A Csemadok elnöke szerint ideje volna végre kiszellőztetni a politikában, ezt a minap történt volt miniszterelnöki–belügyminiszteri pankráció is jól mutatja. Ebben pedig komoly szerepe lehet a magyar pártnak, ha bizalmat kap választóitól. Parlamenti választásokról, az összefogás erejéről is faggattuk Bárdos Gyulát, akitől azt is megkérdeztük, indul-e a jövő évi államfőválasztáson…
A szlovákiai belpolitikai helyzet a minap történt emlékezetes eset óta mondhatni szó szerint a tettlegességig kiéleződött. Hogy látja, milyen most a szlovák belpolitika nívója?
Káosz, rendetlenség, fejetlenség és bunkóság – a szó legszorosabb értelmében, mert máshogy aligha értelmezhető már, amikor egy volt miniszterelnök és egy volt belügyminiszter vitája tettlegességig fajul, amikor egykori vezető politikusok a legalpáribb módon nyilvánulnak meg egymással szemben. A korábbi belügyminiszter – ahogy én látom – nem véletlenül ment oda, jól tudta, hogy ez egy ragyogó lehetőség, amiből majd hírt lehet csinálni. Szemmel láthatóan nagyon ügyelt arra, hogy ő maga ne üssön – más elvégezte helyette ezt a piszkos munkát.
De az, amit Igor Matovič és amit Robert Kalinák művelt, no meg a smeres képviselőjelölt ökölvívót is meghazudtoló jobbegyenese pontosan megmutatja, hogy jelenleg Szlovákia, a szlovákiai politikai élet, a Szlovákiában zajló események hol tartanak.
Ez a mélypont. Lesz mit csinálniuk a következő időszakban a parlamentbe került politikusoknak és a kormánynak, hogy legalább egy kicsit normálisabbá tegyék a közéletet.
Mi az üzenete ennek az ingyencirkusznak a választók felé?
A választó, az egyszerű ember ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy ha ők „odafönt” ezt megtehetik és ez a jó, ez a trendi, sőt ezért még meg is jutalmazzák őket, bekerülnek a parlamentbe, esetleg a kormányba, és képviselik, sőt vezetik majd az országot, akkor ez itt már tényleg a gödör legalja, ennél lejjebb már nincs. És pontosan ezért van nagyon nagy jelentősége annak a megmérettetésnek, amely szeptember 30-án lesz, mert ez az egyetlen nap a választópolgár számára, amikor minden elkeseredettségét, elégedetlenségét, az ilyen bunyósok helyett is érzett szégyenérzetét abban az egyetlen szavazatában kinyilváníthatja.
Vagy inkább úgy dönt, hogy nem süllyed idáig és inkább otthon marad…
Ilyen körülmények között a lehető legrosszabb „választás”, ha valaki azt gondolja, hogy neki márpedig ebből teljesen elege van – ami persze érthető indulat – és nem megy el szavazni. Ugyanis akár leadja szavazatát az illető, akár nem:
150 képviselő mindenképpen ott lesz a törvényhozásban. Csak az elmulasztott voks következtében esetleg olyanok, akik nem az ő érdekeit képviselik, vagyis valaki majd dönt helyettünk.
Szabó Rezsőt idézném, aki egykor a parlament alelnöke is volt. Ő mondta: ha te nem mész el, elmennek helyetted mások és ők nem úgy fognak szavazni, ahogy te gondolod, nem azt a véleményt fogják képviselni.
Ezt a káoszt csak közös összefogással lehet megállítani és rendet vágni benne. A magyar közösség számára pedig egy óriási lehetőség, hogy a helyi és regionális választásokat követően országos szinten is ott legyünk.
Hogy tudjuk ezt megcsinálni? Egészen mások a kihívások, mint mondjuk az önkormányzati választások során…
Véleményem szerint azért vonták össze tavaly a megyei választásokat a helyi választásokkal, hogy ezzel ne másokat, hanem épp a magyarokat hozzák nehezebb helyzetbe. Csakhogy ez fordítva sült el, és végre nem egymással szembe ment a csapat, hanem – néhány kivételtől eltekintve, mint Simon Zsolték – az, hogy összeállt végre egy egységes magyar érdekképviselet és közösen mérette meg magát, azt egyértelműen értékelte a választó. Ebből kell most is kiindulni az országos megmérettetésnél.
Van ugyan egységes magyar párt, annak pedig egységes választási listája, programja. Sokan mégis komoly fenntartásokkal kezelik, hogy egymással finoman szólva is ellentétes ideológiai és politikai előéletű jelöltek sorakoznak e listán…
Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik az, ami történt és ahogy történt az egység megteremtése során. Voltak különböző szembenállások akár a Szövetségen belül is, emlékezhetünk ezekre a megnyilvánulásokra, de egyszerűen itt most félre kell tenni ezeket a parciális dolgokat és csakis a lényeget nézni.
Véleményem szerint a Szövetség jelöltlistája nagyon jól összeállított lista, rengeteg szempontot figyelembe véve alakult ki.
Valóban lehet választani!
