Az elmúlt napokban, hetekben, mintha divatba jöttek volna a közoktatási fórumok. Különböző intézmények, civil szerveződések egymás után, de egymástól függetlenül foglalkoztak a témával (Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, magyar-magyar párbeszéd, Beszéljünk iskoláink jövőjéről – oktatási fórum). Igaz, arról nem hallottunk, hogy az érintett iskolák és fenntartóik is „fórumoznának”.
A kérdés persze az, hogy milyen céllal szervezték meg az említett fórumokat? Elhangzottak-e kiutat kereső javaslatok, megoldások? Sikerült-e konszenzusra jutni a legfontosabb kérdésekben?
Egy fórum ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha pontosan megfogalmazzuk az elvárásokat: azokat a célokat és kérdéseket, amelyekre választ akarunk kapni.
A felvidéki magyar közoktatás válaszúthoz érkezett. Meg kell válaszolnunk példának okáért azt a kérdést, hogy elfogadjuk-e a megváltozott körülményeket és alkalmazkodunk-e hozzájuk, vagy változatlan formában kívánjuk-e megtartani és működtetni jelenlegi iskolahálózatunkat? Ha mindenáron a status quo-hoz, a jelenlegi állapothoz ragaszkodunk, akkor további kérdésekre is választ kell adnunk, nevezetesen arra, hogy a finanszírozási törvény módosításáig (feltételezve benne a pozitív diszkriminációt) az önkormányzatok képesek lesznek-e finanszírozni a nagyon kis létszámmal működő alsó tagozatos iskolákat? Ha az önkormányzatok erre képtelenek, akkor milyen pluszforrásból egészíthető ki az iskola költségvetése?
De talán a legfontosabb kérdés az, hogy mit tehetünk, illetve teszünk azért, hogy iskoláink ne ürüljenek ki?
A legkézenfekvőbb megoldás az utánpótlás biztosítása. Ennek akkor lesz realitása, ha minden magyar községben, minden magyar polgármester által vezetett településen magyar óvodát nyitunk és működtetünk. Felmerül a kérdés: mekkora ennek a feltételezésnek a realitása? Hogyan lehet ezt elérni?
A minimális létszámokat eltörlő törvénymódosítás nem vonatkozik a teljes szervezettségű alapiskolákra és középiskolákra. Ezzel kapcsolatban a következő kérdéseket kell feltennünk: hajlandó ez ügyben törvénymódosítást benyújtani mondjuk a Most–Híd párt? Milyen megoldás jöhet számításba akkor, ha a Most–Híd nem nyújt be ilyen javaslatot a parlamentbe, illetve ha a benyújtott javaslatot a parlament nem fogadja el?
A kínálkozó megoldási lehetőségek: változatlanul kitartunk a jelenlegi iskolahálózat fenntartása mellett. A kislétszámú alsó tagozatos iskolák ugyan szervezetileg becsatlakoznak a kistérségi központi iskolába, de továbbra is a jelenlegi településen működnek kihelyezett tagozatként. Az alsó tagozatos iskola első, esetleg első és második évfolyama marad a községben, a többi évfolyam csatlakozik a kistérségi iskolához. Az alsó tagozatos iskolát összevonjuk a helyi óvodával és egy intézményként működtetjük. A kis létszámú alsó tagozatos iskolák becsatlakoznak a kistérségi iskolába (tehát megszűnnek). Létrehozunk egy kistérségi alsó tagozatos és egy másik községben egy kistérségi felső tagozatos iskolát.
Mi lesz a középiskoláinkkal?
Jelenleg 26 gimnáziumban tanítunk magyar nyelven (is). Ebből 19 az önálló magyar tanítási nyelvű gimnázium. Sok esetben ezek az intézmények sem tudják teljesíteni a törvény által előírt minimális létszámokat.
Megoldásként a földrajzilag egymáshoz közel működő magyar gimnáziumok, illetve gimnáziumi osztályok összevonása jöhetne számításba. Kérdés: van ennek a lépésnek realitása?
További megoldási lehetőségek: a helyi alapiskola és gimnázium összevonása, a helyi magyar gimnázium és magyar szakközépiskola összevonása, illetve a helyi magyar és szlovák gimnázium összevonása (ezt a megoldást nem ajánljuk).
Hasonló megoldási lehetőségek jöhetnek számításba a szakközépiskolák esetében is: több magyar tanítási nyelvű szakközépiskola összevonása, a helyi gimnázium és szakközépiskola összevonása, valamint a helyi szakközépiskola és alapiskola összevonása.
Véleményem szerint elsősorban ezekre a kérdésekre kellene keresni a válaszokat. Csak ezeknek megvitatása és a konszenzusra jutás után beszélhetünk arról, hogyan tegyük iskoláinkat vonzóvá és sikeressé, miként tegyük színesebbé szakközépiskoláink kínálatát, hogyan növeljük iskoláink színvonalát és minőségét és tegyük hatékonyabbá a tanárképzést.
Természetesen nem kell az események elé menni, de mindenképpen át kell gondolni a megoldási lehetőségeket. El kell készíteni egy B-tervet, hogy ne érjenek bennünket váratlanul az esetlegesen kikényszerített átalakítások, összevonások.
