Egy felvidéki lányt temettek Kassán a napokban. Egy ritka betegségben szenvedett, melyet hagyományosan szikével és kemoterápiával gyógyítanak. Az ő esetében sikertelenül. Ez a szomorú eset késztetett rá, hogy egy kicsit kalandozzak a világhálón és megnézzem, milyen véleményeket, cikkeket lehet olvasni ebben a tárgykörben.
A lehangoló eredmény nem ért váratlanul, mert már hosszú évek során olyan információk jutnak el hozzám, hogy óriási gond van a „gyógyászati iparágban”.
Köztudott, az orvostudomány sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben és számos jeles orvos dolgozik, aki megérdemli legnagyobb tiszteletünket, sőt csodálatunkat. Még inkább azért, mert akadnak „csakdoktorok”, akik szakmájukat sikeresen lejáratják. A legtöbb ember egészségével kapcsolatosan orvosával konzultál. A nyugati orvoslás és gyógyszeripar teljesen markában tartja az embereket, ami miatt sosem fognak ráébredni a valóságra. Hiszen egyenlőségjelet tesznek az orvos és hosszú évekig tartó képzése közé. Logikusan föltételezik, ők bizony tudják mi a jó egészségünk és immunrendszerünk számára. Sajnos nem! Így sokan anélkül, hogy tudatában lennének, egyfajta dr. Mengeleként működnek.
Az emberiség több mint 80 százaléka úgy véli, ha méreganyagokat juttatnak a szervezetébe oltóanyagok formájában, akkor az erősíti immunitásukat. Ugyanúgy azt hiszik, a rákot ki lehet vágni a szövetek közül, aztán pedig besugárzással vagy kemoterápiával legyilkolják a többi rákos sejtet és győzelem. Miért gondolja mindenki, hogy a méreganyagok segítenek? Átszűrődnek a tüdőn és az emésztőrendszeren, áthaladnak az agy-ér gáton, miközben pusztulás és halál jár nyomukban.
Dr. Suzanne Humphries, a Nemzetközi Védőoltás Egészségügyi Tanács tagja azt állítja: „Soha nem volt még biztonságos oltóanyag és soha nem is lesz.” Elmagyarázta, az immunrendszer dacol a természetes folyamatokkal. Az oltások az immunrendszert kilökik egyensúlyából, így a test alapvetően érzékeny lesz más fertőző betegségekre, baktériumokra és vírusokra. A testnek alapvetően fogalma sincs róla, mit kell tennie a toxinok koktéljával és az immunrendszert ez annyira sokkolja, hogy abból hosszú távon semmi jó sem származhat. „Hogy lehet az, hogy az emberek nem veszik észre, hogy a beoltottak hajlamosabbak hamarabb megbetegedni mint az oltatlanok?” – kérdezi Humphries.
Azután itt vannak az antibiotikumok, amelyek megölik a baktériumokat. Válogatás nélkül mindegyiket! Főleg a széles spektrumú antibiotikumok. Ez okozza a gondot. Az érzékenyebben gyomorpanaszokkal küzdenek. Szervezetünk tele van olyan baktériumokkal, amelyek alapvető fontosságúak egészségünk szempontjából. Bélrendszerünk 300-1000 különféle baktériumfaj otthona, melyek segítenek az ételek emésztésében, vitaminok előállításában, kiválasztásában, illetve a kórokozók elleni harcban. Ezért bélrendszerünkbe minél előbb vissza kell „telepítenünk” a jó baktériumokat. Ehhez probiotikumokra van szükségünk, mint nyers – lehetőleg bio – zöldségekre és gyümölcsökre. Az oldhatatlan rostok megfelelő tápanyagot nyújtanak a hasznos baktériumoknak, s ráadásul ideális közeget képeznek, melyben elszaporodnak.
A nyugati orvoslás tehát zsákutcába jutott. Michael Imhof, a Würzburgi Klinika sebésze könyvet írt Eidesbruch; Ärzte, Geschäftemacher und die verlorene Würde des Patienten (Esküszegés: Orvosok, kalmárlelkek és a betegek elvesztett méltósága; Campus Verlag, Frankfurt am Main 2014). Ebben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a német orvosok fő célja ma már nem a gyógyítás, hanem a pénz és a minél nagyobb haszon. Az egészség tisztességtelen üzlet tárgya lett. Imhof szerint az orvosoknak van még egy ennél szörnyűbb bűnük is, a kapzsiság. Ezt tartja korunk főbűnének. Az orvosok és a gyógyszeripari cégek csak azért találnak ki új betegségeket, hogy minél több pénzt zsebeljenek be azoktól, akiknek ezekre a gyógyszerekre az égvilágon semmi szükségük sincs. Az üzletelő orvos esküszegést követ el.
