A virágvasárnap mozgó ünnep, mely a keresztény ünnepkörben a nagyhét első napja, azaz a húsvét előtti vasárnap. Ezen a napon emlékezik az egyház Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására.
A katolikus egyházban a virágvasárnap egyben ifjúsági világnap, melynek rendszeres megtartását Szent II. János Pál vezette be 1985-ben, amikor apostoli levélben szólt a világ ifjúságához és meghívta őket Rómába, hogy együtt ünnepeljék Jézus jeruzsálemi bevonulását. Így ez a nap immár negyven éve a nagyhét kezdetével megegyező időben, mint a nemzedékek ünnepe, megszólítja a fiatalokat.
A virágvasárnap neve latinul dominica palmarum, vagyis a pálmák vasárnapja, miként az olasz és a német megnevezésben is a pálma szó áll a középpontban.
Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítik. Az ünnepet ezért egyes nyelvterületeken tiszafavasárnapnak vagy ágvasárnapnak is nevezik. A magyar nyelven kívül még az örmény és a szláv nyelvek nevezik virágünnepnek, virágvasárnapnak.
Giotto di Bondone: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, freskóciklus, Padova (Fotó: MKPK)
A virágvasárnapi liturgia része a barkaszentelés, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap ezekkel a szavakkal áldja meg:
„Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”
Ezt követően a pap és a hívő közösség a megszentelt barkaágakkal bevonul a templomba.
A népi hagyományokban a szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert akkor nem kelnek ki a tojásból a szárnyas jószágok, ezért a padlásra, ablakra, házereszre akasztják.
Barkaszentelés a szőgyéni templom előtt 2018-ban (Fotó: Berényi Kornélia)
Elterjedt hiedelem volt az is, hogy a barka megvéd a villámcsapás ellen. Ehhez kapcsolódik, hogy ezért egyes helyeken az istálló eresze alá helyzeték. Egyedi, de még élő szokás, hogy villámcsapás vagy jégverés megelőzésére a tavaszi munkák közben a kert minden sarkába tűznek a szentelt barkából.
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
A portán a gazdasszony megszámolta a barka virágait, mert úgy hitte, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon. A rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. A virágvasárnapot megelőző hetet virághétnek nevezték sokfelé, és alkalmas időnek tartották a virágmagok vetésére, mert ha ekkor kerülnek földbe a virágmagok, szebbek és illatosabbak lesznek.
Virágvasárnapon számos helyen szokás volt a kiszehajtás, a villőzés, a zöldágjárás, melyet a kisebb és nagyobb leányok játszottak, az asszonyok, leányok karikázókat énekeltek, mely engedélyezett volt a nagyböjti időben.
Ez egy ősi rítus volt, nem is tekintették táncnak, hanem mint áldást énekelték a falu köré, kört alkotva táncolták a templomtereken.
Bodoki villőzés Zsérén 2020-ban (Fotó: Matyó Dunajszky Ágnes)
Az anyaországi Tata városában immár sokéves hagyomány a száz virág vasárnapja, amikor a Kossuth tér megtelik a térség néphagyományt őrző leányaival, asszonyaival, és karikázókkal, faluhosszajárásokkal köszöntik az ünnepet, éltetik a tavaszi megújulást, a megtisztulást. A régi szép hagyomány felelevenítése a böjti időszak leglátványosabb eseménye a tatai Szent Kereszt felmagasztalása templom előtt.
A virágvasárnapi liturgia minden ünnepélyessége mellett már az Úr szenvedéstörténetét tárja elénk. Templomainkban felhangzik a Passió, mellyel az egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésének és halálának felidézésével folytatódik a nagyhét folyamán.
Virágvasárnapi karikázó Tatán (Fotó: 24 óra)
Majd elérkezik a nagyszombat esti gyertyafényes feltámadási körmenet, mellyel beteljesedik a megváltás misztériuma és az örök élet reménye mindazoknak, akik hisznek benne.
Forrás: MKPK, Népi Kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
