A Magyar Szövetség önállóan készül a 2027-es parlamenti választásra, de már most keresi az együttműködés lehetőségét a jelenlegi szlovák ellenzékkel. Gubík László és Michal Šimečka első nyilvános vitáján kiderült: több alapvető kérdésben közel áll egymáshoz a két párt, ám a Beneš-dekrétumok, a magyarországi kapcsolatok és az együttműködés pontos formája továbbra is érzékeny pont marad.
Nagy érdeklődés mellett rendezték meg július 18-án a Gombaszögi Nyári Tábor Tóth Károly Sátrában Gubík László, a Magyar Szövetség és Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia elnökének első nyilvános vitáját. A Napunk szervezésében megtartott beszélgetést Finta Márk újságíró vezette. A közönségben feltűnően sok fiatal, negyven év alatti érdeklődő volt.
A beszélgetés nem klasszikus politikai összecsapásként zajlott. A két pártelnök nem egymás legyőzésére törekedett, hanem azt próbálta megmutatni, hogy jelentős világnézeti különbségeik ellenére létezik-e olyan politikai minimum, amelyre 2027 után együttműködés épülhet.
A vita egyik első gesztusát Šimečka tette. Elnézést kért, amiért nem beszél magyarul, de nem próbált betanult magyar mondatokkal hatni a közönségre. Felajánlotta, hogy Gubík és a moderátor nyugodtan használja a magyar nyelvet, ő pedig tolmácsolással követi a beszélgetést.
Gubík megköszönte a gesztust, de szlovákul folytatta. Mint mondta, egy szlovákiai magyar párt vezetőjének képesnek kell lennie arra, hogy az országos ellenzék vezetőjével szlovákul vitázzon.
Már ez a rövid megynilvánulás is megmutatta a két politikus hozzáállását. Šimečka a magyar nyelv természetes és legitim használatát ismerte el, Gubík pedig azt hangsúlyozta, hogy a magyar politikai képviseletnek az országos szlovák politikai térben is teljes értékű szereplőként kell fellépnie.
Nem koalíciós tárgyalás, de már több egyszerű kapcsolatépítésnél
Mindkét pártelnök hangsúlyozta, hogy jelenleg nem koalíciós egyeztetések folynak. Nincs szó közös választási listáról vagy arról, hogy a Magyar Szövetség a PS listáján indulna. A Magyar Szövetség továbbra is önállóan készül a parlamenti választásra.
A két párt között ugyanakkor már formális szakpolitikai tárgyalások zajlanak. Ezek három fő területre összpontosulnak: a jogállamiságra és a nemzetiségi jogokra, a déli régiók gazdasági fejlesztésére, valamint Szlovákia külpolitikai és európai irányultságára.
Šimečka szerint a modern szlovák történelem azt mutatja, hogy alapvető politikai változás nem következhet be a szlovákiai magyarok részvétele nélkül. Példaként 1989-et és 1998-at említette, amikor a magyar választók és politikusok is részt vettek a demokratikus fordulatban. Úgy véli, 2027-ben ugyanez lesz a helyzet.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Az ideológiai távolságot egyikük sem tagadta. A Magyar Szövetség konzervatív, a PS liberális párt. Šimečka szerint azonban egy lehetséges kormányt nem az tarthat össze, hogy minden világnézeti kérdésben egyetért, hanem a gazdasági növekedés, a jogállamiság helyreállítása, Szlovákia egyértelmű európai irányultsága, az egészségügy és az infrastruktúra fejlesztése, valamint a korrupció visszaszorítása.
Gubík szintén nem az ideológiai azonosságot tekinti az együttműködés feltételének. Szerinte a Magyar Szövetségnek azt kell vizsgálnia, mely politikai erőkkel lehet megvalósítani a magyar közösség konkrét céljait.
Šimečka kimondta a kisebbségi tabut
A beszélgetés egyik legfontosabb kisebbségpolitikai állítása Šimečkától hangzott el.
A PS elnöke szerint rossz helyzet, ha egy dél-szlovákiai magyar állampolgár közelebb érzi magát Budapesthez és a magyar kormányhoz, mint Pozsonyhoz és a szlovák államhoz. Ennek felelősségét azonban nem elsősorban a magyar közösségre hárította.