Néhány éve gyógyszerészek társaságába csöppentem, akik elszomorító dolgokat mondtak. Az orvosok nem a legjobb és esetleg olcsóbb gyógyszert írják föl, hanem azt, amely után a gyógyszergyártó cég osztalékot fizet. Egyéb más ajándékokkal is megvesztegetik őket (konferenciák, utazások). Tehát az orvosok a különböző lehetőségek közül nem azt választják, ami valójában a pácienst szolgálja – folytatja Imhof. – Külön csapás, hogy Németországban 2004-ben bevezették a DRG-katalógust. Azóta a kórházakat nem a páciens ott eltöltött napjai után fizetik, hanem az egyes diagnózisok szerint. Ennek az a következménye, hogy a még meg nem gyógyult betegeket is hazaküldik. A másik beteges következmény, hogy a nagyobb anyagköltséggel járó műtétek (csípő, porckorong, térdízület) száma Németországban megnövekedett. A DRG-katalógus szerint, a csípőműtétekért átlagosan csaknem 7000 eurót, a porckorongműtétekért átlagosan 6600 eurót kapnak a német orvosok. Mi ennek a következménye? Németországban évente 200 ezer csípőprotézist ültetnek be, a többi európai országban összesen 300 ezret!
A gyógyszeripari vállalatok kétszer annyit költenek reklámra és marketingre, mint kutatásra. A magas marketingköltségek miatt a gyógyszerek Németországban jóval drágábbak, mint másutt.
Az egyedi egészségügyi szolgáltatást a betegeknek saját zsebből kell fizetniük. Ide tartozik a szemnyomásmérés, a különböző – utazással, sporttal és stresszel – kapcsolatos vizsgálatok, vagy a dohányzásról való leszokást segítő gyógymódok. 26 németországi szolgáltatásból 12-ről állapították meg, nemcsak hogy nem használ, de még káros is.
Sokszor embereken tesztelnek olyan gyógyszereket, amelyekről a korábbi állatkísérletek során kiderült, nem nyújtanak védelmet. A vizsgálatok nemcsak hogy sokszor feleslegesek, hanem még hamisak is – állítja Imhof. – „Szinte minden harmadik, rákkal kapcsolatos kísérletet a gyógyszeripar finanszíroz.” Aki finanszírozza a kutatást, meghatározza az elvárt eredményt is.
Sok daganatos beteg hal meg anélkül, hogy bármilyen vigaszt kapna. Hiányzik a megfelelő ellátás és a kórházi személyzet. Ehelyett az orvosok gyakran radikális terápiákhoz folyamodnak, amelyek még meghosszabbítják valamennyivel a beteg életét. „Ami igazán perverz” – mondja Imhof, az az, hogy a páciens életének utolsó napjai is az agresszív terápiáról szólnak.
Amit Michael Imhof ír, az egybevág más eredményekkel is. A kemoterápia hatásmechanizmusának kutatása közben egy csapat fölfedezte, miközben az erősen károsítja az egészséges sejteket, azokat egyben arra is ösztönzi, hogy egy olyan fehérjét termeljenek, amely tulajdonképpen üzemanyagot ad a tumor növekedéséhez. Sőt, a daganatot még ellenállóbbá teszi a jövőbeni kezeléssel szemben. Az is eléggé elgondolkoztató, hogy az orvosok több mint 70%-a önmagán ezt nem alkalmazná! A Nature Medicine című folyóiratban a kutatók arról számoltak be, hogy a kemoterápia hatásait vizsgálva, jelentős DNS károsodást figyeltek meg prosztatarákban szenvedő férfiaknál. Más kutatások is igazolták, a kemoterápiás gyógyszerek a daganatok kezelésére alkalmatlanok, sőt rengeteget rontanak a helyzeten. Ezekről kiderült, fogyasztásuk következménye a daganat áttétessé válása és masszív növekedése. Az eredmény, a „terápia” gyorsabban öl, mint maga a betegség! Ráadásul ez a kezelés gyakorta iszonyatos fájdalmakkal jár. Tehát betegkínzással.
