Egy héttel tovább, június 26-ig tekinthető meg Mayer Éva somorjai képzőművész Lélekterek című kiállítása a budapesti Molnár Ani Galériában.
Mayer Éva egyéni kiállítása válogatás a művész legfrissebb munkáiból. Ezek a képek a városi lét és a hit témái köré szerveződnek. A képeket és az egyedi anyaghasználat és megvalósítási módszer jellemzi, melynek eredményeképpen ezúttal élénk, színes és egyben konceptuális alkotások születtek.
Éva nem a megszokott képépítéssel viszi az egyik réteget a másikra: ezt a layer-actiont tudatosan, kortárs szakrális cselekedetként művelve – először üveglapokra festi, beszkenneli őket ezután a folyamatot számítógépen fejezi be. Mint Tolnay Imre írja: „A színek a transzparencia révén többször változnak, rétegképzésének eredménye így részben számára is meglepetés – misztérium.” Van, hogy gézbe csavarja az üveglapot, és így világítja be.
„A rétegzés, a felnagyított kezek, a közelről nagy, távolról apró szentjánosbogaraknak, mikro-kozmoszoknak tűnő ablakok mind szimbólumok tehát, a nagyvárosi lét spirituális jelképei. Ugyanakkor a ház nem ház, a lámpák nem lámpák, a város nem város, hanem Mayer Éva lélek-anatómiájának, ha úgy tetszik, Éva könyvének lapjai” – írja Tolnay.
A kiállítást április 17-én Mészáros Zsolt, művészettörténész, irodalmár, az ELTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola külön doktorandusz-hallgatója nyitotta meg, aki jelenleg disszertációján dolgozik, amely a Wohl-nővérek irodalmi munkásságát vizsgálja a női és zsidó emancipáció tükrében. Mészáros a kiállítást Sofia Coppola: Elveszett jelentés c. filmjével kapcsolja össze:
„Az opálosan ragyogó színek, a csipetnyit elégikus, de nyugodtan csendes atmoszféra Sofia Coppola filmjének helyszíneit juttathatják az eszünkbe, amely tovább irányítja gondolatainkat az átmenetiség, az utazás, az otthonosság kérdéskörei felé. Ugyanakkor a figyelmes tekintet előtt a képek világító foltjaiban, bizonyos helyeken pontok meghatározott rendje bontakozik ki.”
Tolnay hozzáteszi: „A festett, beszkennelt üveglap-képek matt papírra nyomtatva reklámoktól megtévesztőn ragyogó nagyvárosok hangulatát idézik, mégis magukon hordozzák Bizánc fényét, a mennyei Jeruzsálem ragyogását is. A munkák egy része szöveget is tartalmaz, a tízparancsolat Braille-írással készült átiratát. A kiállított művekben felfedezhető motívumok, többek között az ablak, a kezek, a Braille-írás egy olyan folyamatra utalnak, mely során a vakon tapogatózásból, egy hittel, lélekkel teli élettér („lélek-tér”) kialakításáig juthatunk el.”
Mayer Évát is megkérdeztük a kiállításról, annak fogadtatásáról és saját mindennapjairól is beszélgettünk:
– Mi alapján választottad a kiállításod témáját?
– A Molnár Ani Galériában 2011 óta a Lélekterek című kiállítás volt a harmadik önálló bemutatkozásom. A kiállítás felkészülésére, az új sorozat elkészítésére viszonylag rövid idő állt rendelkezésemre, mivel az idei félévtől Egerben saját művészeti osztályt vezetek az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszéken, valamint egy prágai doktori ösztöndíjat nyertem az Akademie výtvarných umění-re. Bár helyileg Prágában az időhiány végett nem volt módom alkotni, mégis az idei heti és folytonos ingázások Szlovákia-Magyarország-Csehország között inspiráltak újabb sorozatom elkészítéséhez, melyeket itthon-otthon sikerült kiviteleznem. Így a 2015-ben készült legfrissebb munkáimból egyéni kiállításom nyílt a Molnár Ani Galériában.
