Ezzel a címmel, összefogó gondolattal egynapos tudományos konferenciát rendezett a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete február másodikán, Budapesten a székházában, a Pesti Vigadóban. Nagyon sajnálom, hogy személyesen megjelenni nem volt módomban, de a YouTube-csatornán követhettem az eseményeket, hallgattam az előadásokat.
Igaz, így hiányzott a Tatával és a többi barátommal való parolázás, de megkaptam a táncmozgalommal kapcsolatos nagyon jelentős értékelő áttekintést. Többen közülük 20–20 perces tömör előadást is tartottak.
Azért, hogy a hazai néptánccal, táncházmozgalommal, táncházak szervezésével foglalkozóknak kedvet csináljak a konferencia felvételének megtekintésére, közlöm a megtartott előadások címeit, abban a sorrendben, ahogyan megvalósultak:
Lelkes Lajos: Az 50 éve történtek hiteles megidézése. Ebben a tételben kapott szót Novák Ferenc – Tata is, hogy a Széken szerzett táncházi élményeiről beszéljen, s ifjúságának nagy-nagy élményét pár gondolat erejéig megoszthassa velünk.
Stoller Antal – Huba: A táncházmozgalom indulása (Az emlékezés kútjából mindenki a maga vedrével merít)
Tímár Böske: Zene és a tánc úgy, mint Széken. Az első táncház és a táncházmozgalom kezdete.
Éri Péter: Martin György szerepe a táncházmozgalom kialakulásában.
Fehér Anikó, Röpülj páva!: A táncházmozgalom előzményei a televízióban.
Sebő Ferenc: A népzene előadásainak stíluskérdéseiről.
Berán István: A táncház, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje.
Horváth László: Közösség és közösségépítés a 25 éves Fonó Szerda táncházban.
Berecz István: Út a szubkultúrából a kultúrába? A Fölszállott a páva című népzenei és néptáncos vetélkedő szerepe a hagyományos műveltség társadalmasításában.
Kiss Eszter Veronika: Az autentikus népzene alkalmazása az alapfokú zeneiskolai szolfézsoktatásban.
Árendás Péter: Múltbéli mesterek jelenkori követői – A falusi vonószenekari hagyomány továbbélése.
A háziasszony feladatkörét Fehér Anikó, az intézet szakelőadója töltötte be. Nagyon fegyelmezetten, az előadások időterjedelmének szigorú betartatásával vezette a konferenciát. Sok ilyen szerepkört betöltővel ellentétben nem tartotta szükségesnek az egyes előadások kommentálását, magyarázatával „segíteni” annak megértetését, azt a hallgatóságra bízta. Elnézve a résztvevőket, erre nem is volt szükség, mert ha valaki alaposabban bele akar mélyedni egyik-másik elmondott szövegbe, annak módjában áll saját képet kialakítani.
Erre szeretném én is felhívni a honi szakmabelieket, a kulturális rendezvények és táncházak szervezőit, hogy éljenek a lehetőséggel, sokat lehet belőle meríteni. Egyetértek Huba pompás megfogalmazásával, miszerint a kultúrából mindenki a maga vedrével merít.
(Takács András/Felvidék.ma)