Azt mondta,
a szlovák államnak kell elérnie, hogy a magyarok otthon érezzék magukat Szlovákiában, érezzék, hogy az állam képviseli őket, segíti kultúrájuk és identitásuk megőrzését, és nem kell Budapest felé fordulniuk azért, mert Pozsonytól nem kapnak figyelmet.
Ennek eszköze lehet szerinte a nemzetiségek jogállásáról szóló törvény, a kisebbségi nyelvhasználat megerősítése és az állam kisebbségbarátabb működése.
Ez szokatlanul nyílt megközelítés egy vezető szlovák politikustól. Šimečka nem a magyar szeparatizmus vagy a Budapesthez való kötődés veszélyéről beszélt, hanem arról, hogy a szlovák államnak kell vonzóbbá és befogadóbbá válnia saját magyar nemzetiségű állampolgárai számára.
A kijelentés a PS politikai ajánlatának lényegét is megmutatta: a párt nem pusztán a magyar szavazók támogatását keresi, hanem azt állítja, hogy a kisebbségi közösség megerősítése az egész szlovák demokrácia érdeke.
Élő közvetítés, tolmács biztosítva Gombaszögön (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A nemzetiségi törvény Gubík kormányzati feltétele
A vita első részének legfontosabb konkrét vállalása a nemzetiségek jogállásáról szóló törvényhez kapcsolódott.
Gubík szerint Szlovákia 1993 óta adósa a nemzetiségeknek ezzel a jogszabállyal. A Magyar Szövetség olyan törvényt szeretne, amely nemcsak az egyéni nyelvi és kulturális jogokat rögzíti, hanem a közösségi jogoknak is intézményi keretet teremt. Példaként valódi hatáskörökkel rendelkező nemzetiségi tanácsokat említett, a vajdasági modellhez hasonlóan.
A pártelnök egyértelművé tette: a törvény megalkotásának és elfogadásának garanciája nem csupán egy a Magyar Szövetség programpontjai közül, hanem a jövőbeli kormányzati részvétel feltétele.
Ilyen törvény nélkül semmilyen kormányba nem megyünk
– jelentette ki.
Šimečka a PS nevében támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Olyan modern európai szabályozásról beszélt, amely garantálja, hogy a magyarok és más nemzetiségek otthon érezhessék magukat Szlovákiában, megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat és identitásukat.
Más ellenzéki pártok nevében azonban nem vállalt garanciát, és jelezte, hogy a törvény pontos tartalmáról még szakmai egyeztetésekre van szükség.
Ez az együttműködés egyik kulcskérdése lesz. Gubík számára a jogszabály kormányzati vörös vonal, a PS támogatása azonban önmagában nem biztosít parlamenti többséget. A KDH, az SaS és más lehetséges partnerek álláspontja is meghatározó lesz.
Šimečka: a magyarok nélkül nem váltjuk le Ficót
Šimečka kijelentette, hogy a szlovák parlament és a demokrácia is szegényebb attól, hogy nincs benne magyar politikai képviselet. Szerinte a magyar kisebbség hangjának ismét meg kell jelennie a törvényhozásban. Hozzátette azonban, ebből a szempontból számára másodlagos, hogy ez a Magyar Szövetségen, más magyar politikusokon vagy akár a PS listáján induló magyar jelölteken keresztül valósul meg.
Ez megmutatta a két párt céljai közötti különbséget is. Šimečka számára elsősorban az fontos, hogy a magyar választók is részesei legyenek a kormányváltásnak. Gubík számára azonban az önálló magyar politikai képviselet önmagában is alapvető érték.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Šimečka elismerte, hogy a Magyar Szövetséggel való együttműködés politikai kockázatot jelenthet számára. Ellenfelei felhasználhatják Gubík korábbi kijelentéseit, közösségi bejegyzéseit és a Fideszhez fűződő kapcsolatait. Ennek ellenére úgy fogalmazott: egyre biztosabb abban, hogy a magyarok nélkül nem lehet leváltani Robert Ficót.
Gubík erre lényegében azzal válaszolt, hogy a kormányváltás önmagában nem elegendő. Šimečka lehet kiváló miniszterelnök, de önálló magyar parlamenti képviselet nélkül a nemzetiségi jogállásról vagy a magyar iskolák helyzetéről szóló törvények aligha jutnak el az elfogadásig.
A két állítás együtt mutatja meg az együttműködés kölcsönös érdekét:
Šimečkának szüksége van a magyar választókra a politikai változáshoz, Gubíknak pedig olyan szlovák partnerre, amely hajlandó támogatni a magyar közösség konkrét követeléseit.
