Az alábbiakban Németh Gabriellának, a felvidéki magyarság identitásának megőrzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett politikusnak a Femine Fortis oldalán megjelent, a házassággal kapcsolatos gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal a ma kezdődő és február 18-ig tartó Házasság Hete kapcsán.
„Mi is a Házasság Hete? Ez egy egyedülálló egyhetes rendezvénysorozat, amely minden évben a Bálint-nap környékén kerül megrendezésre.
Közel 20 éve Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely egy héten keresztül a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A Házasság Hetét – amelyhez hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Magyarországon az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével.
Szlovákiában először 2011-ben szervezték meg az első rendezvénysorozatot, amelyre azóta is minden évben sor kerül.
Júniusban 48 éve lesz, hogy férjemmel kimondtuk az egy életre szóló, boldogító igent. Ezért is bátorkodtam tollat ragadni, hogy a Házasság Hete kapcsán néhány gondolatot megosszak azokkal, akik talán pont most állnak életük legnagyobb döntése előtt, vagy azért, mert házasságot készülnek kötni, vagy éppen azért, mert most készülnek egy rossz házasságból kilépni.
Nem tanácsokat szeretnék adni, mert a közhelyeken kívül nem igazán tudnék semmi okosat mondani, csupán megosztanék néhány gondolatot, amelyek a közel 48 évre visszagondolva eszembe jutottak.
Házasságunk közel 5 évtizedes fennállása alatt voltak boldog, vidám, gondtalan pillanatok és szomorú, nehéz döntések meghozatalát igénylő élethelyzetek is, de házasságunk fennállása alatt mindig jelen volt a kölcsönös tisztelet és szeretet, a másik megbecsülése, elfogadása. Még a hullámvölgyekben is, amelyek a legjobb házasságokban is előjönnek – aki mást mond, az nem igazán mond igazat – ezekhez az értékekhez tartottuk magunkat és mindig sikerült a kezdetben megoldhatatlannak tűnő problémákat legyőzni és a nehéz helyzetekből megerősödve kilábalni.
Az évek múlásával a kezdeti, mindent elsöprő, rózsaszínű szerelem fokozatosan új formákat, új árnyalatokat vett. A szülővé válás meghozta a gyermekek iránt érzett szeretet mellett a felelősségvállalás megtapasztalását is.
Bizony sokszor megtörtént, hogy nem értettünk mindenben egyet, de az eltérő vélemények ütköztetése mindig kölcsönös és szeretetteljes megegyezést eredményezett. A gyerekek iskolai, vagy a mi munkahelyi problémáinkat, kudarcokat, de a sikereket, eredményeket mindig egymást támogatva, féltő szeretettel éltük meg. Az üres fészek szindróma minket is megtalált, de az emberi életciklusnak ezt a különösen nehéz szakaszát is egymásba kapaszkodva, egymást óvó szeretetben vészeltük át. Mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy részesültünk a nagyszülői szeretet semmihez nem hasonlítható érzésének a megtapasztalásában is.
Így visszagondolva az együtt töltött közel 48 évre, óhatatlanul Pál apostol szeretethimnuszának kezdő szavai jutnak az eszembe: „…Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.”
Talán itt gyökerezik a hosszú, boldog házasság titka: mindent szeretettel kell tenni, úgy szeretni a másikat, mint önmagunkat, hibáival és erényeivel együtt.
A Házasság Hete kapcsán kívánom minden házaspárnak, hogy ne csak ezt az egy hetet, de egész közös életüket szeretetben, megbecsülésben, egymást segítve, boldogságban éljék meg.”
(A Femine Fortis honlapja/Felvidék.ma)
