Megszoktuk, hogy Fellinger Károly sokoldalú alkotó, akinek verseskötetei mellett ott sorakoznak a polcokon meséskönyvei, mondagyűjteményei, néprajzi munkái is. Most pedig két olyan kötettel lepte meg olvasóit, amelyek összekötik a költészetet és a képzőművészetet. A Petőfi 200 és A teremtés szépséghibái című kötetek verseit ugyanis egy-egy festmény, rajz, rézkarc ihlette.
Ez utóbbi könyv zárszavában Kulin Borbála pontosan fogalmaz a két művészeti ág összekapcsolódásáról, amikor ezt írja:
„A nyelv képessége az olyan költészetben bontakozik ki a legnemesebben, amely tekintetünket világunk rejtett kódjaira irányítja, megmutatva az azonosságot vagy a kapcsolatot a hétköznapokban egymástól teljesen távol esőnek, elkülönülőnek tűnő dolgok, fogalmak, jelenségek között. Képeket villant fel és fed egymásra, s megmutatja a képszerűt abban is, ami a szemnek láthatatlan.”
A Petőfi 200 kötet apropóját nyilván Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója adta. Tizennégy ismert és kevésbé ismert kép ihlette a verseket, kifejezve a költő érzéseit a képzőművészeti alkotásokat nézve és értelmezve, de persze a versekbe beleszőtte tiszteletét is költészetünk örökbecsű alakja iránt.
A képek és versek tulajdonképpen átfogják a költő egész rövid életét, pályafutását, harcias magatartását, híven megörökítik a szülői háztól való elválást, a debreceni keserves időszakot, Szendrey Júliához kötődő szerelmét, az 1848-as március 15-i Talpra magyar, azaz a Nemzeti dal szavalását és a nemzetet máig foglalkoztató halálának körülményeit. Talán ezek a halálát idéző versek a legmegindítóbbak, sejtetik, hogy a nép, a magyarság számára felfoghatatlan a költő eltűnése, korai halála, kétséges eltűnése és ezzel költői művének vége.
Fellinger Károly versei rövidségükben, tömörségükben is tökéletesen hozzáadnak a 200 éve született költő képéhez és méltón tisztelegnek emléke előtt. Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Orlai Petrich Soma, Thorma János, Lotz Károly, Franz Kollarž, Egressy Gábor, Molnos Zoltán, Madarász Viktor és Kató Vladimír alkotásait nézegetve, a verseket olvasva tiszteleghetnek az olvasók is, mi mindannyian irodalmunk egyik legnagyobb alakja előtt.
Kissé terjedelmesebb az AB ART Kiadó gondozásában megjelent A teremtés szépséghibái című kötet, amelynek versei egy-egy, a címben megjelölt képhez kapcsolódnak, a világ leghíresebb, köztük számos magyar képzőművész munkájához. Érdekes olvasni a költeményeket és visszaemlékezni, felidézni a festményeket, rajzokat.
Nem hiszem, hogy valamennyi olvasó ismeri az összes művet, – bevallom, én sem – de ez a kötet arra is alkalmas, hogy utánanézzünk, megkeressük azokat, akár az interneten is. Akit érdekel a művészet, bizonyára meg is teszi. Viszont elmondható, hogy a versek mindegyike önállóan is egy-egy gyöngyszem.
Különösen örvendetes, hogy felvidéki képzőművészek is megihlették Fellinger Károlyt, így olvashatunk verset Kopócs Tibor, Szilva József, Szabó Ottó, Barta Gyula, Szinyei Merse Pál, Szabó Gyula, Nagy Zoltán, Janiga József, Dúdor István, Almási Róbert, Lőrincz Gyula, Tallós Prohászka István műveihez kötődően is. És bizonyára a felvidéki olvasók ezeknek a műveknek egyikét-másikát, vagy a legtöbbjét ismerik is, ezért igazolhatják, hogy a költő milyen pontosan ráérzett arra a hangulatra, történésre, helyzetre, eseményre, amelyet a képzőművész vászonra, papírra vitt. Így lett tökéletes egységben a képzőművészeti alkotás és a vers.
Fellinger Károly versei nemcsak lélekemelőek, hanem jól szavalhatók, érthetőek, dallamosak, sokszor hallhatjuk őket a szavalóversenyeken. Bizonyára a jövőben is lesznek, akik ezekből a kötetekből választanak, de a verskedvelők szintén élvezettel forgathatják mindkét új kötetet.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
