző az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
