Radványi Géza otthona Európa volt, de honvágyat Kassa iránt érzett

Kassán idén szeptember 26-28. között tartották az V. Radványi Géza Emléknapokat, melyeket már hagyományosan a Kassai Polgári Klub szervez.

A rendezvény tehát vasárnap kezdődött a világhírű filmrendező emléktáblájánál, ahol dr. Hetey Ágota főkonzul – az emléknapok fővédnöke – mondott ünnepi köszöntőt a rendezőről, aki 1907-ben ezen a napon született Kassán. „Ebből a Mészáros utcai házból indult el a világhírnév felé két testvér…, akik… halálukig jó szívvel és nosztalgiával emlékeztek vissza gyerekkoruk helyszínére, a polgári Kassára” – mondotta. – „Az utókor felelőssége, hogy emléküket méltón megőrizze, hogy gyerekeink is tudatában legyenek annak, hogy Kassa milyen személyiségeket adott a magyarságnak, a világnak, az egyetemes kultúrának.” Idén ünnepeljük a magyar film születésének 120. évfordulóját, ami jó alkalom arra, hogy számba vegyük a nemzetközi karriert befutó magyar származású alkotókat, „akik a világ filmművészetében is letették a névjegyüket.” Majd Radványi munkásságát méltatta, megemlítve a kassai születésű Bacsó Péter és Bán Frigyes filmrendezőket, akiknek egy-egy alkotása helyet kapott az idei rendezvényen.

A főkonzulasszony végezetül reményét fejezte ki, hogy az emléknapok hagyománya folytatódni fog. Lesz, aki átveszi a stafétabotot, s hogy a következő nemzedékek a hazához való kötődést elsajátítják, „ami ezen alkotók műveiből, életéből árad.”

A megemlékezők (Fotó: Balassa Zoltán)

Utána a résztvevők bevonultak az épületbe, melyben a Márai Sándor Emlékmúzeum található.

Repülőszőnyegen

Megálltunk az emlékmúzeum szőnyegén, melyet a régi Kassa térképe díszít és amelyen Ötvös Anna repített minket Radványi múltjába, akinek történetét Muszatics Péter és Szekfű András filmtörténészek gondolataival egészítettünk ki. Az utóbbi elmondta, amit a rendezőről tud, azt elsősorban a vele folytatott beszélgetésből meríti.

A MaJel központban később felolvasták Marika von Radványi levelét, mely voltaképpen édesapjához íródott. Kedves emberek ünneplik őt Kassán – írta -, ahová most nem tud eljutni. Dachau, ahol él, olyan kisváros, mint az ő apja fiatalkorában Kassa volt a híres korzójával.

Itthon is mindig vele van és majd meglátogatja kassai helyszíneit. Otthonát, ahol mindig jól érezte magát. Megköszönte a szeretetet, amit kapott tőle. „Boldog születésnapot édesapám és kedves barátom: Marika”

Radványi Géza szüleivel (Fotó: Balassa Zoltán)

A filmrendezőnek Kassa iránt volt honvágya, ahol különleges, furcsa emberek éltek, s Párizst, Berlint, Rómát… csak szülőhelye elővárosaiként élte meg. Ő haza csak Kassára tudott jönni.

Gézát édesapja barátja, Stuhlmann Patrik Vencel premontrei szerzetes és tanár keresztelte. Keresztszülei: nagybátyja Márai-Grosschmid Károly és felesége, Madách Alice. Így kerültek rokonságba Az ember tragédiája írójával. Ez nemcsak azért érdekes, mert gyermekkorában Géza gyakorta nyaralt Csesztvén, hanem azért is, mert foglalkoztatta Madách művének a megfilmesítése. Ám azt letiltották, a forgatókönyv sincs meg. Viszont elgondolkoztató, hogy az író ezekről a nyaralásokról nagyon szófukaron emlékezik meg és Az ember tragédiájáról sem ír bővebben.

A kassai otthont a gondos édesapa előkelő és jó minőségű bútorokkal rendezte be. Radványi szülővárosában találkozott a mozival, a már 1943-ban lebontott „patkánymoziban”. Eleinte nem járt iskolába, majd a Posta utcai reálgimnáziumba íratták be, mely otthonukkal szemben állt. Erről több anekdota is szól, melyeket bátyjához, Sándorhoz kapcsolnak, ám könnyen meglehet, hogy vele történtek meg.

Az emlékmúzeumban (Fotó: Balassa Zoltán)

Brassaï serpája

Csehszlovákia megalakulása után a premontreiek titkon tovább tanították felszámolt iskolájuk diákjait. Hogy Radványi hol érettségizett, nem tudjuk. 18 éves koráig élt Kassán. Szülői elvárásoknak téve eleget, a bécsi Kereskedelmi Főiskolát látogatta, de innen „elszökött” Párizsba, ahol a világhírű fényképész, Brassaï (Halász Gyula) serpája lett, aki akkor készített egy fotóalbumot az éjszakai Párizsról és Géza hordozta a kellékeket, így „mellesleg” megismerkedett a fény városának sötétebb, rejtett oldalaival.

