A Lévai Szent László Kör zarándoklata Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásán

Szeptember 6-án a Lévai Szent László Kör szervezésében indult autóbusz Veszprémbe, hogy a lévai, felsőszemerédi, zsemléri, alsószecsei, garamkálnai, barsendrédi, vámosladányi, révkomáromi és komáromi hívek részvételével részt vegyenek Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásán.

Az út kezdetén még esett az eső és Veszprém irányában még nagyon borult volt az ég, de ahogy közeledtünk uticélunk felé egyre világosabb lett az égbolt és a hűvös szél is alábbhagyott. Az autóbuszban Kiss Róbert, Lépes Lóránt és Péter Ottó lelkiatyáink vezetésével rózsafüzért imádkoztunk majd közösen két Bódi Mária Magdolnát dicsőítő éneket is megtanultunk – az egyik Pintér Zoltán ny. kanonok, volt lévai káplán idén májusában született szerzeménye a másik a Veszprémi Egyházmegyében látott napvilágot.

Buszunk megérkezését követően a gördülékeny és magas színvonalú szervezésnek köszönhetően nagyon rövid idő alatt már a Veszprémi Aréna parkolójában elkészített székeken foglalhattunk helyett, s mire a szentmise elkezdődött már kellemes napsütésben finom szellő simogatta nemcsak a mi, de velünk együtt jelenlévő 12 ezer hívőtársunk arcát is. A felemelő szentmise elején a nagyszámú asszisztenciát követően Laposa Norbert balatonfűzfői plébános, a litéri r.k. közösség lelkiatyja vonult be Magdi ereklyéivel és adta át azokat Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érseknek, aki az oltárra helyezte azokat.

A szentmise elején Udvardy György veszprémi érsek köszöntette a vendégeket majd a bűnbánati cselekmény és a Kyrie után a boldoggá avatás kihirdetését kérte Erdő Péter bíborostól. Ezután Takáts István általános helynök Bódi Mária Magdolna életét ismertette a hívekkel, aztán Erdő Péter előbb latinul, majd magyarul olvasta fel XIV. Leó pápa apostoli levelét, melyet szűnni nem akaró tapssal fogadtak a hívek.

Majd Udvardy György megköszönte Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását mindazoknak, akik az ügyét készségesen támogatták, Mindszenty József püspöktől egészen Oross István, Temesi József atyákig, akik egykor Bódi Mária Magdolna lelkiatyái voltak. Erdő Péter tartalmas szentbeszédében többek között kiemelte:

Szüzet emelt ma oltárra az Egyház: érintetlenségét kövessük!

Vértanút avattunk boldoggá: ajánljuk fel a magunk áldozatát! Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú 24 éves sem volt, amikor életét áldozta a hitért és a tisztaságért. Vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett fiatal élet megkoronázása.

Magdi nem csak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Mindhalálig megtartotta fogadalmát.

A bíboros rámutatott, hogy mindenki a maga állapota szerint hivatást kapott a tisztaságra. A házastársak a hűségre, a fiatalok a fegyelmezett előkészületre életük nagy döntése előtt, akik pedig a cölibátust, a szüzességet vállalták, hivatást kaptak a Krisztus iránti teljes odaadásra és az emberek teljes szívvel való szolgálatára. Boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú, könyörögj érettünk! – zárta lélekemelő szentbeszédét a főpásztor.

Az Eucharista liturgiája elején felcsendült „Teremtőjének háladalt naponta zengtek ajkai…” kezdetű a Veszprémi Egyházmegyében látott napvilágot Bódi Mária Magdolnát dicsőítő ének, melyet zarándokcsoportunk nagy lelkesedéssel énekelt.

Gyönyörű látvány volt maga a szentáldozás is, ahogy a sorok között a fehér ernyők alatt áldoztatták az atyák a sok ezer hívet. Az ünnepélyes áldás után szentmise a pápai és a nemzeti himnusszal, a Boldogasszony anyánk ősi himnuszával és az Isten, hazánkért térdelünk elődbe énekünkkel fejeződött be. Az egész szentmise alatt élményszámba ment annak zenei kísérte, mely szolgálatot egy majdnem százfős egyházi és polgári ének- és zenekarokból egyesített kar végezte.

A szentmisét követően zarándokcsoportunk a főoltárhoz vonult, hogy hosszas várakozás után megérintsék Magdi különálló ill. a Magyar Szentek és Boldogok Missziós Keresztjébe helyezett ereklyéit. Az előzékeny és nagyon kedves szervezőknek köszönhetően rövid idő alatt autóbuszunkra szálltunk, s Litérre – Magdi mártírhalálának helyére vitt utunk. A zarándokokat váró helyi kedves polgárőrök igazítottak bennünket útba, akiktől megtudtuk, hogy mi voltunk aznap a községbe látogató első zarándokcsoport. A helybeli utak szűkössége miatt gyalogosan zarándokoltunk el Litér Magdihoz kötődő helyeihez.

Először Magdi sírhelyét kerestük fel a temetőben, ahol mécset gyújtottunk és lelkiatyáink vezetésével az Ő lelki üdvéért fohászkodtunk és kértük az Ő közbenjárását. Majd Pintér Zoltán atya Magit dicsőítő énekét énekeltük el közösen. Ezt követően a volt litéri kastély (a mai helyi református általános iskola) udvarába vonultunk, ahol Magdi mellszobránál az iskola igazgatónője ismertette Magdi litéri vonatkozásait.

Időközben megérkezett Tornyos Laci bácsi, aki 2006-tól képes és filmes formában dokumentálja Magdi emlékével és emlékezetével kapcsolatos  egyházi és polgári eseményeket a faluban. Erről egy DVD lemezt is kaptunk tőle ajándékba. Majd Laci bácsi vezetésével Magdi mártírhalálának pontos helyére vonultunk, amit egy kőtábla és egy pár éve ültetett magyal fa (ez a Bakonyra jellegzetes fa, melynek piros bogyói Magdi vértanúságára utalnak) jelöl. Itt szintén mécset gyújtottunk. Majd Laci bácsi megmutatta azt a cselédházat, ahol sok cselédcsaláddal együtt Magdi szüleivel és testvéreivel lakott.

Ezt követően a helyi Sz. István király és isieux-i Kis Szent Teréz templomba zarándokoltunk – mely 1990-1992 között épült Magdi égi közbenjárásának köszönhetően egy Magyarországon kívül gyűjtött anyagi forrásból – ahol Kozó Mária serkrestyés és segítője nagy-nagy szeretettel fogadott bennünket. A templom előtti kőasztal már frissítőkkel és pogácsákkal telit álakkal várta a zarándokokat. Ezt követően a templomban fohászkodtunk, megtekintettük Magdi életének öt jellegzetes pillanatáról készült üvegablakot és a Róla szóló korabeli fényképekkel gazdagon illusztrált állandó kiállítást.

Majd nagyon kedves és figyelmes vendéglátóinktól érzékeny búcsút véve élményekkel telve szálltunk buszra, s indultunk hazafelé. Zarándoktársainktól fokozatosan búcsúzva értünk az esti órákban Lévára. Ha kicsit elfáradva is, de aznap mindenki egy életre szóló élménnyel gazdagodott.

Müller Péter/Felvidék.ma