Az új egyházmegyerendszer sokkolta a magyar katolikus papságot is. Legalábbis ezt tapasztalta Zsidó János, féli esperesplébános, a Gábriel Polgári Társulás alelnöke, aki szintén megfogalmazta elképzeléseit, hogyan lehetne orvosolni a magyar hívek és lelkészek problémáit:
Azt, hogy Nagyszombatot fel kell osztani, az nem volt vita tárgya, mert egy óriási nagy mamutegyázmegye volt, pillanatnyilag az a száz-százötven plébániai püspökségekre törekszik az egyház, hogy a megyéspüspöknek kapcsolata legyen az egyházmegyével, a papjaival, és minden gondot, problémát jól ismerjen. A nagyszombati egyházmegye több mint négyszázötven plébániából állt és voltak benne nagyvárosok pl. Pozsony. Ez ellenőrizhetetlen és irányíthatatlan volt valójában. Mi abban reménykedtünk, hogy nem északról délre húzzák majd a vonalakat, hanem keletről nyugatra, és létrejön Pozsony központtal egy déli egyházmegye, mondhatnánk nemzetiségileg vegyes egyházmegye, ahol többségben lesznek magyar plébániák, és északabbra egy másik egyházmegye, tiszta szlovák, Nagyszombat központtal. Ez lett volna a mi ideálunk. Még az sem lett volna baj, ha középütt kettévágják és a százötven magyar plébánia megfeleződik még az is jobb lett volna, mert akkor is kompakt egységbe marad a plébániák nagy része. Ez a téma legalább tízéves. Mindenfajta variáció már megfordult. Püspökök is hol nyilatkoztak, hol nem nyilatkoztak, mindenki mást mondott. Mi, magyarok próbáltunk elsősorban Magyarországban, a Magyar Püspöki Karban reménykedni, és személyesen kértük minden püspöknek a segítségét, közbenjárást. Erdő Péterét személyesen is, hivatalosan is. Minden módon. Úgy látszik nem sikerült nekik, vagy nem volt bátorságuk határozottabban kiállni mellettünk.
Főleg a fontosabb pozíciót betöltő magyar püspökök sajnos, mind óvatosak. Akárcsak ebben a témában, a csángók ügyeiben is és mondhatjuk, hogy a szlovák lobbi erősebb volt, mint a magyar lobbi. Egy nagy csatát elveszítettünk, de reméljük, hogy még több kisebb csatát megnyerhetünk, és ebben segítségünkre lehetnek a magyar püspökök. A Szentatya ezt a problémát orvosolhatná úgy, hogy most a nyolc szlovákiai egyházmegyéből hat egyházmegyében vannak magyar hívek. Tehát nagyszombatiba, pozsonyiba, nyitraiba, besztercebányaiba, rozsnyóiba, kassaiba mindenütt lehetne magyar segédpüspök. Ez most két helyen van megoldva. Nagyszombatiba, ahol Ján Orosch püspök úr tökéletesen beszél magyarul és a rozsnyóiba pedig Vladimír Filo püspök tökéletesen beszél magyarul, tehát ott meg van oldva ez a probléma, de ha a többi egyházmegyében is meg lenne oldva, azjelentősen orvosolhatná ezt a bajt.
A nyugati magyarságnak is van püspöke. Az a püspök joghatóság nélküli, tehát a nyugati magyarságot látogathatja, de mindig a helybeli megyéspüspöknek az engedélyével. Ez csak egy formális engedély. Nekünk olyan megoldásra kell törekednünk, hogy joghatósággal bírjon az, akire a szlovákiai magyar kaztolikusok gondját bízzák, joghatósága pedig csak a megyéspüspöknek van, vagy pedig az őt helyettesítő általános helynöknek. Inkább az volna a jó elképzelés, hogy lenne magyar segédpüspök, aki egyben általános helynök lenne, és teljes jogkörrel rendelkezne magyar ügyekben, a Szentatya speciálisan megbízná őt a magyar ügyekkel is és adna neki jogköröket, akkor sok probléma megoldódhatna.
Sajnos, ha egy egyházmegye megalakul, akkor az hosszabb távra szól. Gondolok a Nyitrai egyházmegyére, ami még Szent István korából való, és hát ezer évig fenn állt abban a formában, amilyenben volt, és most lett kettészakítva vagy megváltoztatva. A Nyitari egyházmegye volt a szláv egyházmegye Szent István korában is. Szent Gellért püspökkel együtt halt vértanúhalált Bystrík, aki szláv lehetett a neve szerint. Látjuk, hogy Szent István korában mennyire adtak arra, hogy a szlávul beszélő híveknek szláv püspökük legyen. Nagyon jó volna, ha ezer évvel később is ez a Szent István-i gondolkodás megmaradna, és a magyarul beszélő híveknek magyar püspökük lenne. Ilyen Orosch János is, aki szlovák ember, de felvállalta a magyarság gondját, baját, és tényleg a tőle tehető maximumot megteszi értünk, ezért nagyon hálásak is vagyunk neki.
Egyházunk nem nacionalista, hanem katolikus és minden megyéspüspöknek kötelessége a területén lévő kisebbségekkel foglalkozni, és a lehető maximumot megadni nekik. Én arra számítok, hogy valamilyen kis megoldás biztos lesz. Lehet, hogy olyan, mint a Kassai egyházmegyében, ahol a magyar területre van egy püspöki vikárius, Pásztor Zoltán személyében, akinek ugyan joghatósága nincs, de mégiscsak bizonyos módon összefogja és koordinálja a magyar területet, tehát ez lenne a minimum, amit minden új egyházmegyében most meglehetne valósítani. Ez a helyi megyéspüspöktől függ. Természetes az is, hogy kinevezi általános helynöknek, ami már joghatóságokkal is járna. Gondolom, hogy valami megoldást minden megyéspüspök fog keresni, mert ez egy olyan probléma, amit meg kell oldani, hiszen nem tudnak magyarul. Jönnek a magyar bérmálások. Valami megoldás lesz és ez tőlünk is függ. A Szlovák Püspöki Kar azt látja, hogy fogyunk, csökkenünk negyvenötezerrel az utolsó népszámlálás óta, egyre kevesebb gyereket íratnak be magyar óvodába, iskolába, alig van magyar papi hivatásunk. Úgy gondolják, hogy asszimilálódnak és nem kell bennünket komolyan venni. De, ha azt fogják látni, hogy van sok magyar óvodásunk, sok magyar iskolásunk, sok magyar fiatalunk, akik választják a papi hivatást, templomaink tele lesznek a magyar szentmiséken, akkor sokkal komolyabban fognak venni minket és biztos, hogy hamarabb lesz megoldás. Tőlünk függ! Ha, mi bizonyítunk, akkor előbb vagy utóbb a jó Isten segítségével eredményesek leszünk.
Pátria, Felvidék Ma
