Fotó: Magyar Kurír

Szent István ünnepe a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe. Nem véletlen, hogy az 1948-ban berendezkedő kommunista hatalom ezt a napot ki akarta törölni a kollektív nemzeti tudatból. A kommunista diktatúra bukásáig az 1949-ben összetákolt „papírosalkotmány”-t kellett ezen a napon ünnepelni, nem pedig a szent király örökségét, a keresztény és magyar állam megalapítását.

Az idegen hatalom által a magyar népre erőltetett, idegen szellemiséget képviselő politikai garnitúra „új államalapítást” vizionált – elfeledvén, hogy a múltat végképp eltörölni nem lehet. Ilyen vizionálók, sajnos, ma is akadnak magyar földön.

A mai napon egyes magyarországi politikai pártok és vezetők ismét megfeledkeztek az ünnep igazi üzenetéről.

Budapest főpolgármestere és az egyik ellenzéki párt vezetője is „új államalapításról” beszélt, feledve a Szent István-i örökséget. „Új államalapítás”? Szent István országa, állama – „annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után” – évezred óta létezik; igaz, volt idő, amikor megszállás, hódítás miatt olykor csupán virtuálisan, szétszabdalva, törpe területen. A Szent István-i eszme azonban mindig is eleven valóság volt.

Budapest főpolgármestere mai Facebook-bejegyzésében sajnálatos módon nem az ünnepről beszélt, hanem kampányolt. Hosszú szövege alatt egy fotó látható nemzeti lobogónkról, rajta a felirat: „Boldog születésnapot, Magyarország!”

A nagyobbik kormánypárt hivatalos Facebook-oldalán is szerepel a háttérben a nemzeti trikolór, de ott van a budavári Szent István-szobor a kettős kereszttel. A képen a felirat: „ISTEN ÉLTESSEN MAGYARORSZÁG!” A kép fölött nem olvasunk kampányszöveget, mindössze egy mondatot: „Mi, magyarok, ezer éve élünk itt, a Kárpát-medencében, és szeretnénk még legalább ezer évig itt maradni, megőrizni a határainkat és továbbadni a következő generációnak.”

Ebben a mondatban rejtett utalás található az államalapító király Szent Imre herceghez intézett intelmeire: „Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”

A főpolgármester „ünnepi” bejegyzése a közelgő ellenzéki előválasztásra összebarkácsolt kampányszöveg. Szent István kulcsszavai: „Isten”, „kereszténység” – le sem íratott. A nemrég lezajlott Budapest Pride-on tartott beszédében a főpolgármester mosolyogva úgy fogalmazott: keresztény vagyok a magam módján. Ezen valóban csak mosolyogni lehet. „Magam módján kereszténység” ugyanis nem létezik. Nyitra nagy szülötte, Prohászka Ottokár püspök, egyszer úgy fogalmazott: sok a megkeresztelt, de kevés a keresztény. Ez a tézis ma is érvényes, bizonyíték rá Budapest főpolgármesterének idézett mondata. Nem véletlen tehát, hogy a „magam módján keresztény” politikus Szent István napján (is) karanténba zárta a „keresztény” szót.

Budapest vezetője, aki hátat fordítva a neki bizalmat szavazó fővárosiaknak most kormányfői posztra pályázik, többek között ezt írta: „Szent István öröksége lehetővé tette, hogy most magyarul mondhatjuk ki, ami a szívünket nyomja. Hogy új államalapításra, az állam újraalapítására van szükség.
/…/
Amit harminc éve magától értetődőnek tartunk és ünneplünk augusztus 20-án, az európai Magyarországot, az most veszélybe került. Megszületett az otromba műszó, a Huxit, amit kicsinyes hatalmi szándék és mohó gazdasági érdek táplál. Van élet Európán kívül – halljuk mostanában újra meg újra. Csakhogy az egy szegényebb, kilátástalanabb, kiszolgáltatottabb élet. Olyan élet, amelyet senki nem kívánhat a gyerekeinek. Szent István napján tegyük világossá: Magyarországnak Európában a helye, és Magyarország Európában is fog maradni. Nem az országnak kell távoznia Európából, hanem az országot Európából kivezetni akaró hatalomnak kell távoznia.”

