Már hagyományosan a szlovák és a magyar himnuszokkal vette kezdetét az iskola bejárata előtti kis téren a Kármán József Magyar Tannyelvű Óvoda és Alapiskola ünnepélyes tanévnyitója, Csúsz Péter iskolaigazgató és Peter Baculík alpolgármester megnyitójával.
A gyerekek és a szülők népes csoportja mellett büszkén parkolt a Rákóczi Szövetség vadonatúj iskolabusza, amely az elsős, illetve az alsó tagozatos tanulókat fogja szállítani az új tanévtől a Losonc környéki kis palóc falvakból.
Az idén rekordszámú elsőse van a tanintézménynek, bár Csúsz Péter megjegyezte, hogy az öröm mellett ott a feladat is a következő évekre, hiszen számos faluban minden évben elveszik jó néhány magyar gyerek, mert elveszi őket a helyi szlovák kisiskola. Ezeket a veszteségeket kell közösen felszámolni a következő években.
Az elsősök osztályfőnöke, Kovács Gabriella kedves mosolyával már az első pillanatokban feloldotta az ilyenkor természetes szorongást a kis nebulókban, bár ez amúgy is csak nyomokban volt jelen a tanteremben, hiszen az iskolához tartozó óvodából sokan együtt jöttek át az iskolába.
Fiatal anyuka, karján az egyéves babájával kér elnézést az elsősök tanító nénijétől, de át kell ugrania a harmadik osztályba a harmadik gyerekéhez. Igen, csettint ilyenkor mindenki, ez a követendő példa. Aztán ha leírom, hogy a csinos, ápolt hölgy cigány, akkor sokan reflexszerűen felszisszennek, pedig inkább okosan kezelni kellene a magyar nemzetiségű felvidéki romák társadalmi helyzetét a közösségünkben.
Az iskola előtt a fiatal pedagógusgeneráció helyi, ikonikus alakjaival váltok még pár szót, aztán indulás tovább, hogy a környék kisiskolában is felmérjem a magyar állapotunkat, itt, a Losonci járásban.
Az iskola mellett elhúz egy menetrend szerint közlekedő autóbusz, hátsó ablakán a Szövetség három politikusának arcképével… igen, közben fokozódik a kampány megyei és helyi szinteken is.
Vajon mennyi szó esik majd a szórványmagyarságunk égető gondjairól az elkövetkező hetekben, hiszen nemcsak a téglaépületek omladozó homlokzatainak javítására kell koncentrálnunk, hanem magyar közösségünk belső, mentálhigiénés állapotának javítására is.
Sőt! Bár kétségkívül ez utóbbi sokkal nehezebb.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
