Pénteken Angliában és Írországban a Nemzeti Ima és Böjtnapon milliónyi keresztyén testvérünk zengte a győzedelmi éneket: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Hiszen „nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” (Máté 28,18), nem a koronavírusnak, nem a világjárványnak, hanem a világ Megváltójának. Őhozzá szálltak az imák, hogy mutassa meg népének a világjárvány okozta próbatétellel a célját, a Hozzá vezetés, az Istenhez vezetés, a megtérés, szabadulás, hitben járás kiútját ebből a pandémiából. A bűnön, halálon, hitetlenségen győztes Krisztushoz kiáltottak milliók, a Győztes Legyőzötthöz, a Victor quia Victimahoz. Aki fölött nagypénteken látszólagos győzelmet vett a világ, az ördög, a vakbuzgó vallásosság, de Akit harmadnapra igazi, teljes győzelemmel ajándékozott meg mennyei Atyja. Et resurrexit tertia die. Akkor mindörökké Győztessé lett a legyőzött.
Őhozzá szóltak az imák a szigetországban, Aki a szmirnai gyülekezetnek ezt üzente, s ma nekünk is:
Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni…Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jelenések 2,10).
Akinek örök királyi trónusa előtt, az üvegtenger mellett a huszonnégy vén leborul és imádja az örökkön örökké élőt és koronájukat is leteszik a trón elé és kimondják azt, aminek kimondására a pandémiával el akar vezetni minket is a Lélek:
Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom. (Jelenések 4,9-11).
Majd a patmoszi látnok, a vak János később ezt írja:
És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül… (Jelenések 19,11-12).
Ez elé a szenvedések töviskoronáját ismerő, elfogadó, éppen ezért a dicsőség királyi koronájára méltatott Fiú, Megváltó Urunk elé borult le Anglia és Írország imádkozó népe november 13-án, az 1800-as évek közepén Pozsony és Felvidék hívő magyar, német, szlovák népe, s borulhatunk le ma, s minden napon mi itt a Kárpát-medencében, hogy anyanyelvünk ízes szavaival mondjuk el hálaimáinkat, alázatos kérésünket, s igazítsuk oda szent akaratához a mi akaratunkat. Amiként Király Jézusunk főpapi imájában háromszor is kérte:
„…hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennük legyenek…” (János 17,20-23).
Pozsonyi énekes könyörgés járvány idején megmentésért
1. Ha a Te szemed nem őriz minket, ha a Te hatalmad nem lesz erősségünk: ki őrködik felettünk, ki segít nekünk, szegényeidnek? Nyomorúságunkban Hozzád sietünk, kezünket összefonva, s kérünk: Irgalmazz nékünk!
2. A járvány mérge egyre terjed köröttünk, irgalmazz nékünk! Ne engedj halálba hullani minket. Nézd Urunk, megsiratjuk bűneinket, bocsáss meg, bocsáss meg nékünk! Irgalom Istene, ne hagyj elvesznünk!
3. Nincs az a gazdagság, nincs az a kincs, nincs olyan hely, mely oltalmunk lehetne. Jajgatnak itt az özvegyek, ott a szülők, amott meg az árva gyermekek. A járvány halálos lehelete utoléri azt is, ki menekülne előle. Kegyes és kegyetlen, igaz és hamis embert mind.
4. Ügyeskedés és előrelátás nem segít itt már. Sehol nem vagyunk biztonságban, csak a Te sátradban, Uram. Segíts, segíts a szükség idején, Urunk! Parancsolj a halálnak, ne sokáig végezze aratását!
5. Maradj a haldoklók mellett, hogy megpillanthassák orcádat, s akik még élnek, őrizd meg őket, Urunk! Csendesíts le minden veszedelmet, félelmet és fájdalmat, jó Urunk, hogy minden kereső szív hamarosan tapasztalja: Te segíteni fogsz.
6. Akkor majd egész néped örvendezni fog Előtted, és Szabadítóként magasztal Téged. Áldja kegyelmedet. S akkor új élettel sietünk Hozzád, jókedvvel és hűséggel, és énekeljük majd Neked szabadításunk dalait.
(Forrás: Új és teljes pozsonyi énekes- és imakönyv nyilvános istentiszteleti használatra, Pozsony, 1845.)
