Százöt éve, 1920. november 24-én született Kassán Stefanovits Pál vegyészmérnök, talajkutató, agrogeológus, akinek fő kutatási területe a talajtérképezés, a talajképződési folyamatok és a mezőgazdasági környezetvédelem volt. A talajtérképezés tudománya a talajok állapotának feltárásával és térképen való ábrázolásával foglalkozik. Célja a talajtulajdonságok, a termőképesség és az agrotechnikai lehetőségek megismerése. Ez az információ alapvető az okszerű és helyhez kötött mezőgazdasági gazdálkodás, valamint a fenntartható termelés tervezéséhez. Alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók munkamódszereikkel és trágyázásával a terület adottságaihoz alkalmazkodjanak, s ezzel hatékonyabbá tegyék a termelést.
Stefanovits elkészítette Magyarország több talajtérképét, emellett talajpusztulási és agyagásvány-térképét is. Részt vett a FAO és az UNESCO által szervezett Európa Talajtérkép szerkesztésében, bejárva Európa különböző országait.
A hagyományokat tisztelő és őrző család nagyban befolyásolta természet iránti szeretetét, s a dédapja által 1810-ben alapított, majd édesapja által tovább működtetett vegytisztító üzem pedig a kémia iránti vonzalmát és őszinte kíváncsiságát erősítette.
A kassai Állami Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1938-ban. Ezután a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karának vegyészmérnöki osztályán folytatta tanulmányait, s előadásokat hallgatott a talajtanról.
1942-ben megszerezte vegyészmérnöki diplomáját és a Magyar Királyi Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályán kapott állást. Ebben az intézetben indult meg a legjelentősebb hazai talajtani kutatás, melybe már egyetemi hallgatóként is bekapcsolódott.
Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Talajtani Osztályának vezetőjeként dolgozott (1949-65), majd 1965-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, utóbb a Szent István Egyetem (SZIE) Talajtani Tanszékének vezetőjeként és a SZIE Környezettudományi Intézetének igazgatójaként fejtette ki páratlanul gazdag tudományos, oktatási, továbbképzési tevékenységét, amelyet talajtani kézikönyvek sora, és több száz tudományos közlemény fémjelzett. Munkatársaival megalkotta Magyarország talajainak korszerű osztályozási rendszerét.
Stefanovits Pál (Fotó: archívum)
Megszerkesztette Magyarország 1:200.000 (1955), majd 1:500.000 (1959) méretarányú genetikai talajtérképét, valamint az erre épülő térképsorozatot az ország talajainak tulajdonságairól, hasznosítási lehetőségeiről, s az ezt biztosító agrotechnikai és meliorációs beavatkozásokról. Ez utóbbiakat foglalta össze híressé vált Talajtani Tízparancsolatában, amelynek a 10. pontja: „Ne feledd, hogy a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!” Különös figyelmet fordított a talaj anyagforgalmi folyamatainak (talajképződés, talajerózió, savanyúság, elemforgalom) elemzésére.
1952-ben szerzett kandidátusi, 1967-ben doktori fokozatot. 1970-ben lett az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagja.
Több ország tudományos akadémiai tagságát szerezte meg, sok hazai és nemzetközi tudományos intézménynek, egyetemnek, szervezetnek vált tagjává. Számos kitüntetése közül az Állami Díj (1985), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996), és az Akadémiai Aranyérem (1999) a legjelentősebb.
A talajtan és a társtudományok világhírű tudósa, kiváló oktatója, iskolateremtő egyénisége 2016. augusztus 4–én hunyt el Budapesten.
Prof. Dr. Makovitzky József /Felvidék.ma