Lassan már nem tudom, kik is valójában a fehérköpenyes sarlatánok! Az embernek az a benyomása, az auschwitzi haláltábor orvosai reinkarnálódtak.
Nevetségesen olcsó fűszernövényekről, mint a kurkumaról (81%-kal csökkenti az agyi tumorok méretét) és a gyömbérről a kutatók többszörösen kimutatták, hatékonyan csökkentik a daganatok méretét és terjedését. Sőt, a kurkuma képes a rákos sejtek növekedését megállítani. Ha mindenki kurkumát és D-vitamint szedne, a ráknak még kifejlődni sem lenne esélye, de a nagy gyógyszergyárak akkor óriási haszontól esnének el. Igaz ez más területeken is. A skizofrénia kezelésében évtizedek óta az a bevett szokás – főleg a „fejlettebb” országokban -, hogy a betegeket agyongyógyszerezik, miközben a gyógyulás aránya igen alacsony. Talán éppen azért, mert túl sok gyógyszert adnak be nekik? Ezt a vélekedést erősítette meg a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete. Nyolc évre visszamenőleg megvizsgálta több ország skizofrén betegeit. Indiában, Nigériában és Kolumbiában ötéves ciklusban a visszaesők aránya 18%. Ezekben az országokban ezeket a betegeket alig, vagy egyáltalán nem gyógyszerezik. Az Egyesült Államokban ez az arány 64%. A pszichiáterek nem örülnek a kimutatásnak, így figyelmen kívül hagyják azt. E mögött a gyógyszergyártók érdekszövetségének hatalmas lobbija áll, melynek üzleti bevétele meghaladja számos ország egész éves GDP-jét is. A skizofrénia elleni szerek piaca 1999-ben csak az Egyesült Államokban elérte az ötmilliárd dolláros forgalmat! Sem a gyárak, sem a pszichiáterek nem mondanak le róla az ember érdekében. Az orvosok is részesülnek a haszonból. Bőven van pénz a közvélemény igen széles körű manipulálása. Még a filmgyártásba is beleszólnak. Az Egy csodálatos elme című filmben a Nobel-díjas, ám skizofrén tudós meggyógyul. Csak éppen azt „felejtették el” bevallani, hogy John Nash huszonnégy évig nem szedett semmiféle gyógyszert és ezért gyógyult meg!
Az Egyesült Államokban sok páciens vagy hozzátartozója sikerrel perelte be a pszichiátereket és gyógyszergyárakat, amiért nem figyelmeztették őket a szerek iszonyatos hatásaira. Mégsem változott a helyzet. A pszichiáterek ezután a gyárakkal karöltve „új”, „nem ártalmas” gyógyszereket reklámoznak, amelyek ugyanolyan ártalmasak, mint a korábbiak. Európában sokkal jobban vigyáznak a betegek egészségére, erősebb az ellenőrzés. Így kevesebb a visszaeső beteg. De azért itt sincs minden rendben.
E tallózás szomorú tanúsága, lehet, ennek a fiatal életnek sem kellett volna idő előtt befejeződnie, ha az orvosok visszatérnének az eredeti hippokrátészi eskühöz. A baj nagyobb, mint gondolnánk. Egy haláleset nem nagy ügy – gondolhatja valaki. Csakhogy holnap ő kerülhet „napirendre”. Számára ez sem lesz szóra érdemes ügy?
Svédországban nemrégiben bocsátottak el egy orvosnőt, aki nem volt hajlandó abortuszt végrehajtani. Ellinor Grimmark (a felvételen) arra tette föl életét, hogy a gyermekeket a világra segítse, nem pedig azok lemészárlására. Ugyanis ebben a „liberális” országban az a bevett gyakorlat, ha egy orvos nem hajlandó magzatgyilkosságot elkövetni, akkor nem engedik, hogy szülészként dolgozzon. Más országba kell munkát keresnie. A lelkiismereti szabadságot Svédországban lábbal tiporják! De ez nem hír a megkent és zombivá idomított újságírók számára. Egykor a világ Megváltója istállóban született, ma a gyerekeket steril körülmények között gyilkolják le születésük előtt. A magzat tehát nem kívánt daganat, amit el kell távolítani? Tessék mondani, Heródesből is doctor honoris causa lehetne manapság!?
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
