Március utolsó szombatján, 29-én nagyböjti buszos zarándoklat indult a Via Mariae Polgári Társulás szervezésében Dunaszerdahelyről az Illavához közeli Butkov-hegyre. Esőben indultunk a vasútállomástól, de a kegyhelyen száraz terep várt minket, bár az odavezető úton folyamatosan esett az eső. Az isteni gondviselés kísért utunkon. Csak a keresztút befejezése előtt kezdett el szitálni az eső.
Galántán felvettük Németh Rezső atyát, aki ezen a napon a lelki vezetőnk volt. Odafelé az atya vezetésével rózsafüzért imádkoztunk.
Ahogy haladtunk a Kálmán busztársaság autóbuszával, egy nyári zarándoklat szép emlékei törtek fel bennünk, mivel azokon a helyeken haladtunk keresztül, mint akkor nyáron – Pöstyént, Vágújhelyet, Trencsént, Beckó várát, Máriatölgyest kerestük fel, s a táj, a hegyek látványa is ismerősen hatott ránk. Ekkor halottunk először erről a különleges helyről.
(Fotó: Új Krisztina)
Kasza (Košeca) település után megérkeztünk Lédecre (Ladce). Mivel a kőfejtő közelében található szenthelyen csak áprilistól indulnak be a zarándoklatok és ilyenkor szoktak kültéri miséket tartani ezen a helyen, ezért a falu Isteni Irgalmasságra felszentelt templomába tértünk be szentmisére. A helyi atya a mise kezdete előtt beszélt nekünk a településről, a kegyhely kialakulásáról. Több mint 50 zarándok jelenlétében került sor a legszentebb áldozat bemutatására.
A szentmise után gyalogosan indultunk útnak a Butkov-hegyre.
A több mint 5 km hosszú út mentén elhaladtunk az 1890-ben alapított cementgyár mellett.
Felsőlédec falurészen keresztül menve már feltűnt előttünk egy fehér kereszt, mely a kegyhely legmagasabb pontján található. Az út lankásan emelkedett és nagyrészt aszfaltúton vitt minket a célpontunk felé. Maga a kegyhely 2013 körül jött létre és a kőfejtő felett alakították ki. Ekkor is több családdal, buszos csoportokkal találkoztunk.
(Fotó: Új Krisztina)
Szent Borbála kápolnájánál vált ketté az út és kezdett rohamosabban emelkedni. A parkolótól a buszos zarándokokkal folytattuk az utat. Innen még közel 1 km-es út vitt minket fel a kereszthez.
A festett gyetvai kereszttől kezdtük el a keresztutat.
A keresztút első állomását a Család kapujánál találtuk meg. Itt állt Jézus, Mária és József szobra, valamint egy kődarab volt beépítve a kapuba, ami az olaszországi Gargano-félszigetről származik, ahol Szent Mihály arkangyal barlangja, búcsújáróhelye található.
Innen a keresztúti állomások egymást követték egészen a csúcsig. A stációk mellett a márványtáblákon Szent Fausztina nővér naplójából idézett mondatokat, útmutatást olvashattunk. Az utolsó állomásnál a feltámadt Jézus csodálatos szobra várt minket. A közelében Szent II. János Pál pápáról elnevezett harangláb is található.
(Fotó: Új Krisztina)
Ezután elértük a fehér keresztet, ahonnan csodás kilátás nyílt a környékre. A közelében egy szabadtéri oltár található. Megcsodálhattuk a Szűzanya 9 méter magas szobrát is, ami egy kőtömbből lett kifaragva. Az Isteni Irgalmasság kápolnájánál elimádkoztuk az Isteni irgalmasság rózsafüzérét.
A szenthely körül további kis kápolnák találhatók szentek ereklyéivel és a rácsokon az adott szentek attribútumaival. A kápolnákban olvashatók az egyes szentek rövid életrajzai. Többek között Páter Pio, Teréz anya, Szent Sárbel, Assisi Szent Ferenc, Szent István királyunk, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Margit, Ávilai Szent Teréz, Gáspár, Menyhért és Boldizsár történetét ismerhettük meg. A kápolnák végén pedig saját kápolnánkkal is találkozhatunk, hiszen minden hívő végső célja, hogy ő is szent lehessen, illetve törekszik rá, hogy majdan örülhessen a szentek társaságának.
Kegyelmekkel eltelve és a nagyböjti időben lelkileg is megerősödve, gyarapodva térhettünk meg otthonainkba.
Köszönjük Katona Júliának ennek a gyönyörű zarándoklatnak a megszervezését.
(Fotó: Új Krisztina)
Méhes Richárd/Felvidék.ma
