Magyarországon 1918 őszén elindult politikai bomlási folyamat 1919 kora tavaszán érte el mélypontját. Az őszirózsás – korabeli elnevezéssel – patkányforradalomnak köszönhetően az ún. polgári radikálisok figurája, Károlyi Mihály került hatalomra.
E hatalom hazugságban fogant, miképpen abban is múlt ki. 1918. október 31-én ugyanis a vörös gróf a következő, valótlan kijelentést tette: „Magyarországot csak én menthetem meg.” Majd alig több mint negyedévnyi országpusztítás és anarchiateremtés után e mondatokkal távozott a hazai közéletből: „Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.”
Magyarországon 1918. október 31-e óta ex-lex állapot volt, az országnak nem volt sem működő parlamentje, sem felelős, törvényes kormánya, az államformát ráadásul úgy változtatták meg teljesen önkényesen Károlyiék ún. népköztársaságra (I. köztársaság), hogy ebben a kérdésben sem parlamenti határozat nem született, sem ügydöntő népszavazást, referendumot nem tartottak. A kommunisták hatalomra kerülése – miképpen mindenütt másutt a világon – azonban még a Károlyiénál is kétesebb körülmények között, a tőlük azóta is megszokott közönséges politikai csalás által ment végbe. Károlyi végül utólag „falazott” a kommunistáknak, és 1919. március 21-én valóban távozott a hatalomból, így látszatra gördülékenyen zajlott le az uralomváltás.
93 évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan Magyarország egy addig nem tapasztalt államformába lépett, megalakult a Tanácsköztársaság. Ezzel megkezdődött a későbbi (szocialista) történetírás által dicsőséges 133 napnak nevezett korszak a magyar történelemben. A magyarság kétségkívül a féktelen terror miatt szenvedett a leginkább eme dicstelen 133 nap alatt. Ennek fő letéteményesei a Vörös Őrség, illetve a Szamuely vezette karhatalom, és a Cserny-különítmény, közkeletű nevükön a Lenin-fiúk voltak. Szamuely fogalmazta meg a bolsevik rezsim politikai hitvallását e kinyilatkoztatásban: „A terror a mi kormányzatunk legfőbb fegyvere.” Máskülönben tőle jegyezték fel a vérengzések időszakában ezt a mondatot is: „Meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú”. A vörös terroristák – akárcsak oroszországi elvtársaik – elsősorban a hagyományos életformát és a helyi kis közösségeket őrző, vallásos parasztságnak üzentek hadat, de a kispolgárság és az úri középosztály tagjai is rettegésben töltötték mindennapjaikat. A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, nemcsak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, valamint hogy a nőket „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a miséző gyülekezetet. A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben-ben kiadott. A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál.
Az áldozatok között volt Trubinyi János dunamocsi plébános is, aki százötven évvel ezelőtt, 1963. szeptember 8-án született Verebélyen. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Esztergomban végezte, majd pappá szenteltetett fel és huzamosabb ideig káplánkodott az esztergomi érseki egyházmegye több plébániáján. Dévényújfalu plébánosa volt, hívei között nagy népszerűségnek örvendett, s a magyarságnak és a nemzeti iránynak közöttük legfőbb terjesztője volt. Képviselővé a hírhedt stomfai választáson választatott meg először 1901-ben. Ezen a választáson az ellenpárt erőszaka miatt olyan mértékű zavargások törtek ki, hogy a választást be kellett szüntetni és Trubinyi mandátumát utólagos választáson nyerte el a néppárt programjával. Elnöke volt a naplóbíráló bizottságnak.
Politikai tevékenységét egyesek nem nézték jó szemmel, mivel a magyarok szekértolójának tartottak. 191o-ben rágalomhadjáratot folytattak ellene. Lépten-nyomon azt hangsúlyozták, hogy vagy fél tucat gyereke született különböző cselédeitől, napszámosaitól. Végül az egyház berkeiben sikerült magát tisztázni, de a kedélyek továbbra sem csitultak körülötte.
Mivel betörtek a plébániára Csernoch János hercegprímás kénytelen volt áthelyeztetni őt, és választása Dunamocsra esett. A balsors azonban továbbra is üldözte, de most már nem a szlovák nacionalisták, hanem a magyar kommunisták részéről. Eljött 1918, amikor felvirradni látszott a szlovák nemzeti törekvés napja, és annak képviselői egyre határozottabban léptek fel ellene.
Trubinyi János lelkész, politikus. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Esztergomban végezte, majd pappá szenteltetett fel és huzamosabb ideig káplánkodott az esztergomi érseki egyházmegye több plébániáján. Dévényújfalu plébánosa volt, hívei között nagy népszerűségnek örvendett, s a magyarságnak és a nemzeti iránynak közöttük legfőbb terjesztője volt. Képviselővé a hírhedt stomfai választáson választatott meg először 1901-ben. Ezen a választáson az ellenpárt erőszaka miatt olyan mértékű zavargások törtek ki, hogy a választást be kellett szüntetni és Trubinyi mandátumát utólagos választáson nyerte el a néppárt programjával. Elnöke volt a naplóbíráló bizottságnak.
A hitükért életüket áldozók száma az évszázadok során egyre nőtt, de sohasem volt annyi mártírja a katolikus egyháznak, mint a XX. században. Nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol a fasizmus és a kommunizmus társadalomalakító tényezővé tudott válni.
1919. júniusában vörös különítmények érkeztek hajón a faluba azzal a céllal, hogy megszervezzék a községben a tanácshatalom helyi képviselőit. A vörös katonák a mocsi pusztán lefoglalták az egyházi birtok állatállományát, csordaszám hajtották a kikötőbe, uszályokra terülték őket, hogy a főváros felé hajózzanak velük. A hír eljutott a plébánoshoz is, aki prédikációjában gyakran bírálta a marxista ideológiát.
Feljelentették és Bandl Ferenc vörös őr parancsnok azonnal elfogadta a plébánost és megparancsolta, hogy végezzenek vele. A Duna-partra kísérték, kiválasztották az akasztásra alkalmas akácfát. Egy parti csónak láncait használták az akasztáshoz, s arra kényszerítették a hátrakötött kezű plébánost, hogy a létrán menjen fel, végül kirántották lába alól a létrát.
A katolikus templom falán emléktábla őrzi a vörös uralom áldozatává vált dunamocsi plébános nevét. A templom mellett áll a Trubinyi János-emlékkereszt is. 1995-ben szülővárosában újratemették.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A képen a katolikus templom falán található emléktábla őrzi a nevét.
