Kassán járt augusztus 15-én, szombaton Zelei József, a világ kerékpáros békenagykövete, aki egri származású, de ideiglenesen Ausztriában él. A természetvédelem, a sport, a család, a nők és az esélyegyenlőség érdekében szállt bringára. 12 éve járja a nagyvilágot. Négy kontinens 70 államában járt, 50.000 km, 10.000 város van mögötte.
Most második éve az első világháború centenáriumának emlékére teker a háborús hősökért. Tavaly a déli és nyugati hadszinteket látogatta meg. Budapestről az Atlanti Óceán partjára karikázott, majd Párizsba.
Idén augusztus 13-án indult, hogy a Budapest – Eger – Kassa – Krakkó – Gorlice – Przemysl – Lemberg – Vilnius – Riga útvonalat szeptember 11-én befejezze. Hét országon át kerékpározik. A béke szimbólumaiként kopjafát, béke-koszorút, vagy –szalagot, kereszttel ellátott békeemlékkövet helyez el. A hazai helyszínekről magyar földet tesz tarisznyájába és szétszórja a magyar sírhantok fölött. Hadd nyugodjanak a hősök – legalább jelképesen – anyaföldjükben. Mostani túrája alkalmával meglátogatja tehát a helyszíneket, ahol a magyar katonák annyi hőstettet hajtottak végre.
Kassán a délutáni órákban találkoztunk Zeleivel és kísérőivel a köztemető parkolójában. Fölmentünk az első világháborús emlékműhöz, mely Bartusz György (1983) alkotása. Az egykori első világháborús temetőt ugyanis barbár módon a szocialista korszakban felszámolták.
Miután Bitay Levente konzul üdvözölte a jelenlévőket és elsősorban Zeleiéket, a békenagykövet megindokolta túrájának célját. Azért teszi, hogy terrormentes Európát szeretne, esélyegyenlőséget biztosítani mindenkinek. Emlékeztetni kívánja a legfontosabb embereket: gyermekeinket, hogy több millió ember halt meg teljesen fölöslegesen. Ma is fegyverek szólnak Európa területén. Keveset lehet ehhez hozzátenni. Arra szeretné késztetni az embereket, gondolkodjanak! Problémák, nehézségek mindenütt vannak. De azokat békésen, asztal mellett kell megoldani. Eddig fél Európát bejárta és mindenütt arra törekedett, hogy a magyarok összejöjjenek, együtt tudjanak lenni, szánjanak erre néhány percet.
Szabó Viktor a Beszkidek, Hadtörténeti Klub nevében (Beskydy Klub vojenskej histórie) szólalt föl. Az egykori kassai katonai temető nagyjából a XI. és XVII. parcellán volt található 70×330 méteren. Ide temették a kassai kórházban, vagy a hazaszállítás közben elhunyt katonákat. Így ezek neve 99 százalékra ismert. A többi szlovákiai katonai temetőben nyugvó katonák esetében, melyek az egykori harcterek közelében helyezkednek el, ez csak 20%. A Klub arra törekszik, hogy legalább emléktáblát kapjanak azok a katonák, akik ma 14 ország állampolgárai lennének. Kassán nagyjából 6500-an pihennek ezen a helyen. Őket a kolera miatt 2,5 m mélyre temették. Mivel ma elegendő 1,5 m, így rájuk temették az új halottakat.
Majd Máté László osztotta meg velünk gondolatait. A Nagy Háború óriási emberveszteséggel járt. 630-650.000 magyar esett el, 1,5 milliónyian sebesültek meg, 800.000-en kerültek hadifogságba. Ez mindenképpen felveti a politikusok felelősségét. Elesett nagyapját keresve jutott az Isonzóra. Ott is több, mint 100.000 magyar katona pusztult el. Értelmetlenül.
Majd a feladatokról beszélt. Egy regisztert kellene készíteni az elesett hősök adataival. Kassán is akad sok tennivalónk! – fejezte be gondolatmenetét.
