A Szlovák Köztársaság egykori elnöke (1999 – 2004) a nyolcadik iksz után (83) sem tétlenkedik, mert szinte naponta érkeznek hírek az újabb kezdeményezéseiről, tevékenységeiről. Utazik, konferenciát szervez, újabb könyvet ad ki (ötven kötet felett tart!), filmet készít, fotózik, társadalmi és kulturális rendezvényeket kezdeményez és azoknak állandó résztvevője. Legújabban pedig brazíliai fotói tekinthetők meg a kassai Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítótermében. A kiállítást a napokban nyitották, népes közönség előtt.
Pedig Rudolf Schuster szervezetét hivatali idejének kezdetén gyilkos kór támadta meg, amit orvosaink nem tudtak megfékezni, s csak az innsbrucki kórház specialistái mentették ki a kaszás karmai közül. Visszatért életvitalitása az elmúlt másfél évtizedben nem csökkent, hanem inkább nőtt!
Különös családi kötelékek kötik Brazíliához, amit a mostani kiállítás is igazolt. Mert kilencven év távlatából is csodálat és főhajtás illeti meg azt a három mecenzéfi ifjút, akik 1927-ben elindultak Brazíliába, hogy felkeressék az indiánokat és életükről filmet forgassanak. A két Benedik testvér – Ján és Michal – harmadik társa Alojz Schuster volt – Rudolf Schuster édesapja.
Rudolf Schuster 1991-ben Csehszlovákia kanadai nagyköveteként végigjárta a három mánta felfedező útját, majd 2001-ben – köztársasági elnökként, saját költségére – néhai felesége, Irenka asszony, Ingrid leánya és Peter fia társaságában járt a brazil őserdőben élő indiánoknál. 2014-ben pedig Petra unokája születésnapi ajándékaként tértek vissza a hatalmas ország csodálatos tájaira. Így lett a fotókiállítás címe: A Schuster-család négy generációja keresztül-kasul Brazílián.
A profik közt a legjobb amatőr
A kiállítótermet megtöltő közönséget Eugen Labanič, a múzeum vezérigazgatója köszöntötte, kiemelve azt a tényt, hogy a volt köztársasági elnök amolyan házi szerzőnek számít náluk, mert a múzeum helyet adott már kiállításának, könyvbemutatójának is. Rudolf Schuster köszönetet mondott családjának, támogatóinak, de bírálóinak is, akik arra sarkallják, hogy újabb alkotásokkal lépjen a közönség elé (Római katolikusként Kálvin Jánossal együtt vallja: Ha nem lennének ellenségeink, kicsoda tisztítaná le rólunk a rozsdát?) Elárulta, amíg az első két látogatása alkalmával inkább filmet forgatott, könyvet irt (Brazília úttalan utain – 1987, A nyomok az indiánokhoz vezettek – 1995), addig az utóbbinál inkább a fényképezőgép kapott kiemelt szerepet. A megnyitó hangulatához eszenciaként járult hozzá Abaházi Nagy Lívia operaénekesnő az operairodalom két gyöngyszemét jelentő áriájának az előadása.
Sokan voltak kíváncsiak a brazíliai tárlatra (Fotó: Gabriel Takáč)
Rudolf Schuster Karol Kállayt, a szlovák fotósok nesztorát szokta idézni, aki szerint Schuster …az amatőr fotósok között a legjobb profi, a profik között a legjobb amatőr…! A kiállítás anyagát 80 nagyméretű fotó alkotja és 11 tárgy a brazil indiánoktól, amelyek érzékenyen dokumentálják a Schuster-család viszonyulását Brazíliához. A látogató betekintést nyer a csodálatos hangulatot ébresztő brazil tájakba, az ország egzotikus növény- és állatvilágába, és a bennszülött lakosok (indiánok) életébe.
Rudolf Schuster ismert kommunikatív képességeiről (emlékezetes képsor, amikor az Egyesült Államok elnökével tárgyalt a Fehér Ház ovális irodájában, s a megbeszélés után George W. Bush úgy ölelte magához, mintha régi ismerősök lennének). Az indiánok között is otthonosan mozgott; ha kellett, akkor beöltözött díszes viseletükbe, kipróbálta a nyilazást, megkóstolta jellegzetes ételeiket, betekintett otthonaikba.
Csillagszóróként ontja ötleteit
Rudolf Schuster elnyűhetetlen szorgosságának és kiapadhatatlan munkabírásának kettős gyökere van: egyéni és közösségi. Az egyéni, a szüleitől örökölt gének, különösen az édesapjától – Lojzi bácsitól –, aki 97 évesen hunyt el, és aki a kilencedik iksz utáni fürgeségét azzal magyarázta, hogy egész életében a mecenzéfi-stószi erdőkben dolgozott, karban pedig – saját bevallása szerint – a Cavinton és a borovicska tartotta! A másik: a közösségi. A német elődöktől – mántáktól – örökölt munkaszeretet, önfegyelem, a töretlen szívósság, no és mindezek ötvöződnek egy rudolfschusteres derűben és állandó nyüzsgésben.
A három mecenzéfi felfedező fából készült filmfelvevő gépje adta az ötletet Rudolf Schusternek, hogy gyűjteni kezdte a filmkamerákat, vetítőgépeket, amelyekből szülőházában, Mecenzéfen múzeumot rendezett be, és már tíz éve fogadja a látogatókat, mint a mecenzéfi Schuster-család Filmtechnikai Múzeuma, amely a kassai Szlovák Műszaki Múzeum részeként működik. (Izgalmas turisztikai programot jelent Mecenzéf, Stósz, Stósz-fürdő mellett a mecenzéfi múzeum és a stószi Fábry Zoltán Emlékház megtekintése!)
Rudolf Schuster csillagszóróként ontja ötleteit, terveit. Most érkezett haza Olaszországból, ahol két hét leforgása alatt bejárta azokat a tájakat, ahol Zmeták Ernő festőművész alkotott: Velence, Szicília, Capri, Positano, és más helyeket. Zmeták Ernőről és munkásságáról 2004-ben könyvet is írt Zmeták Ernővel címmel. Régen dédelgetett álma egy koprodukciós film elkészítése nagy példaképéről, Bocatius Jánosról, akiről rádiójátékot, színdarabot írt, aki Kassa városbírója, Bocskai István és Bethlen Gábor bizalmi embere volt.
A fotókiállításán Rudolf Schuster eldicsekedett azzal az örömhírrel, hogy a múlt esztendőben megszületett a dédunokája. A volt köztársasági elnök kiapadhatatlan energiaforrásait ismerve – a kiállítás résztvevői közül többen is megjegyezték –, hogy még az ötödik Schuster generáció tagjával is bejárja majd Brazíliát. Adják meg neki az égiek, hogy így legyen!
Rudolf Schuster brazíliai fotókiállítása június 16-ig tekinthető meg a kassai Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítótermében (Fő utca 88.).
