Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György fejedelem felesége, mecénás, iskolaalapító háromszázötvennolc éve, 1660. április 18-án hunyt el Sárospatakon. Lorántffy Zsuzsanna nemcsak férjének támasza, hanem nagyszerű anya és mélyen vallásos asszony is volt.
Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösségi Ház előcsarnokában állították fel a fejedelemasszony egészalakos ruskicai márvány szobrát, melyet május 17-én lepleznek majd le.
Az információs táblán a következő szöveg áll: Lorántffy Zsuzsanna Magyarország és Erdély nagyasszonya. Királyhelmec református patrónusa. Református egyházak, iskolák bőkezű mecénása. Korának kiemelkedő gazdasszonya. A lányok nevelője hitben, erkölcsben, hímző-művészetben. Sebzett szívű gondos anya és hűséges feleség. Bibliás kegyességű asszony. Nagyműveltségű nő, a művelődés elkötelezett pártfogója. A szobrot Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész készítette.
Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos és Zeleméri Borbála lánya 1600 körül született Ónodon. A korán árvaságra jutott lány 1616-ban ment feleségül a 23 éves Rákóczi György borsodi főispánhoz, ónodi kapitányhoz, hozománya a pataki vár és birtok volt, amely így került a Rákócziak tulajdonába. A korban ritkaságnak számító szerelmi házasság (amelynek megkötésekor persze politikai érdekek is szerepet játszottak) 32 éven át tartott, öt gyermekük közül kettő élte meg a felnőttkort.
Rákóczit 1630-ban erdélyi fejedelemmé választották. A család Erdélybe, Gyulafehérvárra költözött, de a fejedelemasszony jobbára a pataki várban időzött. Férje távolléte alatt kiválóan irányította és gyarapította a zempléni birtokot, ahol jelentős építkezés indult. A ma műemlékként látogatható pataki vár legértékesebb része az általa építtetett, a keleti szárnyat és a Vörös-tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és loggia. Utóbbit róla nevezték el. Híres volt a vár körül elterülő Gombos-kertje, amelyben szívesen szorgoskodott. Kedvét lelte különféle virágok, különleges gyógynövények termesztésében, az ezekből készített gyógyszerekkel ellátta a környéken élőket is. A legenda szerint a tokaji aszú is az ő gazdálkodása idején született: eszerint birtokán a szőlőt a Habsburg-ellenes harcok miatt csak novemberben szüretelték le, ezért lett édesebb, tüzesebb a már összeaszalódott szőlőszemekből sajtolt nedű.
Lorántffy Zsuzsanna nemcsak férjének támasza, hanem nagyszerű anya és mélyen vallásos asszony is volt. A gyermeknevelés mellett fontosnak tartotta a helyi református iskola és gyülekezet anyagi és szellemi támogatását, az ott élők számára kórházat is építtetett. 1648-ban, férje halála után végleg Sárospatakon telepedett le fiával, Rákóczi Zsigmonddal, ettől kezdve indult igazi fejlődésnek a város és a református kollégium.
Az özvegy fejedelemasszony szívügyének tekintette az ifjúság, a szegény, de tehetséges fiatalok képzését, a reformáció tanainak terjesztését. 1651-ben nyomdát is alapított elsősorban a tankönyvek, a tanárok tudományos munkáinak kinyomtatására, ezekkel és az iskolának adományozott családi könyvgyűjteményével a később híressé vált könyvtár alapjait rakta le. A már korábban kibővített, rendszerében megreformált iskolába új tanárokat hívott meg, többek között a híres cseh-morva pedagógus-írót, a népiskolában gondolkodó Comeniust, aki itt írta Schola Ludus (Az iskola mint játékszín) és az Orbis sensualium Pictus (A látható világ képekben) című műveit. 1657-ben Fogarason egy román tannyelvű iskolát is létrehozott.
Lorántffy Zsuzsanna 1660. április 18-án hunyt el. Hamvai a pataki Vártemplom kriptájában nyugszanak, az Iskolakertben szobor őrzi emlékét. A legenda szerint ha egy pataki diák a szobortól kér segítséget vizsgáihoz, az teljesülni fog…
(mti/Felvidék.ma)
