Ezt is megértük. Majd tíz év múltán Dag Daniš, az Aktuality.sk jeles kommentátora Csáky Pálnak adott igazat. Mármint, ami Bugár Béla politizálásának lényegét illeti. Daniš azt mondja, Bugár pártjának politizálását Csáky egészen pontosan megfogalmazta, amikor kijelentette: „úgy tűnt nekünk, hogy nem a pártnak volt meg a gazdasági háttere, hanem a gazdasági háttérnek volt meg a maga pártja”.
Milyen kár, hogy ennyit kellett várni arra, hogy Szlovákia ismert újságírói, kezdve Štefan Hríbtől, Eugen Kordán át Dag Danišig bezárólag – hogy csak a legjelesebbeket említsem fel – egymás után sorban felismerjék azt, amit egyesek elejétől fogva tudtak, többször el is mondtak és le is írtak, csak éppen senki sem akarta elhinni nekik, beleértve magukat, a szóban forgó újságírókat is. Milyen kár, hogy a szlovák újságírók legjelesebbjei is csak akkor látják meg a fától az erdőt, a bennünket, magyarokat érintő kérdésekben, ha valaki a tyúkszemükre lép.
S még nagyobb kár, hogy a mieink közül sokan még most sem látják azt!
Pedig a dolog már annyira nyilvánvaló, hogy kormánykoalíció ide vagy oda, a legutóbbi fejleményektől még Robert Fico is besokallt. Bugár és oligarchiái ugyanis kezdték túlzásba vinni a dolgokat. Így Fico kénytelen volt eljátszani az igazságosztót, és leállítani a korrupció elleni küzdelem érdekében létrehozott Közbeszerzési Hivatal elnökválasztását, amire a Most-Híd már nagyon fente a fogát. Ne legyenek tehát olyan illúzióink, hogy csak a Smer lenne az oligarchák pártja, Bugárék meg azok, akik „kultiválják” a koalíciót. Amint a fenti példa mutatja, ebben az esetben éppen fordított volt az alapállás.
A Most-Híd legerősebb gazdasági háttérembere, mondhatni szürke eminenciása a jelenleg rendkívül erős és aktív nagyvállalkozó, Bugár szomszédja és régi jó barátja, Czucz István, aki tíz évig állt a Transpetrol élén. Czucznak még most is megvannak az emberei a Transpetrolban, 2011-ben pedig keresztülpasszírozta saját bábfiguráját a Monopolellenes Hivatal vezetésébe is, Menyhárt Tibor személyében. Legújabban pedig a Közbeszerzési Hivatal élére került volna meghosszabbított kezeként Méry György…
Csakhogy másként sült el a dolog. A nyilvános meghallgatáson ugyanis annyira kézzel fogható volt Méry felkészületlensége és alkalmatlansága (ki tudja, talán Bugár befolyásában bízott annyira, hogy azt a fáradságot sem vette, hogy áttanulmányozza, miről is szól az a hivatal, amelynek az élére pályázik), hogy a kormányfő nem merte megkockáztatni, hogy a szakemberek véleményével szembeszállva, kinevezteti a parlamenttel a Közbeszerzési Hivatal élére.
Méry együtt dolgozott Czuczcal a Transpetrolban, szerepelt a beruházási projektjeiben is. 2010 után ott volt a Szlovák Posta vezetésében, a Most-Híd jelöltjének az oldalán. A választások után pedig a Most-Híd irányítása alá került (miután a Sieťtől átvette) közlekedési minisztériumban kötött ki. Méryvel az a gond, hogy az állami vállalatokban nem a pártot képviselte, hanem a párt mögött álló vállalkozót, na és persze annak üzleti érdekeit.
Klasszikus oligarchikus rendszerként működött a dolog, azaz a Monopolellenes Hivatal vagy a Közbeszerzési Hivatal élére nem a párt meg a kormány választott vezetőt, hanem a Bugárhoz személyesen kötődő oligarcha.
A Monopolellenes Hivatal és a Közbeszerzési Hivatal is rendkívül befolyásos hivatalok. Ha szakemberek, igazi felügyelők irányítják, akkor szétverhetik a kartelleket vagy leállíthatják az előnytelen versenypályázatokat, illetve azok győzteseit. Vagyis nagyon keményen felléphetnek a korrupcióval vagy a piacelosztásról szóló hallgatólagos megállapodásokkal szemben.
Szlovákiai viszonylatban azonban ez teljesen másként működik. A Monopolellenes Hivatalnak azt vetik a szemére, hogy Czucz ellenőrzése alatt áll. A múlt évben a Trend hetilap értesülései szerint feloszlott a kartellosztály, mert az ellenőrök nem érezték a vezetés támogatását. A baráti vállalkozók viszont nyilvánvalóan annál inkább érezték azt.
A Közbeszerzési Hivatal hasonlóképpen működött. A feladata jelenleg nem a pályázatok manipulátoraival szembeni beavatkozás, hanem a manipulációk fedezése. No meg a hallgatás…
Úgy, mint az autópálya-tenderek esetében. Mindegyikbe három konzorcium jelentkezett, nagyon hasonló ajánlatokkal. Felosztották egymás közt a piacot, a hivatalok hallgatólagos beleegyezésével.
A Közbeszerzési Hivatal elnökválasztásánál azonban Ficónak közbe kellett szólnia, no, nem mintha forradalmasítani szeretné a „korrupcióellenes hivatalt”. Csak éppen azt akarta, hogy a dolgok ne nézzenek ki olyan rosszul, ahogyan azt Bugár elrendezte. A Most-Híd tehát házi feladatot kapott: új jelöltet kell találnia, aki szebben szól majd Mérynél. Többet várni ettől nem igazán lehet. Ma legalábbis, amikor a hatalmon az oligarcha-meghajtású pártok osztoznak, nem igazán.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
