Úgy tűnik, a szlovák kormány nem tud mit kezdeni az emberi jogok kérdéskörének kezelésével (sem). Hivatalba lépését követően a kormányhivataltól és önálló kormányalelnöktől a külügyminisztérium hatáskörébe helyezte az emberi, nemzeti kisebbségi jogok és nemi egyenlőség tanácsát mint a kormány tanácsadó testületét. Most újabb változás készül: a testület a hatásköri törvény módosításával az igazságügyi minisztérium égisze alá lesz átcsoportosítva.
Miroslav Lajčák külügyminiszter tárcája az év végéig még elkészíti az ország új emberjogi stratégiáját, mely már most sok vitát gerjeszt, s ahogy a miniszter fogalmazott: teljes támogatást soha nem fog elérni, hiszen kulturális-etikai értékekről van szó, de Szlovákia nemzetközi kötelezettségeivel összhangban tető alá fogják hozni. Dönteni róla később a kormány és a mögötte álló parlamenti többség fog.
Mivel a stratégia általában hosszabb időre meghatározza egy ország tevékenységét egy adott területen, a politikai élet releváns szereplőitől több figyelmet és nyilvánosságra hozott véleményt érdemelne. Akkor is, ha választási kampányokkal teli esztendőt írunk, amikor úgymond a kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint egy emberi jogok érvényesülését meghatározó elképzelés. Fontos látni és tudatosítani, milyen irányú elmozdulás készül, hiszen számos emberjogi és csoportok érdekvédelmét felvállaló szervezet kifogásolta már, hogy a tényleges szlovákiai helyzet elemzése nélkül készül egy stratégiai koncepció, melyről nem tudni, milyen alapon fogalmaz meg változásokat, intézkedéseket. Ilyen kifogást az emberjogi tanács több tagjai is megfogalmazott, hangoztatva: ennek a területnek központi hatóságra is szüksége van – szakemberekkel –, Miroslav Lajčák viszont azt az álláspontot képviseli, csak és kizárólag a kormány joga és felelőssége meghatározni, milyen intézményi hátteret biztosít az emberi jogok szlovákiai védelmének. Lajčák szerint az emberjogi tanács tanácsadó testület, vétójoga vagy egyetértési joga semmilyen kérdésben nincs.
Ez a szemléletmód tipikus Szlovákia hatalomgyakorlói esetében. A nemzeti kisebbségek jogainak vonatkozásában több alkalommal vizsgálódtak itt az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának szakértői, a főbiztosi hivatal számos problémát néven nevezett és számos konkrét ajánlást is megfogalmazott az épp ügyeletes szlovák kormány számára, intézkedést azonban a kisebbségi jogok erősítése-szilárdítása érdekében – egy-két apró kivételtől eltekintve – ebben az országban nem foganatosítottak.
Az, hogy a jövő évtől megint új gazdája lesz az emberi jogok szakterületének, csak azt fogja eredményezni, hogy indokolni lehet majd minden tétlenséget – az átadás-átvétel munkaigényességével, az új intézményi háttér kiépítésével, sőt akár az eddigi, körmetlen-fogatlan emberjogi, nemzeti kisebbségi és nemi egyenlőségi tanács újraszervezésével is… Részben persze megalapozottan, elvégre a második Fico-kormány egyik legmegmagyarázhatatlanabb döntése volt a külügyminisztérium hatáskörébe utalni az emberi jogok szlovákiai érvényesülésének kérdéskörét. Olyan jelzésként lehetett értékelni ezt a lépést, hogy Szlovákia kormánya az emberi jogi agendának csak azzal a részével kíván érdemben foglalkozni, amit nemzetközi szervezetek kifogásolnak, a belföldi emberjogi vitákhoz és jogsértésekhez úgy viszonyul: „kutya ugat, karaván halad”. Mióta az unió tagja az ország, egyébként is ez a bevett szokás.
ngyr, Felvidék. ma {iarelatednews articleid=”49472″}
