Magyar sikertörténet… A két évtizedes múltú Balassi Bálint-emlékkard vélhetően minősíthető így. Kormányzati támogatás nélkül, civil kezdeményezésre kiterebélyesedett egy magyar gyökerű nemzetközi irodalmi díj.
A magyar Wikipedia szerint hat ilyen elismerés lelhető ma a planétán: az első természetesen az Irodalmi Nobel-díj, a második a lajstromban a – különben oklahomai – Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj, és a harmadik helyre a Balassi Bálint-emlékkardot állítja a világhálós lexikon. Mindhárom elismerés egyezik abban, hogy „nem egy bizonyos műért ítélik oda, hanem az író több művéért együtt.”
Fölsorolja még a Wikipedia az Astrid Lindgren-emlékdíjat – gyermek- és ifjúsági irodalmi teljesítményért –, a Franz Kafka-díjat és a Jeruzsálem-díjat. Múltját tekintve a Balassi-kard a negyedik: a Kafka-díj és az Astrid Lindgren-emlékdíj fiatalabb, mint az 1997-ben nekilendült magyar elismerés.
Maga az 1997-es indulási dátum is érzékelteti, hogy a Balassi-kard küldetésében a rendszerváltoztatás művészeti folyamatának előrevitele is fontos volt – fontossá akart válni – a kezdetkor, ám a rajtoláshoz kellő energiát nem ez, hanem egy darázscsípésnek beillő furcsa folyamat adta: a Valentin-nap körüli hév fokozódása. Ez sokakat bosszantott már akkor is, de a legjobban minden bizonnyal engem, a díjalapítót töltött el idegenkedéssel.
Semmi közünk nincs ehhez a tengerentúlról importált kereskedelmi akcióhoz – gondoltam a díj elindítása előtt. És gondolom ma is. Védekeznünk kell a kommersz inváziója ellen, és a Teremtő nekünk, magyaroknak adott ehhez egy nagy lehetőséget: mégpedig Balassi Bálint költészetét. Erről a nemes alapról kiindulva mi a Bálint-napot Bálint-napként ünnepelhetjük – reméltem akkor, s az eltelt két évtizedben félig-meddig igazolódott várakozásom.
1997-től minden év Bálint napján a Gellért szállóban – ez a szecessziós helyszín nagyrészt dr. Rubovszky András kuratóriumi tagnak, korábbi szállodaigazgatónak, majd utódainak, az utóbbi évtizedben Bencze Gábornak köszönhető –, nos, e budai helyen kardátadás történik, s ennek híre sok magyar emberhez eljut a Lajtától a Berecki-havasokig, sőt a tengerentúlra is. Az első díjazottról még négyen döntöttünk: Lőcsei Gabriella újságíró, dr. Rubovszky András szállodaigazgató, Zelnik József néprajzkutató, író és jómagam, s alighanem telitalálat volt, hogy a legkiválóbb költők közül egy Bálint nevűt, Tóth Bálintot választottuk ki az első kardosnak. Majd Döbrentei Kornél és Nagy Gáspár következett, és kialakult a kardtársak kifejezés.
Az első Kardtársak című antológiában – szerkesztésemben – Balassitól Utassyig az öt első Balassi-kardos poéta sorakoztatta verseit. Most külföldi műfordítók is bemutathatják alkotásaikat e soknyelvű könyvben, jelezve, hogy a XVI. századi magyar poéta európai nagyság és globális érték. Santa Barbarától Tokióig, Jyväskylätől Kinshasa-Kongóig eddig négy kontinensre hatolt be Balassi kardja – Ausztrália még várat magára –, tizenöt ország egy-egy kiváló irodalmára kapott bátorítást a civil Magyarországtól arra, hogy folytassa a magyar költeményeknek az ő anyanyelvére való átültetését.
E költők és műfordítók együttese a szerkesztőben azt az érzést keltette: csapatot alkotnak. Ezért is nem külön fejezetben, hanem egymás mellett helyezte el a magyar és az idegen nyelvű alkotásokat. Mert Balassi költészete több mint négy évszázaddal azután, hogy a poéta – miként Nagy Gáspár az Esztergomi apokrifban megfogalmazta – angyalok kürtszaván az Úr táborába megtért, ma is képes nemzetközi csapatot toborozni költészetével.
Maga a díj különlegesség: XVI. századi végvári szablya, melyet a Balassa Menyhárt sírjában talált kardmaradvány alapján Fazekas József bonyhádi mester kovácsol. E szablyát az utóbbi években Kiss-Rigó László püspök szenteli meg az évről évre más-más templomba zarándokló Balassi-misén, a főpapi áldást 2013-ban a bécsi Stephansdomban – itt talán maga Balassi is megfordult egykor – kapták meg a fegyverek mintegy kilencszáz magyar hívő jelenlétében. A remekmívű okleveleket Vincze László alkotja, a világelső porcelánmanufaktúra, Herend szobrait dr. Simon Attila vezérigazgató jóvoltából kapják a poéták, s a kardok árát a magyar üzleti élet kiválóságai – köztük Zettwitz Sándor, Tolnay Tibor, Parragh László, Monszpart Zsolt, Knezsik István és a többiek – állják. Zenei különlegességekkel talentumos magyar muzsikusok – így a Balassi-emlékérmes Misztrál együttes, a Kaláka együttes, Koltay Gergely, Bánkövi Gyula, és az ugyancsak Balassi-emlékérmes Vékey Mariann által vezényelt Törökbálinti Cantabile Kórus – teszik élménygazdaggá a kardceremóniákat, melyek tisztelgő mozzanatait – a Magyar Honvédség díszalakulata után az utóbbi években – a visegrádi Szent György Lovagrend bajvívói adják.
A magyar sikertörténet csúcsa természetesen az, amikor poéták és műfordítók „az éles szablákban örvendeznek méltán…”
A könyv a Kairosz kiadónál jelent meg 2016 decemberében. A Libri boltjaiban lehet beszerezni.
A szerző szerkesztő, díjalapító, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke
