A Rákóczi Szövetség 1991 óta minden év márciusában Esterházy János életművére emlékezik és Esterházy-díjat adományoz olyan személyeknek vagy intézményeknek, akik és amelyek az ő szellemében a magyar közösségek szolgálatában kiemelkedő tevékenységet folytattak, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért – a kereszténységért, az összmagyarságért és Közép-Európa népeiért – kimagasló tevékenységet fejtettek ki. 2023-ban a díjat Majnek Antal nyugalmazott munkácsi római katolikus püspök kapta a kárpátaljai magyarokért és minden Kárpátalján élő emberért végzett szolgálata elismeréseként.
Kereszténység és magyarság összetartozó fogalmak – kezdte ünnepi beszédét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Az európai nemzetek mind fiatalabbak, mint a keresztény egyház, tehát az egyház nem megfojtani akarta, hanem segítette a nemzetek fennmaradását, mert minden nemzet Istennek egy gondolata, amelyen munkálkodni kötelességünk.
Esterházy János arra tanít, hogy két tévedést kell elkerülni: ha nem tekintjük értéknek a nemzeti létet, és ha nem ismerjük el a másik nemzet értékeit. Ő pályája során mindvégig elkerülte ezt a két szélsőséget, ezért tudta az egész Kárpát-medencei sorsközösséget képviselni. A szlovák fasizmus idején hirdette, hogy nem ismer más keresztet, csak a Golgota keresztjét, de ugyanúgy nem ismert más csillagot, csak a betlehemit. Vértanúsága mutasson utat nekünk, és hogy ne tévedjünk, abban – reméljük – mielőbb az oltárról segít bennünket – zárta gondolatait Semjén Zsolt.
Semjén Zsolt (Fotó: Cservenka Judit)
Majnek Antal életútját a Budapest környéki, többségében szlovákok lakta falutól a villamosmérnöki diploma megszerzésén át a papi hivatásra titokban történő felkészülésén keresztül napjainkig Berhidai Piusz, a Ferences Rend tartományfőnöke méltatásából ismerhettük meg. 1977-ben lépett be a rendbe, s a szentendrei ferences gimnázium tanára volt, amikor 1989-ben két társával vállalta, hogy a magyar papságot nélkülöző Kárpátalján teljesítsen szolgálatot. Nagyszőlősön, ahol ferences közösséget alakítottak, olyan testi-lelki szegénységgel találkozott, melynek láttán természetesnek tartotta segítséget nyújtani nem csak a magyar és nem csak a katolikus hozzájuk fordulóknak. 1995-ben nevezte ki II. János Pál pápa címzetes püspökké, és rákövetkező évben Rómában szentelte fel. „Az Úr az én erősségem” jelmondatot választotta, felvette az ukrán állampolgárságot, és 2002-ben, amikor a pápa megalapította a munkácsi római katolikus egyházmegyét, annak első megyéspüspökévé Majnek Antalt nevezte ki.
Dominus fortitudo mea – idézte a 118. zsoltárból vett püspöki jelmondatot latinul Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki folytatta Majnek Antal méltatását, részletezve sokoldalú, sok mindenre kiterjedő papi és karitatív tevékenységét. 34 év szolgálat után 2022-ben fogadta el lemondását a megyéspüspöki szolgálatából Ferenc pápa, de a Kárpátalját hűséggel, alázattal szolgáló Majnak Antal nyugállományba vonulva sem távolodott el híveitől.
Potápi Árpád János (Fotó: Cservenka Judit)
Nem tért vissza a ferences közösségbe, mert attól tartott, hogy akkor elhelyezhetnék Kárpátaljáról, ahol papokból, különösen magyarokból nagy a hiány. Ezért elvállalta öt egyházközség lelki szolgálatát, mellette részt vesz a karitatív munka szervezésében, segélyek eljuttatásában, lelkigyakorlatok és zarándoklatok vezetésében, templomok felújításában. Elévülhetetlen érdemei vannak az elesetteket támogató Szent Márton karitász, valamint az ifjúság oktatását szolgáló munkácsi Szent István Líceum megalapításában és abban, hogy Kárpátalján a szovjet rendszer széthullása után a magyar közösségek lelki élete megszerveződött. Több emberöltőnyi munkát végzett el, s noha Kárpátalja súlyos időket él, mégis szerencsés, mert Antal atyát magáénak tudhatja. „Az Úr az én erősségem” püspöki jelmondatot módosítva: Majnek Antal lett Kárpátalja erőssége – összegezte gondolatait az államtitkár, hozzátéve, hogy méltóbb embert nem lehetne találni a díjra.
Az ünnepélyes és hatalmas tapssal kísért díjátadás után, amelyen részt vett Erdő Péter bíboros, prímás is, Majnek Antal (immár nyugdíjban és civil öltözékben) mondott rövid beszédet. Megköszönte a kinti közösségnek, amely ott 34 éve segíti munkáját és azoknak, akik itthonról támogatták. De a legnagyobb köszönet az Úristennek jár, amiért megengedte, hogy a legtöbbet szenvedett országrészben szolgálhasson. Akik ott tartják a frontot, mind a reménység hordozói. Ő a béke pártján áll, mondta, majd a római katolikus és a görög katolikus rítus szerinti köszönéssel fejezte be szavait.
Az emlékünnepségen részt vett Arkadiusz Adamczyk lengyelországi egyetemi tanár, akinek magyar nyelven megjelent „Tiszteljük egymás nemzeti meggyőződését…” Esterházy János gróf életpályája című könyvét, amelyet az Országház Könyvkiadó jelentetett meg, Pelyach István, történész mutatta be. Mint elmondta, a monográfiára Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság elnöke és Molnár Imre történész, Esterházy-kutató hívta fel a figyelmet. A szerző más szemszögből, a korabeli politikai rendszerek összefüggéseiben, sok forrásanyagra támaszkodva tárgyalja Esterházy pályáját. Arra is válaszol, hogy miért nem lehetett ilyen hosszú ideig példakép a mártír politikus, és tudatos sorsvállalását az 1849-es mártírokéhoz hasonlítja.
Arkadiusz Adamczyk (Fotó: Cservenka Judit)
Arkadiusz Adamczyk, akinek szavait Molnár Imre tolmácsolta, elmondta, Esterházy Jánost a lengyelek is magukénak érzik, édesanyja, Tarnowska grófnő révén. Hangsúlyozta az asszony hősiességét, aki férje korai halála után három gyerekével nem tért vissza Lengyelországba, hanem magyar földön maradt hűségesen férje utolsó, fiához intézett szavaihoz: „legyél mindig jó magyar!” . A szerző hozzátette, hogy az apa intelmét az anya azzal egészítette ki: „legyél mindig jó keresztény!” Esterházy János, akinek boldoggá avatása lengyel kezdeményezésre indult, megérdemli, hogy Közép-Európa védőszentje legyen, hiszen a magyar apa és a lengyel anya fia nem mondott le sem csehszlovák, sem szlovák állampolgárságáról. Végül könyvének első példányát Adamczyk Majnek Antalnak ajándékozta.
Az óriási taps és a Szózat eléneklése egy kivételesen felemelő ünnepség záróakkordja volt.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
