A kassai Thália Színház március 21-én sajtótájékoztatót tartott, annak apropóján, hogy március 24-én bemutatóra kerül sor. Lucskay Róbert-Forgács Miklós-Czajlik József: Apa, Anya, Pia c. egyszemélyes darabja kerül színpadra.
Czajlik József igazgató elmondta, Lucskay Angliából érkezett haza. Már egy éve gondolkozott egy ilyen előadáson. Végül 4 órányi anyagot állított össze, „karcsúsítva” azt a szövegtestet kapták meg, amely megfeleltethető az előadásnak. Igazából ez egy one man show, de egy kicsit azért home comedy (otthoni komédia) is.
A darabban az ötletgazda önmagáról, a világról és a színházról vall. Változatosan kutatja a lélek mélységeit, de azért nevetni is lehet. Interaktív, mert a nézőt is bevonja, de senkit sem fognak a színpadra vonszolni, senkinek sem fog fájni. Játék az egész. Mivel a színpadon nincs partner, a néző lesz az.
Sok műfajú előadás születik. Keverednek a fizikai színház, a tárgyanimáció, a dokumentarizmus, a szó-, a lélektani és vizuális színház, valamint a főző-show eszközei.
Apa, Anya, Pia
Lucskay Róbert elmondta, ügyelőként kezdte a Tháliánál, így a színfalak mögött szinte mindent elsajátított a színházról.
Motoszkált benne az igény egy ilyen darab megírására. Különböző játékokat próbált, de azok nem működtek. Felesége egy könyvet olvasott, mely felkeltette az érdeklődését. Mire azt mondta, ha érdekel, vedd meg, ez az én könyvem! Megvette Janet G Woititz: Adult Children of Alcoholics (Alkoholisták felnőtt gyermekei) sikerkönyvét.
Tíz-tizenöt oldal elolvasása után valami beindult nála. Kollégáit, barátait megkérdezte, hogy tetszene-e nekik ez a téma. Igent mondtak.
Az előadásnak sokrétűnek és változatosnak kell lennie, „ne csak egy pasas álljon a színpadon és dumáljon lyukat a nézők hasába. (…) A Kneehigh Társulatnál tanultam meg azt a módszert, hogy fölemeljük a nézőket, magasra, majd még magasabbra, majd hirtelen elengedjük őket, hadd zuhanjanak szabadesésben, de az utolsó pillanatban megint elkapjuk őket, majd ismét emeljük, emeljük magasba, és így tovább, mint a hintázás.” Olyan az egész, mint a hullámvasút.
Czajlik még hozzátette, Lucskay világhírű színházakban lépett föl, mint a Globe, vagy a Royal Shakespeare Company. Ő egy univerzális színész.
A darabban személyes élmények, a valóság és a fantázia keveredik, vagy éppen kergeti egymást. A néző meg eltöprenghet, mi a valóság és mi a kitaláció.
Forgács Miklós dramaturg elmondta, ez rendkívüli előadás lesz, nem a hagyományos kőszínházba való. A szerzői színház nem gyakori, habár a Tháliában is kacérkodtak vele, de nem volt annyira egy személyhez kötött, mint most. Habár többen dolgoztak rajta, de Lucskay agyával kellett gondolkozniuk, bár a sajátjukat természetesen nem kapcsolhatták ki.
A Lucskay-palacsinta (Fotó: Balassa Zoltán)
Az eredeti szöveg 54-60 oldalt tett ki, ebből végül 16-17 oldal lett.
Czajlik közölte, széleskörű együttműködés keretében valósul meg az előadás, amire büszkék. Európai Unión belüli és kívüli személyek vesznek részt benne. Olyan emberek, akik már Lucskayval szakmai kapcsolatban álltak.
A darabnak lesz szlovák és angol változata is. Ez persze az anyagiaktól függ. A darabot utaztatni szeretnék.
Az előadás „főszereplője” az alkohol. Lucskay erről így vall: „Az alkoholizmus az egyik legelterjedtebb szenvedélybetegség. Óriási fizikai, szellemi és lelki gondok okozója. Mi igyekszünk erre felhívni a figyelmet, de olyan módon, hogy az ne legyen megterhelő a néző számára, hanem inkább szórakoztató és ismeretterjesztő.” Széles körben ismert jelenségről van szó, mégis tabunak számít. Ha a néző saját magára ismer, „akkor bátran nézzen szembe a problémával.” Ha csak egy nézőnek segítenek, hogy szabaduljon meg fájdalmától, már akkor megérte létrehozni ezt a produkciót.
Hazafelé tartva a sajtótájékoztatóról 11 óra tájban két hullarészeg emberbe botlottam. Akaratlanul is arra hívták fel a figyelmet, valóban komoly társadalmi gondról van szó, amiről beszélni kell. Szakemberek ugyanis Szlovákia lakosságának 10-15%-át tartják ebből a szempontból veszélyeztetettnek. Minden hatodik-hetedik embert!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