A „passzivitás pártja” a Magyar Szövetség legnagyobb ellenfele
Gubík a vita egyik legfontosabb önkritikus megállapítását a magyar választói passzivitásról tette.
Úgy fogalmazott, hogy a Magyar Szövetség mellett létezik egy másik, a belügyminisztériumban ugyan nem bejegyzett politikai formáció: a „passzivitás pártja”. Ez szerinte a magyar közösség mintegy 35 százalékát foglalja magában.
Ez a réteg nem feltétlenül más pártokat támogat, hanem egyszerűen nem vesz részt a választásokon. Gubík szerint a Magyar Szövetség legfontosabb feladata nem más magyar pártok legyőzése, hanem ezeknek a csalódott, közömbös vagy külföldre távozott választóknak a megszólítása.
Önkritikusan beszélt a magyar politika korábbi kampánymódszereiről is. Szerinte már nem működik az, hogy a párt kultúrházakba hívja saját tagságát és biztos szavazóit, majd ugyanazok a politikusok ugyanazokkal az emberekkel beszélgetnek. Ez a módszer legfeljebb 3,5–4 százalékos eredményhez elegendő.
A magyar politikusoknak ki kell lépniük a saját közegükből. Meg kell jelenniük a bevásárlóközpontok előtt, a kocsmákban, a futballpályákon és mindenütt, ahol olyan emberekkel találkozhatnak, akik már eltávolodtak a politikától.
Gubík szerint az elmúlt tizenöt év magyar pártvitái, a csalódottság és a kivándorlás is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar választók jelentős része elfordult a közélettől. A parlamenti küszöb elérése továbbra is lehetséges, ehhez azonban új módszerekre, nagyobb bátorságra és intenzív terepmunkára van szükség.
A Smer kizárva, a Hlas kérdése nyitva maradt
Gubík megerősítette, hogy a Magyar Szövetség nem számol országos együttműködéssel a Smerrel. A döntést a kormány jogállamiságot érintő lépéseivel, a Beneš-dekrétumok ügyében elfogadott szabályozással és a kormánypárti politikusok magyarsággal kapcsolatos kijelentéseivel indokolta.
A Hlast ugyanakkor a párt nem zárta ki formálisan.
Gubík ezt azzal magyarázta, hogy Nyitra megyében a Magyar Szövetség képviselői még együttműködnek Branislav Becík megyeelnökkel és a Hlas politikusaival. Nem akarták olyan helyzetbe hozni saját megyei képviselőiket, hogy országos döntés alapján ne működhessenek együtt azokkal, akikkel helyi szinten közösen vezetik a megyét.
Šimečka közölte, hogy
a PS a Smerrel és a Hlasszal is kizárta a kormányzást. A Magyar Szövetségtől ugyanakkor nem követelt teljes kizárási listát.
Szerinte azzal, hogy Gubík pártja elutasította a Smerrel való országos együttműködést, egyetlen reális kormányzati iránya maradt: a jelenlegi ellenzékkel való megállapodás.
Šimečka az ellenzéki együttműködésbe is bevonná a Magyar Szövetséget
Šimečka azt szeretné, ha a Magyar Szövetség nemcsak a PS-szel tárgyalna, hanem bekapcsolódna a teljes ellenzéki koordinációba, a közös programalkotásba és a politikai fellépésekbe is.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Amikor a moderátor felvetette, hogy Branislav Gröhling nem akar Gubíkkal együttműködni, Štefan Hamran pedig állítólag a távozását helyezte kilátásba, ha az SaS tárgyalóasztalhoz ül a Magyar Szövetséggel, Šimečka keményen reagált.
Szerinte ilyen hozzáállással nem lehet stabil kormányt létrehozni. A politikában nemcsak azokkal kell együttműködni, akik azonos háttérből érkeztek, ugyanazokat a könyveket olvasták, ugyanazt a nyelvet beszélik és mindenben egyetértenek.
Gröhlingnek és Igor Matovičnak azt üzente: el kell dönteniük, hogy a PS rovására megszerezhető egy-két százalékért küzdenek, vagy valóban le akarják váltani Robert Ficót. Ha az utóbbit akarják, akkor ideje felébredniük.
Šimečka ebben a szakaszban egyértelműen a lehetséges következő kormány vezetőjeként beszélt. Nemcsak saját pártja álláspontját ismertette, hanem nagyobb politikai fegyelmet és együttműködési hajlandóságot várt el az ellenzéki partnerektől.