A főpolgármester úr sajnos téved. Az Európai Unió nem egyenlő Európával. Azzal az Európával, amelynek keresztény gyökereit az unió megtagadta, s minden nap megtagadja. Szent István és népe nem az akkor még nem létező unióhoz csatlakozott, hanem a keresztény Európához,

amelyből éppen az unió – legyintve a keresztény értékekre, vagy például az etnikai kisebbségek jogaira – igyekszik „kivezetni” Európa népeit. De az igazán meglepő a főpolgármesteri szövegben: az „új államalapítás”. A jelenlegi kormányfő is többször beszélt a diktatúra éveire és a „megalvadt struktúrákat” tovább örökítő posztkommunista világra utalva új állam építéséről, de „alapítás”-ról tudomásunk szerint soha: a hivatkozási alap mindig az ezeréves hagyomány fundamentuma volt, az ahhoz való visszatérés. A tíz éve megalkotott Alaptörvény preambulumában olvassuk:

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Szilárd alapokra helyezte a magyar államot….” Budapest főpolgármestere most újkori Szent Istvánnak gondolva magát „új államalapítást” emleget. Hogy is írta intelmeiben Szent István? „Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben is.” Ez az intelem elsősorban politikai vezetőknek szól.

A főpolgármester bejegyzése sajnálatos módon szót sem ejt Szent István művének lényegéről. A nagy király a keresztény és magyar állam alapjait rakta le úgy, hogy a magyarság keleti gyökereit sem tagadta meg. A főpolgármester tehát épp a lényegről, „a kereszténység nemzetmegtartó szerepé”-ről hallgat (idézet az Alaptörvény preambulumából) „ünnepi” bejegyzésében. Pedig Szent István első intelme fiához („a szent hitet tesszük első helyre”) a katolikus hit megőrzéséről szól: azt írja a szent király, hogy akik a hitet „megosztani vagy kisebbíteni /…/ próbálják”, azokat „ne gyámolítsd, ne védelmezd”. Kemény szavak.

Most pedig – magunk mögött hagyva a főpolgármester úr sivár, a nagy király ünnepéhez és örökségéhez méltatlan kampányszövegét – elevenítsük fel, miként vallottak a magyarság 20. századi jelesei Szent István örökségéről. Négy nagy magyartól idézünk.

Prohászka Ottokár püspök 1921-ben, egy frissen induló vidéki hetilap első számának címoldalán megjelent dolgozatában ezt írta:

„Szent István király napja az ébredő és élni akaró magyarok ünnepe, melyen hozzá felnézünk kérdőleg, azután pedig leszegezzük szemünket a földre….megértőleg. Kérdőleg tekintünk föl, hogy megtudjuk, mit akar István király, s mikor a földre esik tekintetünk, akkor megtudjuk, hogy azt akarja, hogy ez a haza bitang jószággá ne váljék, hanem hogy népéé maradjon, akarja, hogy az ezeréves ország dirib-darabra ne töredezzék, hanem egész s magyar legyen ezentúl is. /…./
Szent István a magyarságnak hármat fog mondani. Az első az lesz, hogy fiaim, az alapokat, amelyeket én vetettem, azokat szét ne szórjátok –, a második az lesz, hogy a vért meg ne tagadjátok –, a harmadik pedig, hogy a magyar jelenben fogjátok le a szebb jövőt. Ami az elsőt illeti, Szent István az országot a kereszténység alapjaira fektette, a vallás gyökeréből fakasztott erkölcs diktálta törvényeket. /…/
A másik föltétel, hogy a vért meg ne tagadjátok! Nemzeti alapon kell az országnak fölépülnie. Máson nem is lehet. Az újabb idők sok képtelenséget harsogtattak a világba; az egyik ezek közül a nemzetköziség. Azoktól való főleg e gomba, kiknek sehol sincs hazájuk. /…/
Végül szolgáljuk erős jelenben a jobb jövőt /…/. Sokat kell itt megreformálni, s sok mindenen túladni, amivel már-már megbékülni látszottunk. Magyarországnak magyar kézen, megbízható kézen kell lennie /…/. Magyar nem lehet, aki a nemzetközi nagy idegenséghez húz, s ki ha magyarul beszél is, de magyarul nem érez. Magyarságot s magyar jövőt kell teremtenünk, ha élni akarunk. /…/ Hogyan fest a magyar közélet arculata? Nincs-e rajta az idegenség ijesztő vonása, mely mint titkos barázda sötétlik felénk? Mi köze ennek Szent Istvánhoz, s a nemzet múltjához, jövőjéhez? Csak a jelenvaló, öntudatos magyar reakció, csak a föltétlen kitartás a hagyományok mellett, s a lelkes kilépés a munka területére változtathat ezen.”
(Prohászka Ottokár: Szent István nemzedéke. Tolnamegyei Nemzedék (Szekszárd), 1921. augusztus 17. 1. p.)

