December 19-én Fuksz Sándor nyílt levelet írt Duray Miklósnak, amelyet teljes terjedelemben közöltünk. Most olvasóink elolvashatják Duray Miklós válaszát is:
Kedves Fuksz Sándor!
Megszólítottál a minap egy nyílt levélben, amit tisztességgel nekem küldtél el elsőként, hogy első kézből elsőként olvashassam. Leveled címzettje azonban nem csak én vagyok. Sokunknak szántad, önmagadnak is. Nem gondoltam, hogy a Duna TV által velem készített és közreadott beszélgetés bármi visszhangot válthat ki, hiszen azokat a mondatokat, amik a rendszerváltozás óta eltelt húsz év zsákutcás történetéről szóltak, elmondtam már másutt is, csak senki sem figyelt fel rájuk. Számtalanszor elmondtam korábbi pártpolitikusi minőségemben is, hogy rossz irányba haladunk (1994 tavasza óta). A kevélyeknek nem volt rá fülük, hogy meghallják. Ezért is döntöttem úgy ebben az évben, hogy megválok minden választott köztisztségemtől: ha nem tudtam a rossz irányt megváltoztatni, akkor ezt be kell látnom.
Egyetértek Veled abban, hogy nem feltétlenül baj az, ha a nemzet szakadárjai színt vallanak – ekkor ismerhetők fel. Hiszen, ami az ember számára valaha alkalmas fogyasztási cikk volt, és időközben megromlott, az kikerül a kukába. Ott a helye, ne fertőzze tovább a még hasznosíthatót. Viszont ami használható, sőt tartós érték, arra vigyázzunk, ne fogyatkozzon.
Ha nem veszed zokon tőlem, nem értek egyet Veled abban, hogy a Magyarok Világszövetségében látod a megújulásunk lehetőségét. Ennek a szervezetnek soha sem ez volt a küldetése. Az 1992-ben bekövetkezett szerkezeti megújulása sem hozta a hozzá fűzött reményeket, melyek végképp eltemetődtek azzal, hogy pártpolitikai jellegű belviszályok martalékává lett. Ma ez egy periferikus civil szervezet, ami a valóság talajától elrugaszkodott jószándékú emberek gyűjtőhelye, de nem biztos, hogy csupán jó szándékú emberek által irányítva.
Még egyszer hangsúlyozom: azt, amit a politika elrontott, önmaga nem tudja helyrehozni szervezett társadalmi háttér nélkül. De csak abban a társadalmi szervezettségben bízhatunk, ami be van ágyazódva a mindennapjainkba, aminek gyökerei és léte napi, emberi kapcsolatainkkal függ össze, még akkor is, ha gyarló, ha naponta zsarolják. Mert csak az ebben a közegben felcsillanó reménysugár a hiteles, mert forrása a belső energia. Ezt lehet táplálni kívülről is, de helyettesíteni nem lehet.
Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindnyájunknak!
Duray Miklós
2010. december 20.
{iarelatednews articleid=”25962″}