Gubík eközben azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Szövetség nyitott az ellenzéki egyeztetésekre, de azokba önálló politikai szereplőként, saját programmal és feltételekkel kíván bekapcsolódni.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Mit tanultak Magyar Péter kampányából?
Magyar Péter példáját Finta Márk moderátor hozta be a beszélgetésbe. Arra kérdezett rá, milyen kampánytanulságokat hasznosíthatnak Gubík és Šimečka Magyar Péter és a Tisza sikeréből, miközben Robert Fico leváltására készülnek.
Šimečka szerint az egyik legfontosabb tanulság, hogy az ellenzéknek el kell jutnia azokra a településekre és azokba a járásokba is, ahol a kormánypártok hagyományosan erősek.
Hozzátette: fel kell készülniük arra a durva lejárató kampányra is, amellyel Magyar Péter szembesült, és amelyre a legerősebb szlovák ellenzéki párt vezetőjeként maga is számít.
A két ország politikai helyzetét ugyanakkor nem tartotta teljesen összehasonlíthatónak. Szlovákiában nem két nagy tömb áll egymással szemben, ezért a változáshoz liberális, konzervatív, magyar, szlovák, városi és vidéki választókat egyesítő, szélesebb társadalmi együttműködésre van szükség.
Gubík a terepmunka jelentőségében értett egyet vele. Szerinte természetes, hogy a pártok tanulnak egymás sikeres kampánymódszereiből.
A Magyar Szövetségnek azonban nem a magyarországi politikai viszonyokat kell lemásolnia, hanem a saját, már nem működő gyakorlatával kell szakítania.
A két pártelnök ugyanabból a példából eltérő következtetést vont le. Šimečka egy széles, sokféle választói csoportot egyesítő kormányváltó mozgalom szükségességéről beszélt, Gubík pedig a magyar közösségen belüli passzivitás megtörését és az ötszázalékos parlamenti küszöb elérését tekinti elsődleges feladatának.
A Beneš-dekrétumoknál maradt a legfontosabb különbség
A vita legtartalmasabb és egyben legérzékenyebb része a Beneš-dekrétumokról és a jelenleg is folytatódó földelkobzásokról szólt.
Šimečka két külön kérdésként kezelte a mai joggyakorlatot és a történelmi dekrétumok jogi státuszát.
Elfogadhatatlannak nevezte, hogy 2026-ban nyolcvan évvel korábbi rendelkezésekre hivatkozva földeket vegyenek el emberektől. Kimondta, hogy ez a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, amelyet meg kell állítani. Olyan jogi megoldást sürgetett, amely garantálja, hogy senkinek ne kelljen attól tartania: egy hivatal régi iratokra hivatkozva elveszi a telkét.
A PS ugyanakkor nem akarja jogilag megnyitni vagy hatályon kívül helyezni a Beneš-dekrétumokat. Šimečka szerint a mai alkalmazás megszüntetésével a kérdést nem megnyitnák, hanem lezárnák.
A történelmi megbékélést államközi feladatnak nevezte. Egy jövőbeli szlovák és magyar kormány között olyan párbeszédet tartana kívánatosnak, amely a cseh–német történelmi megbékéléshez hasonló eredményhez vezethetne.
Gubík ennél tovább menne, és három lépést tart szükségesnek.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Elsőként ki kell vizsgálni a Szlovák Földalap elmúlt évekbeli eljárásait, és kártalanítani kell azokat, akiktől jogtalanul vettek el földet.
Másodikként egyértelmű jogi garanciát kell elfogadni arra, hogy az 1945-ös rendelkezéseket többé ne lehessen újabb elkobzásokra alkalmazni.
Harmadikként Pozsonynak és Budapestnek közös történelmi vagy jogi dokumentumban kellene rendeznie a két fél sérelmeit, lezárnia a 20. századot és megteremtenie a megbékélés feltételeit.
A két megközelítés között van tárgyalási alap, de nem azonosak. Šimečka a jelenlegi jogsértések megszüntetését és a történelmi párbeszédet támogatja, a dekrétumok jogi státuszát azonban nem bolygatná. Gubík tartós jogi garanciákat, kártalanítást és szélesebb történelmi rendezést akar.