Mivel új korszak kezdődött a magánéletemben is és nagyon sok pozitív hatás ért, így szükségszerűnek éreztem a korábbi pár évben készült munkáim témáit és formanyelvét lezárni. Kihívást jelentett az új téma feldolgozása, melyek a városi lét és a hit témái köré szerveződnek. Ezeket a műveket, ahogy korábbi munkáimnál is, egyedi anyaghasználat és megvalósítási módszer jellemzi, melynek eredményeképpen ezúttal élénk, színes és egyben konceptuális alkotások születtek.
A ‘Lélekterek’ egyedi grafikái üveg és akvarell anyagok, illetve különböző szkennelési, előhívási technikák kombinációjából jöttek létre. A beszkennelt, festett üveg művészpapírra nyomtatva egyedi színvilág elérését tette lehetővé, és ezek az e világon túli, fényes árnyalatok szorosan kapcsolódnak a kiállítás témájához. Az elkészült munkák a reklámoktól világító nagyvárosok hangulatát idézik, de egyben magukban foglalják egy transzcendentális világ elképzelt ragyogását is.
Mindegyik alkotás városokat ábrázol, de az ábrázolás módja a realisztikustól az absztraktig terjed. A munkák egy része szöveget is tartalmaz, mégpedig a tízparancsolat Braille-írással készült átiratát. Ezek a művek erőteljesebben reflektálnak a címben is szereplő ‘lélek’ jelenlétére a térben, és a világ, amit bemutatnak a belső és a külső kiegyensúlyozott egységét tükrözi.
A kiállított művekben felfedezhető motívumok, többek között az ablak, a kezek, a Braille-írás egy olyan folyamatra utalnak, mely során a vakon tapogatózásból, egy hittel, lélekkel teli élettér kialakításáig juthatunk el. A szimbolika azonban azt is magában foglalja, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez rögös út vezet, kód megfejtésére, illetve egy felsőbb hatalom segítségére szorulunk.
– Hogy sikerült a Lélekterek c. kiállításod megnyitója?
– A megnyitóra nagyon sokan kíváncsiak voltak, barátok és számomra ismert és ismeretlen szakmabeliek is jelen voltak. A megnyitó része volt a zenei összeállítás, melyet öcsém, Mayer József nagybőgőművész és Udvardi Márton előadóművész jazz zenével interpretált a képi vizuális hatásokra. Számomra minden önálló kiállítás más és más élményt jelent, figyelem az adott környezet és ország véleményét az egyes témákról, amit a kiállítások kapcsán felvetek.
– Vannak-e visszhangok a kiállításról, s ha igen, milyenek?
– A kiállítást június 26-ig meghosszabbították, így több mint két hónapig látható. Nagyon sokan látogatták és sok pozitív visszajelzést kaptam mind a tematikai, mind technikai kivitelezés kapcsán. Szakmai lapokban is jelentek meg cikkek a kiállításról, Tolnay Imre az Új Művészetbe, László Melinda a Balkon művészeti újságba publikált a Lélekterek című új sorozatomról.
– Hol lesz a következő kiállításod?
– A Szlovákiai Magyar Kultúra múzeumában nyílik önálló kiállításom idén októberben, amire jelenleg is készülök.
– Manapság mennyit tartózkodsz Somorján?
– Szerintem nem is az időtöltés mennyiségén, hanem a minőségén van a hangsúly… Ahogy az időm engedi, igyekszem két-háromhetente Somorjára látogatni, feltöltődni családom és barátaim körében. Igazság szerint nem érzem, hogy elszakadtam volna szülőföldemtől, bár már 14. éve ingázom Budapest és Somorja között. Intenzív baráti és szakmai kapcsolatot tartok fenn a felvidéki művészekkel is, és próbálok egyfajta összetartó kapocsként működni Magyarország és Felvidék között. 2011 óta így kerül megrendezésre évente Somorján a nemzetközi DUNART.COM művészeti szimpózium is, aminek a szakmai vezetője és kurátora vagyok. 2011 óta szervezem a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Fórumot is, s azóta kuratóriumi tagként fiatal művészeknek szervezek kiállításokat a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériába.
Aki még látni szeretné Mayer Éva képeit a budapesti Molnár Ani Galériában, annak sietnie kell, hiszen a meghosszabbított időpont így e hét péntekre, azaz június 26-ra esik.
Forrás: ujmuveszetfolyoirat.nu
Méry János, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53036,40367,38499,30064″}
