A tizenhárom éves, komáromi Hodek Dávid kiskorától kezdve a zene bűvöletében él. Rengeteg külföldi és belföldi koncertet tudhat maga mögött, és most élete nagy fellépéssorozata, kalandja előtt áll. Egy, számára még ismeretlen kontinens, Amerika vár rá. Vele beszélgettem a kezdetekről, zenéről, az ütős hangszer iránt táplált „szerelméről”, mindennapjairól.
„Négyéves koromban kezdődött az egész, egy dvd-vel, amit édesapám mutatott. Egy korong, amin az Earth Wind & Fire zenekar budapesti koncertje volt látható, illetve hallható. Megtekintettem egyszer, és annyira megtetszett a dobosuk (Sonny Emory), hogy szinte követeltem az újrajátszást. Azóta, jó pár évig nem telt el nap, hogy ne néztem volna meg a felvételt, szinte a rabjává váltam. Az egész család kívülről fújta, nagymamám is ultimátumot adott, hogy jöhetsz, de csak a dvd nélkül…
Énekeltem, táncoltam, doboltam, de nem tudtam levenni a szemem a ritmust szolgáltató zenészről, és megpróbáltam utánozni. Fazekakból készítettem dobokat, és bármilyen eszközzel „ütöttem-vágtam”, főzőkanállal, ami a kezem ügyébe került. Szüleim látták, hogy mennyire érdekel, nem untam meg, majd megleptek karácsonyra egy kis kék dobbal. Elkezdtem gyakorolgatni rajta, és lassan kialakult minden. Mivel nagypapám, Hodek Béla is zenész volt, alakítottunk egy formációt, és ötévesen, vele léptem fel először. Nagy hatással volt rám a blues, a funky zene, aztán persze a jazz.
Szeretteim díjazták az állandó, szorgalmas gyakorlást, elszántságot, és törekvéseinket siker koronázta, mivel ötévesen felvettek a kőbányai zenei stúdió középiskolájába(ami konzervatóriumnak is tekinthető), ahova két évet jártam, hetente egy alkalommal. Tanáromnak, Jávori Vilmosnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget tanultam tőle. Javaslatára kaptam egy újabb hangszert, ami már nagyon jó dob volt, és a mai napig használom. Majd elkezdődtek az általános iskolai évek és összeegyeztethetetlenné vált az ingázás Budapest és Komárom között. Jelenleg hetedikes vagyok” – meséli, majd tovább faggatom.
„Nagyon sok koncertre jártunk nézőként, és összeismerkedtem profi zenészekkel is, majd idővel meghívást kaptam tőlük különféle zenésztalálkozókra. Az első igazi turné Kassa városához köthető, ahol már hat-hétévesen egy négynapos fesztivál keretén belül felléphettem társaimmal. Elindult a kapcsolatépítés, és minden egyes helyszínen új ismeretségekre tettünk szert. Bejártuk Szlovákiát, Magyarországot, de megfordultam Csehországban és Horvátországban is.
Nagyon sok formáció tagja voltam. 2007-ben megalapítottuk a V4JAZZ nemzetközi jazz együttest, amellyel sokat turnéztunk, majd egy évvel később egy saját zenekart, kvartettet alapítottam, olyan zenészek társaságában, akikkel nagyon szerettem játszani. 2010-ben megjelent az első, debütáló albumunk is, The First címmel. A lemezkiadó segítségével eljutottunk Párizsba és Varsóba is. Mindkét helyszínen két-két koncertet abszolváltunk. Elvarázsolt a környezet, Párizs, mint város is gyönyörű, a közönség is remek volt, nagyon szép napokat töltöttünk el ott” -meséli, utána a vele egykorú zenésztársának bemutatásával, koncertturnék elemzésével folytatja.
„A világháló segítségével egy felvidéki származású, de Írországban élő, szintén tizenhárom éves zenésztársra leltem, Andreas Váradyra, aki nagyszerű gitáros. Naponta kommunikáltunk, majd családjával ellátogattak hozzánk. Rengeteget léptünk fel már együtt, és nemcsak a színpadon találtunk egymásra, hanem a megismerkedésünk óta kivételes barátságot ápolunk. Minden csínytevésre kapható, ahogy én is…
Majd meghívást kaptunk Írországba, ahol „irish pubokban” léptünk fel a közelmúltban, és a közönség, szervezők tetszését annyira elnyerte a produkciónk, hogy visszahívtak négy fesztivál erejéig, aminek nagyon örülök. Akinek nagyon sokat köszönhetek, többek közt, egy magyarországi jazzrajongó, aki hosszú ideig a tengerentúlon élt, és kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezik, Fodor Péter. Budapesten látott játszani, és azóta egyengeti az utam, ahol tud, segít, szervez, és elkísér minden koncertemre. Persze, első számú menedzserem édesapám, Hodek Szilárd, aki talán két fellépésen kívül, az összesen jelen volt, támogat, és nem utolsó sorban ösztönöz.
A magyarországi fővárosban nemsokára egy koncertesemény kerül megrendezésre, amelynek keretén belül magyar-amerikai zenészek fognak játszani, és április végén pedig mi, hárman: Sárik Péter zongorista, Fábián Juli énekesnő és jómagam lépünk fel Amerikában. Jim Merod, amerikai egyetemi oktató, aki stúdióval is rendelkezik, a nemzetközi jazzélet emblematikus figurájának meghívására, április végén, háromhetes időtartamban Los Angelesbe látogatunk. Hatalmas felkérésnek, megtiszteltetésnek, egyben lehetőségnek tartom, és izgatottan várom a „nagy utazást” – teszi hozzá zárszóként.
Hodek Dávid több fronton is jelesre vizsgázik. Tanulmányai mellett, profi zenészek társaságában szerepel, de nem jár a fellegekben. Tehetségét a szakma is díjazta. 2009-ben, Bécsben, az „Austrian Music Office” által odaítélt, az Év Tehetsége elismerést tudhatta magáénak. Sorozatban jönnek a fellépések, megkeresések. A magyarországi Tóth Viktor terctettjének állandó dobosává kérték fel, amit természetesen elvállalt. Mint azt megemlítette, nem dicsekvős fajta, soha nem hazudtolja meg önmagát. Egy átlagos srác, aki leírhatatlan örömet érez, ha színpadra lép, szeretett hangszere, a dob mögé ül, és játékával szórakoztatja a közönséget…
forrás: Csallóköz
