Elérkezett az iskolai beíratások ideje. Számomra egyértelmű, ahogy szüleim és nagyszüleim számára is az volt, hogy gyerekeim az anyanyelvükön tanuljanak.
Azt gondolom, hogy ez is a családból, neveltetésből gyökerezik. Ez olyan természetes számomra, mint az, hogy a nap felkel vagy, hogy az egyetlen magyar párt fontosnak tartja az élet minden területén az anyanyelvünk használatát. Megvallom, hogy értetlenül állok akkor, amikor valaki a saját gyermekének rosszat akar. Ha a tudás alapjait, a gyermek számára megfejthetetlen, idegen nyelven akarja megadni. Ez nem trend, vagy divat. Ez hiba.
A saját tapasztalatok a Komáromi járásban nem azt mutatják, hogy jobb annak a ma harmincas éveit taposó embernek, aki nem az anyanyelvén tanult. Szlovákul nem tanult meg olyan szinten, hogy azzal irodalmi díjat kapjon. Munkahelye nem lett jobb, mint a kortársának. Csak olykor összezavarodott gyerekként és olykor felnőttként is. Egyik kultúrában sincs otthon, ha ez számít neki egyáltalán. Viszont így is úgy is a Fradinak drukkol, csak azt nem tudja még, hogy a gyereke pár év múlva ellene fog-e drukkolni.
Aztán Madarász Róbert barátommal beszélgetve rájöttem arra, hogy nem is kell semmit mondani ezeknek a szülőknek. Csak meg kell nekik mutatni a jó mintát. Ők a Mariánum Egyházi Iskolaközpontban azt mondták, hogy biztonságot és tudást adunk a gyerekednek, sőt abban az értékrendben okítjuk, ahogy téged a nagyszüleid neveltek. Ezért dolgozik a tanári kar és ez teszi azt, hogy a Mariánum szellemisége és értékközpontúsága hiánypótló a környéken. Nem az alma materem, hanem ők viszik tovább a korábbi bencés gimnázium szellemi örökségét.
Nem is kell több, az eredmény a magyar iskolát igazolja! Az eredmény azt a szülőt igazolja, akinek Szlovákiában, anyanyelvén tanulva lett becsületes ember a gyerekéből. A nagyszülő szívét pedig az melengeti, ha az unokájához az anyanyelvén szólhat.
Petheő Attila, a Csemadok járási elnöke, az MKP parlamenti képviselő jelöltje
Felvidék.ma