Rövid megemlékezésemben elmondtam, hogy a régi fényképek szerint, a temető kerítéssel volt körbevéve. Wick Béla szerint, itt nyugszanak az 1914-15-ben Kassára szállított halott-szállítmányok ismeretlen harcosai, akiket 42 tömegsírban hantoltak el, majd 1914-ben kolerában elhunyt, de először a Heringesen elhantolt és 1917-ben exhumált közös sírba temetett négy katona. Ezen kívül 22 porosz, 2 török és 167 orosz harcos.
A temető kapuján 1916-ban bádogtáblát helyeztek el, melyen a következő vers volt olvasható:
Ki e csendes honnak határát átléped
Becsüld meg az Úrban pihenő hős népet.
Virággal háláld meg honmentő munkájok,
Akik ezt letépnék, haraggal sujts rájok.
Néma az ő ajkuk, lakatot tett rája
Az ős akaratnak csontkezű szolgája,
Némulj el hát te is, hogy szóval se sértsed
Emlékét azoknak, kik meghaltak érted;
Könnyet ejtsen szemed, imát mondjon ajkad
S a hős holtak lelke örvendezik rajtad.
A temető díszterén nyírfakereszt állt, talapzatán a következő szöveg volt olvasható, melyet Hegedűs Károly Anzelm premontrei szerzetes fogalmazott meg:
Oldd meg saruidat, mert ahol most állasz,
Nem hitvány földi rög, nemzeti oltár az.
Itt nyugszik sok hős dalia élte,
Ki e hon határát öntestével védte.
Ha könny ül pilládra, vigaszt ebben keress,
Mert ők azért haltak meg, a miért neked
Élni egyedül érdemes.
Egykor halottak napja előestéjén évente megemlékezéseket tartottak a hadisíroknál. A közeli olasz emlékművön, melyet a Kassán 1919-ben elhunyt 67 olasz katona emlékére állíttatott Rossi tábornok, a következő felirat olvasható olaszul: „Veletek a küzdelem véres napjaiban, veletek a számkivetés szívfájdalmában, veletek a győzelem napjaiban mindörökké.
A fogságban elesett testvéreknek – az olasz hadsereg tisztjei és közkatonái, MDCCCCXIX májusában.” Majd ismét Zelei vette át a szót elmondva, bárhol járt is, mindenütt pozitív visszajelzéseket kapott. Vagy tízezer várost látogatott meg. Missziója közben mindenütt segítőkész emberekre és magyarokra talált, akiket mindenütt meg lehet találni világon. Ha kérdik tőle, miért kerékpározik olyan országokban, ahol évtizedek óta béke van, azt válaszolja, mert a béke számára nem a háború nemléte, hanem a belső harmónia megléte. A család és baráti környezet szeretete és harmóniája szintén a valódi béke része.
Ezután sok került a koszorúzásra. A Csemadok, a Kassa Megyei Önkormányzat, a Rovás Akadémia és a többiek koszorúi, emlékvirágai kerültek az emlékműre. Zelei Miklós meg a fémkereszttel ellátott emlékkövet helyezte el és tisztelget az elesettek emléke előtt. A megemlékezésen jelen volt Zachariáš István, a Kassa Megyei Önkormányzat alelnöke.
Újságíró kérdésre Zelei később elmondta, mindenkinek van hobbija. Ő a pénzét erre teszi félre és akadnak szponzorok is, akik segítik. Főleg a Móksha Gyógyír Zrt. Az este folyamán még elbeszélgettünk. Reményét fejezte ki, hogy ez a világ jobbá tehető, ha összefogunk. Erre csak azt válaszolhattam neki, nem tudom, hogy lesz-e időnk rá. Nos, erre ő sem tudott válaszolni. Majd pihenőre tértek. Vasárnap reggel indultak tovább.
Sikeres karikázást kívánunk, mert az emberekben tudatosítani kell, együtt felelünk ezért a világért mindannyian!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT érhetők el.
