Százhetvennégy évvel ezelőtt ezen a napon született Szklabonyán Mikszáth Kálmán, a nagy palóc mesemondó, a Palócföld szerelmetes írója.
A születésének évfordulója alkalmából immár hosszú évtizedek óta gyűlnek össze a Mikszáth-rajongók a szülőfaluban. A szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház ilyenkor megtelik felvidéki és anyaországbeli vendégekkel. A megemlékezés részeként pohárköszöntővel üdvözlik az új esztendőt, s egyúttal az eljövendő szklabonyai találkozások reményét fejezik ki. Sajnos a jelenlegi járványhelyzet nem tette lehetővé a személyes ünneplést, elmaradt a koszorúzás, ahogy a baráti koccintás is.
A 174. évforduló kapcsán Mikszáth Kálmánné leírt és megjelentetett visszaemlékezésein keresztül elevenítjük fel Mikszáth Kálmán életének sorsfordító mozzanatait.
Farkasfalvi Mauks Ilona a mohori családi házban ismerkedett meg a fiatal Mikszáth Kálmánnal. Ilona édesapja, a balassagyarmati szolgabíró, Farkasfalvi Mauks Mátyás egy vasárnap ebédre hozta magával vendégként a fiatal bírói esküdtet.
Minderre Ilona ekképpen emlékszik vissza:
„A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi különös megfigyelni való. Hanem a ruhája, az csodálatos volt, kékfehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire mind csizmában jártak, de fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, így bizony ez nekünk sehogy sem tetszett.”
Az első találkozás nem sikerült a legjobban. Azonban a szótlan és félszeg ifjú hamar megmutatta egyedi humorát a Mauks-házban.
Az ifjú Mikszáth ez idő tájt már alkotott, novellái jelentek meg. „Mindennapos lett házunknál Mikszáth. Néha felolvasott egy kis novellát, néha egyes töredékeket. (…)Ezek a Mikszáth által írott és elbeszélt humoros dolgok, ha nem is mindjárt jelentek meg nyomtatásban, mi nem igen bántuk, elég volt nekünk, ha felolvasta, jól mulattunk, ez volt a fő” – fogalmaz az írói pálya első lépéseiről a későbbi feleség.
A Mauks szülőknek nem tetszett az egyre mélyülő kapcsolat. Lányukat később tiltották a kétes egzisztenciájú, irkáló jogi segéderőtől.
A fiatalok titokban házasodtak össze 1873. július 13-án Pesten. „Fölvettem egy haloványzöld ruhámat, hozzávaló zöld tülökkel díszített kalapot, és már talán a stil kedvéért is magam zöldebb voltam a ruhámnál” – emlékezett vissza a nagy napra.
A házasságuk és életük későbbi viszontagságai bizonyára az olvasóink számára is ismertek, így ezek részletezéséről most eltekintünk. Ugorva egy nagyot az időben, a 1910-es évben Mikszáth írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte az egész ország.
Mikszáthné Mauks Ilona így emlékezik vissza erre a tavaszra: „Többször úgy látszott, hogy ez a szép május az összes virágait, az összes verőfényét reánk árasztja. Hogy boldognak láttam az uramat, én és a fiúk is azok voltunk. Mintha egy bűvös kéz kört font volna körülöttünk, ahol minden szép és felmagasztaló.”
Az egyik ilyen ünnepség során ekképpen vallott írói pályáról a jó öreg palóc mesemondó:
„Sok beszéd elhangzott, mely a sikereim titkát keresi. Ennek a sikernek igen egyszerű a nyitja. Az őszinteségben van. Mindig azt írom, ami a tollam hegyére jön. Még talán akkor is, amikor nem látszik célszerűnek.”
Alig pár nappal a központi ünnepségeket követően budapesti otthonában hunyt el.
Felhasznált irodalom:
Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, Siker Kiadó, 2017