A Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket. E napon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a katolikus egyház.
Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.
A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés, tájainkon a barkaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje.
A barkaszentelés hagyománya még ma is élő szokás. A Csallóközben a néphit szerint a barkának, amely a pálmaágat jelképezi, varázsereje van. Hamuja elriasztja a gonosz szellemeket még a ház környékéről is. Egy-egy szem lenyelve pedig jó orvosság torokfájás és hideglelés ellen.
Régen a felszentelt barkát nem vitték be a házba, a ház szerhájába szúrva tették el. Ezzel az egész házat védték az ártó hatalmak mesterkedéseitől. Felbáron villámláskor egy szem barkát a tűzbe dobtak, hogy megvédje a házat a vihartól. Egy hiedelem szerint, abba a házba, amelyikbe bevitték a barkát, sok lesz a légy nyáron.
Palóc vidéken virágvasárnap szokásban volt a kiszekihajtás, a böjtkihordás. A fiatalok a telet, a bajt, a betegséget jelképező szalmabábut, néhány helyütt rongybábut, énekszóval és ujjongással átvitték a szomszéd falu határába, hogy az ő falujukat és határát megvédjék a jégesőtől, dögvésztől, és minden más bajtól, betegségtől. Néhány településen a bábut elégették, vagy a vízbe dobták.
Forrás: jelesnapok.oszk.hu, magyarkurir.hu, Marczell Béla: Naptár és néphagyomány