Az „I love FELVIDÉK” feliratnál megtört a könnyedség
A Felvidék elnevezés nem elvont kisebbségpolitikai kérdésként került elő. Gubík alkarján egy „I love FELVIDÉK” felirat volt látható, amelyet a táborban sok résztvevő magára „tetováltatott”. A moderátor erre mutatva kérdezte meg Šimečkától, mit szól hozzá.
Šimečka először azt mondta, észre sem vette a feliratot. Válasza azonban a beszélgetés addigi oldott és nyitott hangjához képest merevebb volt.
Minél jobban tiltják, annál jobban terjed ❤️🤍💚
Elkezdődött az idei Gombaszög! – írta Orosz Örs a kép alá Facebook-oldalán
Különbséget tett a magánember szóhasználata, valamint a politikai és hivatalos kommunikáció között. Arra figyelmeztetett, hogy a Felvidék megnevezés sok szlovák számára rossz érzést kelt. Szerinte a magyarországi politikusoknak és közjogi méltóságoknak figyelembe kell venniük ezt az érzékenységet, és nem helyes a kifejezést hivatalos kapcsolatban provokatív vagy élcelődő módon használni.
Gubík részben elfogadta ezt az érvelést. Egyetértett azzal, hogy az államközi és hivatalos kommunikációban tekintettel kell lenni a másik fél történelmi érzékenységére. Hozzátette azonban, hogy a szlovák társadalomnak is meg kell értenie a magyarok önazonossághoz való jogát.
A Felvidék számukra nem alkotmányjogi fogalom vagy területi követelés, hanem történelmi szülőföldjük természetes megnevezése, amelynek használatával nem provokálni akarnak.
Az érzékenység azonban csak akkor hiteles, ha kölcsönös. Ha a Dolná zem természetes és elfogadható történelmi fogalom a szlovák nyelvben és önazonosságban, akkor a szlovák többségnek a Horná zem, illetve a Felvidék elnevezéssel is meg kell tanulnia együtt élni.
A Felvidék szó használata önmagában nem területi igény, és nem Szlovákia államiságának megkérdőjelezése. Ahogy a magyaroknak tekintettel kell lenniük a szlovák érzékenységre, úgy a szlovák többségnek is el kell fogadnia, hogy az itt élő magyaroknak saját történelmi fogalmaik és saját szülőföld-megnevezésük van (szerző megjegyzése).
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
Együttműködési ajánlat, nem kész szövetség
A vita alapján a Magyar Szövetség és a Progresszív Szlovákia között már több van egyszerű kapcsolatépítésnél, de még nincs kész politikai szövetség.
A közös minimum körvonalazódik. Mindkét párt kormányváltást akar, egyetértenek Szlovákia uniós és NATO-elkötelezettségében, támogatják Ukrajnát az orosz agresszióval szemben, meg akarják erősíteni a jogállamot, fejlesztenék a déli régiók infrastruktúráját és gazdaságát, támogatják a nemzetiségek jogállásáról szóló törvényt, és megállítanák a jelenlegi földelkobzásokat.
A különbségek ugyanakkor szintén világosak.
A PS liberális, a Magyar Szövetség konzervatív párt. Šimečka a Beneš-dekrétumok gyakorlati következményeit számolná fel, de magukat a dekrétumokat nem nyitná meg. A Magyar Szövetség nem zárta ki a Hlast, a PS igen. A kisebbségi törvény pontos tartalma szintén nincs még kidolgozva.
A beszélgetés jelentőségét leginkább az adta, hogy mindkét párt vezetője kész volt túllépni saját politikai táborának kényelmes álláspontjain.
Šimečka kimondta, hogy a magyarok nélkül nem lehet leváltani Ficót, és hogy a szlovák államnak többet kell tennie azért, hogy magyar polgárai Pozsonyban is otthon érezzék magukat.
Gubík pedig világossá tette, hogy a Magyar Szövetség a Smer helyett a jelenlegi demokratikus ellenzékkel keresi az együttműködés lehetőségét, de önálló magyar képviselet és kézzelfogható kisebbségpolitikai eredmények nélkül nem akar egy jövőbeli kormány díszlete lenni.
Az első Gubík–Šimečka-vita nem lezárta, hanem komoly politikai szintre emelte az egyeztetést.
A következő másfél évben az derül majd ki, hogy a most megfogalmazott közös minimum valódi választási és kormányzati együttműködéssé alakítható-e.
Szalai Erika/Felvidék.ma
