Hetek óta témát szolgáltat közéletünknek a SNS boszorkánykonyhájában egyik minisztériumában készülő misztikus nyelvtörvénytervezet, amiről szinte már mindenki elmondta, hogy miért veszélyes vagy éppen veszélytelen. Hogy változnak az idők, mi sem bizonyítja jobban, hogy ilyen kényes ügyeket virágcsokrokkal, sőt vlečkányi virággal oldják a politikusok. Még mondja valaki, hogy nem szép ez a szép új világ.
A valóság minden bizonnyal a sorok közti részletekben rejlik. Mivelhogy a Šimkovičová vezette Kulturális Minisztérium apparátusában tényleg a régi „rossz arcú” SNS-esek kuckóztak be (pl. Lukáš Machala stb.), akiktől nagyon nem áll messze egy ilyen nyelvtörvény kreálása, még akkor is, ha a jelenlegi elsősorban az idegen, angolszász kifejezések ellen és ezek kigyomlálására irányul. És bár a magyar most ennek a körnek alapvetően nem célpont, de ha már útba esik alapon… Így azért Taraba mosolyától és Šimkovičová virágaitól ne essünk hasra, akkor se, ha minden bizonnyal ebből a törvénymódosításból nem lesz semmi.
Ugyanis a jelenlegi kormánynak, de akárcsak a magyar kormánykörökkel kifejezetten jó kapcsolatot ápoló Andrej Dankónak sem érdeke, hogy ilyen „hülyeséggel” megrontsák a baráti viszonyt. Danko és Fico is rendszeresen hivatkozik példaként Magyarországra és egy-egy kormányintézkedésre. Fico pedig geopolitikai síkon vív megannyi küzdelmet Orbán Viktor oldalán. Tehát meglehetősen oktondiság lenne a részükről egy „barbershop” kifejezés miatt kockára tenni megannyi államközi előnyt.
Ebből fakadóan szerintem borítékolható, hogy ha még a parlament elé is kerülne a minisztériumból a „Colombo felesége”-szerű törvénymódosító-tervezet, az a kormányon és a parlamenten valószínűleg úgyse menne át a fenti okok miatt.
Hiszen nemcsak a Magyar Szövetség és politikusai léptek fel a téma kapcsán virágaikkal, de Szijjártó Péter is Pozsonyba látogatott tárgyalni a kérdésről a (hónapok óta ideiglenes) házelnökkel, aki ugyancsak megerősítette a fentieket. Mindenesetre államközi témává vált a kérdés, így a súlya is komolyabb. Ez viszont csak megerősíti, hogy miért nem lesz belőle semmi.
Hogy Gubík vlečkányi szeretete, Gyimesi csokra vagy Szijjártó vizitje volt-e nagyobb hatással a téma feloldására, azt teljesen felesleges versenyeztetni,
ugyanis valamennyi hozzájárult ahhoz, hogy a téma részévé váljon a közbeszédnek és komoly szándékiság hiányában gyakorlatilag már a kialakult közbeszéd-hangulat oldja meg a kérdéskört. Amihez mindegyiknek megvolt a maga fontos szerepe.
Mindazonáltal látni kell, hogy az SNS ilyesfajta próbálkozása és témakeresése sem teljesen a véletlen műve. A párt támogatottsága újra 3% körülire zuhant. Huliak és két képviselő kilépett a párt frakciójából, amiben gyakorlatilag csak Danko az egyetlen párttag, a több SNS-színekben bejutott képviselő mind valamilyen más csoportosulásból érkezett. Ráadásul a frakció már csak de jure létezik, ugyanis 8 tag alá csökkent a létszáma és egy kölcsön smeres képviselővel tudták formálisan fenntartani a szabályokat kicselezve.
Tehát a párt tele van problémákkal, de a legnagyobb gondjuk, hogy identitásukat vesztették (történetük során nem először).
A magyarellenesség manapság már nem divat, igény is egyre kevésbé van rá, Magyarországgal való jó viszony pedig még inkább felülírja ennek a lapnak a kijátszását.
A radikális egyéb témákat gyakorlatilag viszi a Republika és azért egyet-egyet (vagy többet) Ficóék is szívesen felkarolnak, így az SNS-nek nem maradnak csak olyan témák, melyek meglehetősen vérszegények és a széljobber, radikális közeget is megosztják. Így a nyelvtörvény ügyét nyugodtan lehet ennek fényében kezelni és értelmezni.
Mindazonáltal, ha már ilyen szépen körbejártuk a témát, egy szempontot azért érdemes lenne még megvizsgálni. Hogy míg a hardcore SNS stáb identitáskeresésében ilyen marhaságokkal foglalkozik, vessenek már egy pillantást a Pozsony 6. kerületének emlegetett Rajkára, mely éppenséggel a jelenlegi Magyarország területén található. A pozsonyiak rajkai kiáramlásával előbb példásan kétnyelvűsödtek a szigetközi település feliratai, majd egyszeriben arra jöttek rá a kitelepülő ingatlanosok és beruházók, hogy gyakorlatilag a portékájuk szinte csak a pozsonyi szlovákoknak kínáltatik, ezért végül felesleges egy másik ország területén az adott ország nyelvét is használni… és mit lépett erre Magyarország? Elkezdett nyelvtörvényt faragni? Felháborodni? A befektetőket vegzálni nyelvrendőrséggel? Nem!
Azért nem, mert manapság a 21. században ilyen pitiánerség már nem módi… jó lenne ezt az egykori Slota-maradványoknak is felfogni.
Csonka Ákos /Felvidék.ma