A dél-gömöri kisfalu, Dobfenek egykori karácsonyi szokásai leginkább a böjtölés hagyományában és a szentestei étrendben maradtak fenn.
December 24-ét leginkább Ádám és Éva napjaként vagy karácsony böjtjeként emlegették a faluban. Általában még mai is őrzik azt a hagyományt, hogy e napon csak egyszer laknak jól, húst nem esznek, de még az állati zsírral való sütés-főzést is kerülik. Zsír helyett a régiek vajat használtak, így készítették az ünnepi vacsorát.
Szenteste a hagyományos vacsora előtt házi pálinkával kezében a házigazda elmondta a karácsonyi köszöntőt:
„Isten éltesen bennünket, hogy még számos karácsonyt élhessünk meg együtt erőben, egészségben”.
Ekkor már mindenki az asztal körül volt, és minden az asztalon és a közelében, ugyanis a háziasszonynak nem volt szabad elmozdulnia az asztaltól, mert „akkor nem ül meg a tyúk”.
Szentelt ostyából ettek legelőször fokhagymával, hogy egészségesek legyenek, majd következett a „magalevi” (vajas leves), amelyet a tésztafőző vízből készítettek. Ezt követte a szepés (vargánya gomba) káposztaleves, a mákos csík (metélt tészta) vagy mákos guba. A túrós lepény, mákos, diós vagy lekváros kalács nem hiányozhatott az asztalról.
„Még a Jézuskának is készítettünk vacsorát. Az asztalra kitettünk egy tiszta papírt, és minden egyes személy, aki az asztalnál ült, lecsípett egy kis darabot mindegyik ételből, és a papírra tette a Jézuskának. Vacsora után azt bekötötték, és kiakasztották az istállóba egy szögre” – meséli a dobfeneki Farkas Tibor, aki az 50-es évekbeli történésekre még jól emlékszik. Arra is, hogy a vacsora idején-után megjelentek a házaknál a kántáló falusi pásztorok is: a kondás, a csordás, a libapásztor.
„A csordás pattogott az ostorral, a kondás fújta a marha szarvából készült kürtöt. Csináltak itt olyan zene-bonát, hogy már messziről hallottuk, hogy jönnek” – meséli. Amint a kapuhoz értek, kaptak pálinkát és minden ételből, ami az asztalon volt. Később aztán a falusiak apraja nagyja átballagott a szomszéd faluba, Péterfalára az éjféli misére.
Betlehemezők a háború után már nem járták a falut, a nyolcvanas években azonban Szó Margit felújította ezt a hagyományt, s pár évig a pásztoroknak beöltözött gyerekek meg is jelentek szenteste a dobfeneki házaknál, hogy hirdessék: megszületett a Megváltó.
ba, Felvidék.ma