Következő állomása Genf lett, ahol a Népszövetség akkreditált újságírójaként dolgozott. Megnősült, első felesége Eva Maria Daghofer volt. Ismét Párizs következett, ahol forgatókönyvek javításával és írásával foglalkozott. Szekfű Andrásnak mesélte, amikor apja kilátogatott hozzá és felment az 5-6. emeletre, büszkén azzal fogadta:

„Apám, bent vagyok a filmszakmában, forgatókönyveket írok”. Mire az édesapa válasza: „Én csak egy öreg vidéki ügyvéd vagyok, de annyit tudok, a filmeket nem írják, hanem fotografálják!”

Radványi Géza második feleségével (Kép: Wikipédia)

Szokatlan leánykérés egy későbbi Kossuth-díjastól

Majd Berlinben filmet vágott és rendezőasszisztensként dolgozott. Második felesége, Tasnády Fekete Mária kezét egy magyar származású filmproducertől, Bruno Dudaytól kérte meg. Sikeresen, habár a férj először ezt filmötletnek vélte. 1937-ben összeházasodtak.

1939-ben visszatértek Magyarországra és Radványi egy sor filmet készített. Innovatív, formabontó munkát végzett odahaza – mondta Szekfű. – Ekkor volt csúcsformában. A budapesti stúdióban egy óceánjáró hajót építtetett, amikor az Európa nem válaszol (1941) c. filmjét készítette. Az Egy asszony visszanéz forgatásához hollywoodi stúdiót kellett létrehozniuk. A beszélő köntös (1941) – Mikszáth regénye nyomán – viszont az első színes magyar film, habár csak egyes részei voltak színesek.

Szekfű András és Ötvös Anna (Fotó: Balassa Zoltán)

Mussolini-kupa

Ebben a korszakban készült a Zárt tárgyalás (1940) c. alkotása, melyet Muszatics röviden bemutatott, hiszen nem akarta lelőni a poént. A felújított változatot azután az aznapi műsor végén levetítették. A film kiemelkedik kora produkciói közül. Radványi segédrendezője a Márkusfalván született Máriássy Félix volt. A forgatókönyvet szintén Radványi írta, zenéjét Fényes Szabolcs szerezte. Főszerepben a rendező felesége (Anna), Páger Antal (Dr. Benedek Gábor ügyvéd), Tímár József (Szentgyörgyi Péter zongoraművész) és Somlay Artúr (ügyész). A cselekmény két szálon fut, melyek összefonódnak. A szerelmi háromszög nyomán a főszereplő a féltékenység lesz, annak lélektani és bűnügyi következményeivel együtt. Az egyik szál megnyugtató megoldással végződik, a bűnügyi – mely másodlagos – nyitott marad. A film sikert aratott külföldön is, a Mussolini-kupát is elnyerte. Ez a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál díjának elnevezése volt egy időben.

A világháború után még elkészítette leghíresebb otthoni filmjét, a Valahol Európában címűt, melyért Kossuth-díjat kapott, de akkor már külföldön élt. Az összeget a szereplők között rendelte elosztani, hiszen a filmkészítés kollektív munka.

A belügyminisztérium szorításában

Tudni kell – mondotta Szekfű –, hogy a művészek a belügyminisztérium hatáskörébe tartoztak. Konkrétan Szebenyi Endre államtitkár foglalkozott velük. Amikor átvehette az útlevelét, azt tanácsolták neki, még aznap utazzon el. Nem világos, hogy feleségével, vagy nélküle szállt-e a bécsi gyorsra, mely szinte üres volt. Ám Mária is vele volt a későbbiekben. Világcsavargó lett. Európa különböző országaiban dolgozott évtizedeken át. Louis de Funès felfedezője, forgatott Romy Schneiderrel és sok más hírességgel.

Kassára is ellátogatott néhányszor, majd halála előtt hazatért. Még egy filmet forgatott,  Circus Maximus címmel (1980). 1986-ban hunyt el Budapesten.

Muszatics Péter (Fotó: Balassa Zoltán)

A két testvér

Némi áthallások vannak a két testvér – Márai és Radványi – alkotásai között, habár merőben különböző felfogású emberek voltak. (Óhatatlanul arra kellett gondolnunk, hogy munkáikban és életükben feltűnnek a szerelmi háromszögek.) Az író komor ember volt, a rendezőt franciás könnyedség jellemezte. Géza nem vette magát halálosan komolyan, mint bátyja. Előbbi szeretett sztorizni, az utóbbi emberkerülő volt. Viszont Sándor politikus alkat volt, Géza nem. A rendező nem tudott olyan remekművet alkotni – Szekfű szerint –, mint bátyja az Egy polgár vallomásaival.