Akinek nem tetszik az, hogy valaki idősebb, választhatja a fiatalt. A hölgyeknek ott vannak a női képviselőjelöltek, mint ahogy a különböző szakterületek képviselői is, de vannak ott tapasztaltak és van friss erő is. Tényleg lehet választani és a választási rendszernek, a preferenciaszavazatoknak a megadásával előnyben lehet részesíteni legfeljebb négy jelöltet, ezzel pedig a listát is teljesen át lehet alakítani. Azt gondolom, hogy egy országos megmérettetésen – amilyen a parlamenti választás vagy az EP-választás – csakis egyetlen magyar listának szabad lennie. Legyen olyan a lista, amelyen a magyarok mellett akár más nemzetiségűek is szerepelnek, legyenek rajta ruszinok, szlovákok, romák – ez jó. De ne legyen még egy lista, mert az oszd meg és uralkodj elve tönkretesz minket.
Meg tudja szólítani egy magyar párt a más nemzetiségű választókat? A szlovákokat például?
Igen, a méltánytalanságok ugyanis egyformán érintenek mindnyájunkat. A magyarok által lakott régiót finoman szólva is hátrányos megkülönböztetés éri amikor a fejlesztésekről van szó. Autópályát úgy építünk, hogy inkább átfúrunk akármennyi hegyet és a kitűzött határidőket akár évtizedekkel is megváltoztatjuk, csak épp ne délen kelljen építeni… Ezen csak akkor tudunk változtatni, ha erős képviseletünk van nemcsak regionálisan, de országos szinten is. Mert emlékezzünk csak vissza: mikor lehetett létrehozni a Selye János Egyetemet? Amikor ott volt egy erős csapat a parlamentben, és nem lehetett azt mondani, hogy ezt mellékvágányra lehet tenni. Mikor lehetett elérni azt, hogy legalább részben tudott fejlődni Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia, ott, ahol mi is élünk? Amikor ott volt egy erős csapat. Nem mondom, hogy ideális volt, nem azt mondom, hogy fantasztikus eredményeket lehetett elérni, mert a különböző dolgok miatt világos, és tudjuk, hogy a saját hibáink miatt is nem tudtunk mindent megcsinálni. De ebből tanulni kell. Ezzel együtt lehet bármilyen véleményünk is egy adott politikussal kapcsolatban, lehetünk csalódottak vagy dühösek, azt tudatosítania kell mindenkinek, hogy itt a magyarok helyett az ő érdekükben senki nem fog fellépni.
Most arra van szükség, hogy hagyjuk a személyes torzsalkodásokat, hagyjuk az ideológiai ellentéteket, vonatkoztassunk el mindezektől és lássuk be:
csak akkor tudunk labdába rúgni, ha ott vagyunk a pályán!
A tét az, hogy a felvidéki magyar közösség országos szinten végre fölkerül-e oda, ahol a meccset játsszák..
A Csemadok a legnagyobb kulturális szervezet, több tízezer embert tömörít Pozsonytól egészen Kárpátaljáig. Hogyan kapcsolódnak be a mozgósításba?
Meglátásom szerint már eljött az idő, amikor a társadalmi szervezeteknek is véleményt kell formálniuk és részt kell venniük a mozgósításban. A Csemadok országos elnökségének a döntése értelmében a Csemadok alapszervezeteihez, a területi választmányokhoz, az országos tanács tagjaihoz kiment egy nyilatkozat, egy közösen, mindenki által elfogadott nyilatkozat, amelynek a lényege a mozgósítás, a választáson való részvétel, a Szövetség listájára való szavazás. E listán nagyon sok csemadokos szerepel – akár ilyen szempontból is nézve elemi érdekünk a sikeres mozgósítás. De a többi társadalmi szervezetnek is így kéne ezzel lennie.
Jövőre nemcsak EP-választások lesznek, hanem köztársaságielnök-választás is. Lesz magyar jelöltünk?
Kell, hogy legyen. Nem csak azért, mert én voltam az első jelölt, aki magyarként indult, és életem legszebb időszaka volt, amikor ezt vállaltam. Az öt százalék feletti eredmény a bizonyíték, hogy igenis meg tudjuk mutatni az erőnket, ha összefogunk! A tizennégy jelölt közül negyedik helyen végezni, ez nem volt rossz…
De szívből kívánom és remélem, hogy a következő köztársaságielnök-választáson induló magyar jelölt nálam sikeresebb lesz.
Nem azért, mert azt gondolnám, hogy magyar államfője lehet Szlovákiának. Ezzel demonstráljuk, hogy igenis itt vagyunk és nem a futottak még kategóriában!
2024-ben, ha felkérnék, vállalná a jelölést?
Nem, ugyan ez szóba került, de kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni. Vannak, akik többször is indultak az államfőválasztáson, de ezt nem tartom jó dolognak. Egyrészt fiatalabbat kell indítani, és szerintem politikai, társadalmi, taktikai okokból is olyan embert kell indítani, akinek a sikerére még lehet építeni. Akinek a sikeréből a közösség tud építkezni.
Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma
