A balázsolás, vagy balázsáldás a katolikus egyház egyik áldása, amikor a pap a szentmise vége után két keresztalakba illesztett, vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”
Ezt a szertartást február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon végzi az egyház Szent Balázs püspök és vértanú emlékére, ki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt.
A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte.
Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik.
Több gyógyítást vitt véghez. Egyszer két égő gyertyát kereszt alakban egy gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott. Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Balázsáldást ad Farkas Zsolt atya a szőgyéni templomban, 2024-ben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
Néprajzi vonatkozása is van az ünnepnek.
A már alig gyakorolt, szintén balázsolásnak nevezett népszokás volt, amikor jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, diákokat toboroztak és adományokat szedtek, ami a tanítók, iskolai alkalmazottak jövedelemének kiegészítését szolgálta. Szintén balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett almahéjjal megfüstölték azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.
Az ünnepről Babits Mihály írt a Balázsolás című versében, gégeműtétje előtt:
” …Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyetyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!” (részlet)
Forrás: Wikipédia
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