Kiderült, hogy voltképpen nincs egy átfogó és értékelő összefoglaló Radványi munkásságáról. Magyarországon a magyar filmjeit tartják számon. De így van ez más országokban is. Csak a hazai termést emlegetik, a többit nem. Ő pedig emigrálása után Európát tekintette otthonának. Egy német film itt, egy olasz ott és egy francia amott… Azzal dicsekedhetett, hogy ő készítette a legfranciább filmet – legalábbis egy párizsi kritikus szerint. De ezt a megállapítást nem kell túl komolyan venni, hiszen egy bulvárlapban jelent meg.

Hivatalosan nem létezett

Ez összefügg azzal is, hogy a disszidenseket, a „nem (létező) emberek” kategóriájába sorolták. A hatalom így állt rajtuk bosszút távozásukért. Radványi filmjeit 1948 után nem vetítették odahaza, nem vettek tudomást róluk és róla sem. Így ezek az alkotásai nem gyakorolhattak semmilyen hatást a magyar filmművészetre. Pedig nagy sztárokkal és hatalmas költségvetéssel készültek.

A rendszerváltás óta ennek politikai akadály nincs, ám más nehézségek merülnek fel. Ugyanis külön kutatást kellene végezni, hogy az összes filmjét összegyűjtsék. De erre senki sem érez ösztönzést. Némelyek hozzáférhetetlenek. Pl. A sztálingrádi orvos (1958) c. német filmjéről Radványi csak annyit mondott, ez egy humanista film. Viszont Magyarországon háborús uszító filmként könyvelték el pusztán a címe miatt. A rendező Heinz G. Konsalik, egykori haditudósító és Wehrmacht-katona, a háború utáni legnépszerűbb német író munkáját vitte filmre.

Ő a háborút emberi oldaláról közelítette meg. A Tamás bátya kunyhója (1965) c. filmjét, melyet nem tartanak számon a legjelentősebb munkái között, odahaza csak 1986-ban mutatták be.

Nehezen besorolható

Hogy a nemzetközi szakma sem figyelt fel rá, annak oka egy műfaji gond. Radványi munkái nehezen besorolhatók. A művészfilmeknél valamivel lazábbak, a szórakoztató alkotásoknál igényesebbek. Tehát két szék közé esnek, s így nincs igazi helyük, ahol számon tarthatnák őket. Viszont ma már a midcult fogalma alkalmas ennek a műfaji kategóriának a meghatározására. Ez alatt általában olyan kulturális terméket értenek, mely az elitművészet stíluseszközeit használja, miközben könnyen fogyasztható alkotásokat hoz létre. A midcultot azonban inkább becsmérlő címkeként alkalmazzák.

A szépségkirálynő (Kép: Wikipédia)

A szépségkirálynő

Muszatics Péter filmtörténész Tasnádi Fekete Máriáról (1911–2001) tartott előadást. Életútját nehéz nyomon követni, rekonstruálni. Időszerű beszélni róla, hiszen születésének 110., halálának 20. évfordulójára emlékezünk.

Régi erdélyi családból származott, mely Trianon után települt Miskolcra. 19 évesen lett Magyarország szépe (1931). A párizsi Miss Europa versenyen elnyerte „A legszebb mosolyú hölgy” címet. Ez Németországban megindította filmkarrierjét, Maria von Tasnady néven. Komoly német filmek főszerepét kapta. Így másodvonalbeli sztár lett. Miután Budapestre költöztek, férjének köszönhetően valódi sztár lett, ám sorsának tragikus fordulatai nyomán Tolnay Klári, vagy Ruttkai Éva mellett végül idehaza is arra a sorsra jutott, mint Németországban.

Férjével együtt mérgezett osztrigát fogyasztott és mindketten kórházba kerültek, ahol hónapokig kezelték őket. Radványi egy évre ideiglenesen megvakult, felesége arcának egy része béna maradt. Így mimikáját nem tudta használni, s ez színésznői karrierjének a végét jelentette. Még eljátszotta Caruso édesanyját, de már a lejtő következett. A Szabad Európa Rádió bemondójaként dolgozott évekig. Férjével megromlott a viszonya. Erről az időszakról leányuk csak nagyon szűkszavúan nyilatkozott.

A színésznő teljesen visszavonult, majd bipoláris depresszióban szenvedett. Ezt hangulati hullámvasútnak is nevezik. Egy svájci idősek otthonában hunyt el.

Az emléknapok többi eseményéről külön számolunk be.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)