Helytörténészként szinte havonta kapok egy-egy levelet a családfakutatóktól. Sajnos ezekre nem tudok, s nem is áll módomban mindig válaszolni, hiszen a kutatásnak ez a területe igen szerteágazó, az én időm pedig véges. Legutóbb Váci Péter nyugalmazott villamosmérnök levelét irányította hozzám Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum vezetője. A pátyi kutató az egykori ipolysági Trautwein család felől érdeklődött. Leírta, hogy szépnagyanyját, akit 1797-ben kereszteltek Ipolyságon, Trautwein Johannának hívták; édesapja Trautwein Henrik, édesanyja Magotsai Johanna volt. A családfájával ismerkedő Váci Péter arra volt kíváncsi, tudnék-e valamit mondani azzal kapcsolatban, mikor és melyik német városból érkezhettek Magyarországra a Trautwein ősök, akik Ipolysághoz és környékéhez kötődtek.
A téma az én érdeklődésemet is felkeltette, hiszen várostörténeti kutatásaim során gyakran találkoztam a Trautwein névvel. Köztudott ugyanis, hogy e kisváros polgárosodása során, a XVIII. században több idegen család került ide, köztük a német eredetű Trautweinek is. Gyürky Antal írta 1874-es megyetörténeti összefoglalójában a városkép kapcsán, hogy a a XVIII. századi sóházzal szemben több apró ház is állt, de:
„Ezután következett a Trautvein-féle ház, ez volt egyike a legderekasabb épületeknek”.
Dr. Salkovszky Jenő ügyvéd is megemlíti 1927-ben készült kéziratában hogy a város egyik „legrégibb részét a főtértől északra lévő utcák tették” ki. „Az északi részen volt két emeletes sóház, melyek ma is megvannak, de ezek körül nagyobbrészt szalmafedelű házak voltak.” Ír dolgozatában a sóházzal szembeni gyógyszertárról meg a közelében álló, Trautwein Dániel-féle városias jellegű, zsindellyel fedett házról is.
A Trautweinek feltételezésem szerint már a XVIII. század második felében Ipolyságon lehettek, s így épülhetett meg elég korán előkelő házuk is a főutcán.
Arról is tudunk, hogy 1863 után egy bizonyos Trautwein Dániel az iparosok közül választott egyik ipolysági városbíró volt. Bizonyára ez a Trautwein volt aztán az 1868-ban alakult Ipolysági Takarékpénztár igazgatóságának is a tagja.
Az 1893-as, Pongrácz Elemér által összeállított Hornt vármegyei Almanachban az ipolysági kereskedők és iparosok közt két Trautweint is találunk. Trautwein Sándort sókereskedőként, Trautwein Danót pedig vendéglősként és korcsmárosként jegyzik. A temetőben néhány éve Trautwein Ilka díszes sírjelét találtam meg, aki 1898-ban hunyt el.
Taurtvein Ilka sírjele az ipolysági köztermetőben (Fotó: Csáky Károly)
Felbuzdulva Váci Péter levelén, további gyors kutakodást végeztem könyvtáramban és gyűjteményemben. Így az alábbi adalékokkal tudom a családfakutatást kiegészíteni. Balanyi György 1942-es életrajzi vázlataiban (Magyar piaristák a XIX. és XX. században) akadtam TRAUTWEIN (BERNÁT) NEP. JÁNOS (1819-1893.) nevére. Ő, mint a kegyes tanítórend tagja, hosszú ideig a rend budai főgimnáziumának igazgatója és jó nevű tanára volt; több pedagógiai munkát írt, prédikációi pedig szintén megjelentek nyomtatásban is. S ami számunkra talán még izgalmasabb, az a Tomek Vince által írt életrajzban közölt, Ipolysággal is kapcsolatos alábbi vonatkozás: A kis Bernát (azaz Trautwein, a szerzetes – Cs.K. megj.) apja a würtenbergi királyság Bertingheim nevű községében született 1774-ben ág. ev. vallású családból. Kitanulta a pékmesterséget, majd vándorútra kelt, s 1800-ban Budán telepedett le. Magyarországra vonzotta valószínűleg az akkor már Ipolyságon jómódban élő és szintén würtenbergi származású Trautwein kelmefestő család, amely minden jel szerint a rokonsághoz tartozott.” (1942:143-156.p.) Tehát fény derült a Tarutweinek származási helyére is.
Egy másik Tarutweinről, az ipolysági születésű Tarutwein Ottó (1892-1961) alezredesről és muzeológusról a Balassagyarmat jeles polgárai (Zonda, 2018) c. kiadványban olvashatunk. Az adatokat egykori kedves barátom, Kovalcsik András Arcok Balassagyarmat múltjából 2. c. könyvéből vették át (2004:167-172). Ő említi, hogy szülöttünk éveken át „Megszállottként rendezgette a Nagy Iván Múzeum (Palóc Múzeum) anyagát és szívesen beszélt a kincseiről. Farkas András (balassagyarmati festőművész. Cs. K. megj.) is nagyon szerette, és egész kis festménysorozatot is készített róla. (Kovalcsik, 2004:167.p.) Kovalcsik tette közzé Trautwein Önéletírását is, amit később a múzeum gyűjteményében talált meg. Ebből csak a témánkat szorosan érintő alábbi sorokat idézzük: „Születtem Ipolyságon, 1892. évi augusztus 27-én. Dédapám és nagyapám Ipolyságon kelmefestők voltak. Édesatyám kiskereskedői pályára készült, de besorozták, és az akkor alakuló honvédségnél elérte a tiszti rangot. 12 évi szolgálat után mint főhadnagy nyugállományba vonult. Megnősült és néhány évi betegeskedés után meghalt. Én akkor 3 éves voltam.”(Kovalcsik, 2004:170.p.)
A sóházakkal szembeni utca ma, ahol egykor a Trautwein-ház is állt (Fotó: Csáky Károly)
S olvashatunk egy további ipolysági születésű Trautweinről, Trauetwein Gyuláról (1849—1921) is egy újabb helyen. Ő a kiváló ipolysági főorvos, dr. Rajner Géza lányát, Rajner Ilona Malvint (1849—1885) vette feleségül. Kántortanító volt Romhányban, s ott is van eltemetve. Népes családjáról találunk adatokat Az ipolyviski Rajner család nyomában a digitalizált világban c. kiváló internetes összeállításban.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
