A településen kutató balassagyarmati cserkészőrs tagjai a régi családnevek közül a Balgán és a Györgyön kívül megemlítették még a Czelenk, a Hústyava és a Hegedűs nevű családokat. Foglalkoztak továbbá a ragadványnevekkel is, melyek közül az alábbiakat jegyezték le az eredeti családnévvel együtt: Balga István Pincés, Balga József Kártos, Hegedűs Mihály Hubaj, Czelenk József Oszkár, Hústyava István Práskó. Az utóbbival kapcsolatban megjegyezték, hogy az a „prach – por; práskó – porocska” szóból származhat. Az illető, aki elsőként kapta ezt a nevet, útkaparó volt egy szlovák faluban, s talán ott ragadt rá ez a név.
Megjegyezzük itt, hogy a településen a ragadványnevek ma is élnek és gyűjthetők. Falumonográfiában 1998-ban magam is részletesen írtam róluk.
A cserkészek lejegyezte adatközlésekből kiderült, hogy a községben „Csak katolikusok vannak, két vagy három
családapát kivéve, akiknek gyermekei ugyancsak katolikusok. A szomszédos szlovák falvak lutheránusok, s azokat a csábiak eltévedt embereknek tartják, és lemosolyogják őket.”
Azt is megállapították a fiatal kutatók 1943-ban, hogy „Csáb tiszta magyar falu, három családot – Zatykó, Czibulya, Tót – kivéve. Mint írják: „A Zatykó Apafalváról (Opava) jött vőül. Tótul Zatykó-nak, azaz vőcskének mondotta magát, és így ez a név rajta maradt. Most elég népes Zatykó családok vannak (5-7). A szomszéd Dacsókeszi faluban van egy család Vőcske ragadványnévvel. A Tót család elődje, a mondás szerint mindig tótul bregyogott, és azért nevezték el Tótnak, A Czibulya hagymát jelent.” Mára a hét évtizeddel ezelőtti nemzetiségi-felekezeti kép igencsak módosult, Csáb arculata a nyelvhatáron sokat változott.
A cserkészek megállapították, hogy a csábiak gazdaemberek. Mint írják, az itteni nép „Más nevet nem is szeret nagyon. Büszke a földjére, jószágára, kevésbé a ház kinézésére, inkább a ruházatra. A földet nagy gonddal műveli, többször is megszántja évente. Fő termény a búza, arra fordítja a legnagyobb gondot, no és a szőlőre.” A paraszt szót nem szeretik, mert alatta durva, műveletlen embert értenek. „Kellemetlenül, sőt sértésnek veszik. Amint egy falusi elbeszélte: egy táncmulatságot is szétvertek a csehek alatt azért, mert parasztnak nevezték őket.” Valamikor jobbágyok voltak és zsellérek. A nagyobb gazdák közül a büszkébbeket „dúsgazdagoknak mondják egy kis gúnnyal”. Zsellérnek mondják az 1-2 holdasakat, vagy szegényebbeket, a többi jobbágy. A zsellérről a kutatók megállapítják, hogy „nincs annyi joga a községi vagyonhoz, sem szava a köz֊s igazgatásban. Régebben külön legelőjük volt.”
A falurészek közül az alábbiakat jegyzeték le a cserkészőrs tagjai: Alsó- Felsőfaluvég, Sarok, Szög (mellék utcák), Szekeres part, Káposztás, Kertek alja. Megtudhatjuk, hogy a „tót” eredetűek a Sarokban laktak, ők voltak a juhászok, kondások, csordások. A Balgák és a Györgyök legrégibb házai a falu közepén voltak (Többük ma is itt lakik.), s nem terjedtek a végekre. Az egyes faluvégek néha, főleg bíróválasztáskor „össze-összekoccintottak”.
Hangsúlyozzák a falukutatók, hogy „Az egyes családokat ragadványnevük szerint lehet megkülönböztetni, de csak addig, amíg nagyon el nem szaporodnak. Akkor aztán egy jellegzetes családtag lesz egy új ragadványnév adója. A legrégibb családok egymás közelében laknak, míg a hely és körülmények megengedik.”
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55491″}