Az 1938-as Szent István-évben megjelent könyvében egyik jeles, katolikus történészünk, Hóman Bálint így fogalmazott:

„Gézánál a vallás még csak eszköz volt a politikai hatalom biztosítására és kiépítésére. István már a politikai hatalomban látta az égi boldogsághoz vezető eszközt. Teljesen átérezte és megértette kora eszméit s azok erejére támaszkodva törekedett eszményének megvalósítására. Ez az ideál a Boldogságos Szűz különös védelme alatt álló magyar királyság volt, melynek kötelékében a keresztény magyar nép az erkölcsi tökéletesedés és anyagi boldogulás útján haladva érheti el a földi jólét és az égi boldogság jutalmát. /…/

Szent István keresztény királysága minden ízében magyar alakulás, ő maga keresztény monarcha létére is Etele és Árpád méltó utóda volt. Nyugati eszméket és intézményeket, idegen hatalmi szervezeteket ültetett át magyar talajba, de a régiből csak azt pusztította el, ami korhadt volt és már-már összeomlással fenyegetett. A magyar élet ősi formáit bölcsen megkímélte és magyar szellemet vitt az új intézményekbe is. Sajátosan magyar fejlődésnek vetette alapját, amelynek legjellemzőbb és legmagyarabb terméke a szent király magángazdaságából a magyar nemesség önkormányzatának erős várává lett vármegye, legnagyobb alkotása a keresztény királysággal testet öltött és változó formák közt mindmáig élő magyar nemzetállam, legszebb és legkifejezőbb szimbóluma István királynak az egész magyar nemzettestet jelképező szent koronája.”
(Hóman Bálint: Szent István. Bp., 1938, 134., 150-151. p.)

Harmadikként a huszadik század első felének egyik legnagyobb, mártír sorsú, protestáns magyarját idézzük:

„Valljuk be, a mi társadalmi és politikai életünk tele van százféle ellentmondással, tökéletlenséggel, sok tekintetben elmaradottsággal, a megoldatlan kérdések százai szorongatnak bennünket és sürgetnek a haladás, a változás, az átalakulás, a lelki és szociális megújhodás gyorsított ütemének átvételére; szociális sebeink gyors és biztos orvos után kiáltanak, szellemi életünkbe az utóbbi három-négy évtized alatt rengeteg idétlen idegenség ragadt, a magyar politikai és szellemi géniusz nem mondhatni, hogy olyan tiszta lánggal égne ma, mint száz évvel ezelőtt. A magyarság egy nagy belső szabadságharc küszöbére érkezett és mégis: íme, a mi gyöngébb nemzedékünk korszakában is él és hat és alkot és összeforraszt a Szent István-i szellem és zrínyies szóval »földbetemetett őseink umbrái« megteszik a magukét és kissé kiegyensúlyozzák nemzedékünk gyarlóságait.
Mert semmi kétség: István király Szent Jobbja vezérel ma is bennünket láthatatlanul s mi végeredményben semmit sem tehetünk az ő törvényei ellen. És van ugyan bőségesen szép és szent lázadás a magyar históriában a mi lelkünknek idegen szándékok és tények ellen, de nem lehet elképzelni magyar nemzedéket, amely sikeresen tudna lázadást szítani és lázadást vezetni a nagy birodalomalkotó király szelleme és törvényei ellen.”
(Bajcsy-Zsilinszky Endre: A Szent Jobb vezérel ma is bennünket. Magyarország, 1939. július 2. 5. p.)

Végezetül egy nagy katolikus államférfi, a tragikus sorsú gróf Teleki Pál miniszterelnök néhány mondatát másoljuk ide:

„A Szent István-i állameszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának: a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. Egybeforrasztása olyan földön, amely a keletről magunkkal hozott magyar hagyományoknak természeténél fogva még ma is otthona, és amely fekvésénél fogva a keresztény egységnek első kiindulópontja Európának ezen a részén. Ez a gondolat: nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában, amelyen kívül nincsen számodra hely, jelen, múlt és jövő magyarja. Ez a gondolat jelenti a keresztény Magyarországot megteremtő király ragaszkodását népünk hagyományához, életformájához, szervezetéhez, jellegéhez, tartalmához. E gondolatnak köszönhető, hogy a magyar magyarnak maradt nemcsak államiságának egészében, hanem részleteiben, az állam szervezetének kiépítésében is.”
(Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok. Bp., 1941, 11. p.)

Kétségek nélkül leírható: a Szent István-i örökséghez mérve idegenszerű honi politikusaink „új államalapítás”-t vizionáló szavaival ellentétben a Szent István örökségéhez hű, fentebb idézett jeles magyarok gondolatai ma is érvényesek.

Mert ahogy Bajcsy-Zsilinszky írta: államalapító királyunk „Szent Jobbja vezérel ma is bennünket láthatatlanul s mi /…/ semmit sem tehetünk az ő törvényei ellen”.

(Szalay László/Felvidék.ma)