Vörösmarty Csongor és Tünde című mesejátéka a boldogság keresésével foglalkozik. Csongor belépőjével kezdődik: „Minden országot bejártam, Minden messzi tartományt. S aki álmaimban él, A dicsőt, az égi szépet, Semmi földön nem találtam.”

Csongor kutatja álmai tárgyát, az igazi boldogságot. Szavai az örök emberi vágyat szólaltatják meg; az élet értelme a boldogság keresése és megtalálása.

Az évközi 4. vasárnap szentmiséjének kulcsszava is a boldogság. Jézus boldogságot kínál azoknak, akik Őt választották. De nem azt ígéri hallgatóinak, hogy boldogok lesznek a mennyben, vagy ha majd megszűnik a földön a szegénység, szomorúság, üldözés, hanem hogy boldogok vagytok (pontosabban: lehettek) már most, a szegénység, szomorúság vagy üldözés ellenére is.

A hegyi beszéd

A nap éppen lenyugodott a város pereménél. A palesztinai hegyi tisztásra vezető szerpentinen egyre özönlött felfelé a tömeg. Várakozással teli nyugtalanság vibrált a levegőben. Mindenki ismerte azt, aki itt ma beszélni fog. Fantasztikus hírek jártak róla, Keresztelő János azt mondta: ő a Messiás. Mindenki hallani akarta első programbeszédét. Jézus beszélni kezdett:

Emberek! Látom a szemetekből, hogy mindannyian boldogok akartok lenni. A világ azzal csábít: az a boldog, akinek sok pénze van, aki nevet, aki elnyomja a gyengéket. Ne higgyétek, hogy ők igazán boldogok! Majd én megmondom nektek, kik az igazán boldogok!

Boldogok a szegények

Jézus nem ítélte el az anyagiakat. Nem kárhoztatta a vagyont. Maga sem táplálkozott sáskákkal, erdei vadmézzel. Ruhája nem készült teveszőrből. Mégis felhívta a figyelmet a gazdagság veszélyeire. Legfőbb veszélyei:
1. Elvonja figyelmünket Istenről. A gazdag úgy érzi, pénzzel mindent megszerezhet. Istenre nincs is szüksége.
2. Elvonja figyelmünket az emberről. Az anyagiakon való osztozkodás gyakran gyűlöletté fordítja a testvéri szeretetet is.
3. Telhetetlenné tesz. A gazdag sohasem megelégedett. Minél több van neki, annál inkább sóvárog a még többre.

Nem a nyomorgókat, a csőlakókat, az aluljárók hajléktalanjait, a létminimum alatt élőket dicsőíti. Hanem a függetleneket. Ezért teszi hozzá: „Boldogok a lélekben szegények”. Akik nem tapadnak hozzá a gazdagsághoz! Ha van, élnek vele, ha nincs, nem esnek kétségbe. Legyőzik az öncélú gyűjtés szenvedélyét. Mert az viszont rabbá tesz, gúzsba köti a lelket. Felszabadultak az anyagiak bilincsei alól.

Aki annak él, hogy gyűjtsön, szerezzen, gazdagodjék, az hozzáláncolja magát a földhöz. A hatalmas Gullivert a törpék apró szálakkal a földhöz kötötték. Így jár az is, aki csak az anyagiakkal törődik. Jézus azokat dicséri, akik a legreménytelenebb helyzetben is – miután mindent megtettek sorsuk javításáért – rábízzák magukat a Gondviselésre. Ez az aggodalom nélküli nyugalom teszi békéssé, boldoggá szívünket.

Boldogok, akik sírnak

Hogyan lehet boldog valaki, ha sír?

1. Boldogok, akik még tudnak sírni. Őket még meg lehet vigasztalni. Vannak lelki sivárságba zuhant emberek, akikben kialudtak az érzelmek. Akik az édesanyjuk koporsója mellett sem éreznek semmi megrendülést. Temetés után a sírhanton elnyomják cipőjükkel a cigarettacsikket. Akik jóízűen vacsoráznak, miközben a híradóban a földrengés áldozatait vetítik. Ezek a „mélyhűtött” lelkek! Mivel nem tudnak sírni, ezért nem is lehet őket megvigasztalni. Ezért boldogok azok, akiket még meg lehet vigasztalni.

Ezért ne mondjuk senkinek, hogy „ne könnyezzen”. Azt se: „A keresztény hívő nem siratja halottait.” Hiszen a Biblia ismeri a gyászoló sírást:
Ábrahám „zokogva siratta Sárát”.
Jóbnak „kibuggyantak könnyei gyermekei elvesztésekor”.
István vértanúnál az őskereszteny gyülekezet „megsiratta és eltemette Istvánt”.
Ne keressük a szomorúságot, ne örüljünk a szenvedésnek, de ha az elkerülhetetlen bajok elviselése közepette kisírjuk magunkat, az békét eredményez, megnyugvást, boldogságot ad.

2. Boldogok, akik úgy sírnak, hogy egyúttal másokat vigasztalnak. Szomorkodókat hitelesen csak az képes vigasztalni, aki maga is volt szomorú, de megvigasztalódott azáltal, hogy másnak letörölte a könnyeit. Csak a sokat sírt, sokat szenvedett ember ajkáról hiteles a vigasztalás. Ezért „boldogok, akik sírnak”.

Boldogok, akiket gyűlölnek, üldöznek

Boldogok, ha meg tudnak bocsátani, ha tudnak kiengesztelődni, ha békét visznek oda is, ahol békétlenség dühöng, ha szelídségükkel lecsendesítik az agresszív indulatokat, ha a vallásellenes hangulatot is türelemmel viselik. Az ilyen emberek társaságában jó lenni.

Jézus azt kívánta, hogy hívei ne földi biztosítékokban reméljenek. Biztonságukat, boldogságukat az fogja megadni, ha kiszolgáltatott állapotukban mérhetetlen bizalommal az Úristenbe vetik reményüket. Akkor nem fognak félni az üldözéstől, nem rettegnek az egyházellenes hatalmak fenyegetéseitől, nem szoronganak a világ hazug vádjai közepette. Az Úr ígérete bátorítja őket: „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”

Egy újsághír szerint egy tolvaj fáradságos ügyeskedéssel betört a bankba, de nem tudta kinyitni a páncélszekrényt. Így dolgavégezetlenül távozott. Mindössze a fogason függő munkaköpenyt tudta magával vinni. Másnap az újságok beszámoltak a betörésről. És azt is megírták, hogy az ellopott köpenynek a zsebében volt a páncélszekrény kulcsa.

De sok ember így jár a boldogsággal! Szenvedélyesen hajszolja keresi az igazi boldogságot, ott megy el mellette, zsebében van a kulcsa, de ő nem tudja. Pedig csak föl kellene ütnie az Evangéliumot, és ott rátalálna a kulcsra: „Boldogok, akik bizalommal ráhagyatkoznak a gondviselő Istenre!” A boldogság olyan közel van! Egy Szent Ágoston-i örökszép idézet szavai zsonganak szívünkben: „Magadnak teremtettél, Uram, minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned!”

Ámen

Magyar Kurír